Jason Bourne, rendező: Paul Greengrass, szereplők: Matt Damon, Julia Stiles, tommy Lee Jones, Vincent Cassel, amerikai akcióthriller, 124 perc, 2016. (6)
Webbdizájner
Matt Damon negyedszerre bújik Jason Bourne bőrébe, de mintha mindig ugyanazt látnánk. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a látványfaktorra rátettek egy lapáttal, így Tom Cruise és Vin Diesel is lógó orral távozhat.
A végtelenségig leegyszerűsített, fekete hátterű plakátokból már hónapok óta tudjuk, hogyha Jason Bourne, akkor Matt Damon. Hősünk legutoljára 9 éve tört borsot korábbi munkaadója orra alá, az 5 évvel később bemutatkozó Jeremy Rennerről akkor még nem tudtuk, hogy csak időlegesen vette át a stafétabotot. Mikor legutoljára láttuk, a Hudson-folyóba vetette magát, majd a korábbi részeknek megfelelően Moby Extreme Ways című nótájának kíséretében kiúszott a képből, miközben Nicky Parsons megeresztett egy halvány mosolyt.
Most éppen a szokásos illegális bokszmérkőzését vívja valahol a görög-albán határ közelében, amikor az előbb említett, azóta már kiugrott (kirúgott?) kolléganő információkkal látja el az apjáról. A fejre mért erős ütéseknek köszönhetően egyre több mindenre emlékszik a múltjából, ám beszervezésének körülményei még mindig homályosak számára. Egyéb tennivaló nem lévén, Bourne kiiktatása továbbra is a legfontosabb feladat a CIA számára, így van ezzel az új igazgató, Robert Dewey (Tommy Lee Jones) is. Az akció levezénylésével lelkes beosztottját Heather Lee ügynököt (Alicia Vikander) bízza meg, a távcsöves puska szerencsésebbik végére ezúttal Asset (Vincent Cassel) kerül, akit személyes bosszú vezérel. Ne lepődjön meg senki, amit látunk, az megint egy vég nélküli üldözés Reykjavikon, Athénon, Londonon, Rómán, Berlinen, Las Vegason át. Hogy legyen valami történet is, az apa szál mellett az alkotók egy kicsit megkapargatták az aktuálpolitikai felszínt. Így kerül a képbe Aaron Kallor (Riz Ahmed), akinek cége a felhasználói élmény fokozásán dolgozik. A személyes adatok védelme és a közbiztonság kérdését Kallor és Dewey teljesen máshogy kezeli, ami természetesen érthető, ugyanakkor a CIA-nak nemet mondani nem túl egészséges dolog. 
Bár Matt Damon és Paul Greengrass ígéretet tettek arra, csak akkor térnek vissza, ha lesz valami új, a korábbiaktól merőben eltérő mondanivalójuk, valahogy mégis olyan lett az egész, mint az előző részek felturbózott egyvelege. A bújócskázós, átverős, autós-motoros üldözős, verekedős, lövöldözős jelenetek még látványosabbak, Damon továbbra is jó kondiban van, egyre közelebb jut ahhoz, hogy megismerje múltjának minden részletét, de megint nem ér a végére. A többiek – a legtöbben már csak hallomásból – annyira fosnak tőle, hogy inkább kinyírnák.
Tommy Lee Jones és Vincent Cassel hibátlan választás, Alicia Vikandert már nem találtam annyira meggyőzőnek. A Bourne legújabb része semmi újat nem hozott az életembe, de végeredményben egy szórakoztató mozi. Amikor ezt írom, eltekintek attól, hogy 15 évvel a Cég elhagyása után Jason Bourne szabadon jár-kel a világban, kiiktat, eltérít, megtéveszt, megállít, ismeri az összes protokollt és készségszinten kezeli a hightech kütyüket. Ebben részben a Cég is ludas, hiszen minden rész után gyakorlatilag teljesen újjá kellett szervezni, mégsem változtatnak semmin. És ha ez nem lenne elég, a kollégák sem tanultak ez előző részekből, pedig mindenki, aki Bourne-ban látta előmenetelének zálogát, az vagy meghalt, vagy rács mögött végezte. Teljesen természetes, hogy az őt segítő ügynökök üzeneteket küldözgetnek a CIA épületéből, mint ahogy az is, évekre is eltűnhet mindenki szeme elől, míg máskor – leginkább, ha az adott jelenet úgy kívánja – azonnal kiszúrják, bárhol is legyen. Ami az első részben hitelesnek tűnt, az mostanra a paródia ajtaján kopogtat. Egyelőre nem nyitnak ajtót, de ha lesz következő rész, akkor jó lenne végre sarkon fordulni és keresni egy másikat.
