Hollywood előtt is volt élet
Bocsánatos bűn, amikor egy-egy mozifilm végén a nézőközönség egy emberként hagyja el a termet, esélyt sem hagyva a stáblistának. Ez alól talán a Marvel rajongók a kivételek, nekik mindig érdemes kivárni a végét. A stáblistát végigolvasni már csak azért is jó, mert így az ember részt vehet a „találj egy magyar nevet” játékban, hiszen minden stáblistában van legalább egy, és köztudott, hogy Hollywoodot is mi, magyarok alapítottuk. A kereskedelmi csatornák ezzel már nem is foglalkoznak, kiírják a fontosabb tudnivalókat és már jöhet is a reklám, vagy a következő műsorszám. Ezt a gyártók is tudják, így az autókhoz hasonlóan, elöl és hátul is található márkajelzés, elöl talán egy kicsit nagyobb. Mostanában egyre több kínai és arab feliratot és logót is láthatunk, bizony, ebből a jövedelmező iparágból már ők sem szeretnének kimaradni.
A stáblistában rengeteg név és titulus szerepel, valahányszor interjút készítek egy-egy színésszel, operatőrrel, rendezővel és a kulisszatitkokról kérdezem, mindig meglepődöm azon, hogy egy néhány négyzetméternyi helyen, vagy szűk térben játszódó jelenet felvételénél akár húszan (de mondtak már ötvenet is) is jelen lehetnek. Voltam már olyan forgatáson, ahol egy lövöldözős jelenet egy átlagos méretű nappaliban játszódott és azon kívül, hogy megvakultam és megsüketültem egy fél napra, elmondhatom, tényleg sokan voltunk. Ezekkel a titulusokkal nem foglalkoznék (talán majd egyszer), inkább a kisebb-nagyobb „filmcsináló” cégekről szeretnék mesélni.
Biztosan nem én vagyok az egyetlen, aki egy-egy unalmas tanórán kis ábrákat rajzolt a füzet vagy könyv lapjainak sarkára, hogy aztán gyorsan végiglapozva egy rövid, de annál mozgalmasabb és viccesebb történet kerekedjen belőle. Állítólag valami hasonlóval már a görögök is próbálkoztak, kérdés, palatáblával mennyire volt ez hatásos. A mozgókép készítésével az 1800-as évek végére tehető, és ahogyan a belsőégésű és elektromos kütyük esetében, itt is érdekesebbnél érdekesebb elnevezésekkel (zoopraxiscope, kinetográf-kinetoszkóp és hasonlók) illették a találmányokat és természetesen mindenki magának követelte az elsőséget.
A Lumiére testvérek által feltalált vetítőgép tette lehetővé, hogy ugyanazt az alkotást egyszerre többen is élvezhessék. (A 35 mm-es nyersanyagot a 4.5 mm-enkénti perforációval, a vertikális befűzéssel és a 4 perforációnként való továbbítással ki más találta volna ki, mint maga Edison a saját laborjában.)
A francia filmhez még visszatérek, de előbb jöjjenek az amerikai filmek, illetve Hollywood. Meg fogjuk látni, a kezdetekben azért itt is megvolt a francia kapcsolat. Az sem mellékes, hogy a nagy filmstúdiók közül a mai napig csak egy-kettő van ténylegesen Hollywoodban bejegyezve. Az Egyesült Államokban ma nagyjából 40.500 vásznon lehet filmet nézni, beleértve azt a 800-at is, ami az ottani filmgyártás egyéves termése.
Az amerikai filmgyártás a keleti partról, Fort Lee kerületből, New Jerseyből indult. Edison Black Maria filmstúdiója volt az első West Orange elővárosban, New Jerseyben. Fort Lee kiváló adottságokkal rendelkezett, beleértve az adózást és a költségeket is, így az elsők között költözött ide a Kalem cég is, mely 1907-től eladásáig, vagyis 1917-ig létezett. Őket követte 1909-ben Champion Film. 1910 és 1920 között itt vert tanyát az Independent Moving Pictures, a Peerless, a Solax, az Éclair, a Goldwyn Pictures, az American Méliés, a World Pictures, a Biograph, a Fox Film, a Pathé Fréres, a Metro Pictures, a Victor Film vagy a Selznick Pictures.
A francia Champion, a rövidfilmes Éclair American Company, az első színészházaspárt alkalmazó Victor Film és a Nestor egyesüléséből jött létre az Universal Film Manufacturing Company. Később olyan független stúdiókat olvasztott magába, mint az IMP, a Powers, a Bison vagy a Crytal and Rex. A fiatal tehetségeket karolták fel és olyan filmeket mutattak be, mint a Nyugaton a helyzet változatlan, a Frankenstein, vagy a Drakula Lugosi Béla főszereplésével. A Champion épületei azon kevesek közé tartoznak, melyek még ma is állnak. Az alapító filmstúdiók olyan brit, svéd és egyéb nációjú sztárokkal dolgoztak, akik egy-két évtizedes pályafutásuk alatt gyakran 100-150 filmet leforgattak.
A francia Gaumont amerikai fiókvállalata, a Solax nem rendelkezett saját stúdióval, így többek között a Goldwynnál és a Selzniknél forgattak, filmjeiket pedig a Metro Pictures forgalmazta.
A World Pictures hazai gyártású független és külföldi filmekkel foglalkozott, míg Selznik be nem olvasztotta a saját cégébe.
A William Fox által alapított Fox Film milliók által ünnepelt színésznője volt a némafilmes Theda Bara, aki 4 év alatt 40 filmet forgatott (1917-ben eljátszotta Kleopátrát) és nevéhez fűződik a vamp stílus is.
A Metro Pictures-t Richard Rowland és Louis B. Mayer, a Goldwyn Pictures-t Samuel Goldfish, Edgar és Archibald Selwyn (innen a Goldwyn), Margaret Mayo és Arthur Hopkins alapították. A két cég egyesült az időközben kivált és saját céget alapító Louis B. Mayer cégével és ekkor vette fel a Metro-Goldwyn-Mayer nevet már Los Angelesben. A Metroval forgatott – többek között – Olga Petrova (születési nevén Muriel Harding) színésznő és a francia Alice Guy-Blaché is, aki az első rendezőnő volt a világon.
A függetlenfilmes dinasztia alapítója, Lewis Selznik a World Pictures vezérigazgatója volt. Partnerei később az MGM-hez nyergeltek át, Selznik cége pedig beolvadt Adolph Zukor cégébe (Famous Film Company) és felvette a Select Pictures nevet. Selznik ekkor ismét saját cég alapításába fogott Selznik Film Company néven. Mikor elég tőkéje gyűlt össze, Zukor cégéből kivásárolva magát megalapította a Selznik-Select céget, majd a World Pictures megvásárlásával az egészet átnevezte Republic Distributing Corporationnek. A Selznik sztárjai voltak Clara Kimball Young, a Golden Globe-díjas Hedda Hopper, Matt Moore, Jack Holt, Owen Moore, az Oscar-díjas és jelölt Alice Brady, Marion Davies, és Norma Talmadge, akik 1960-ban kaptak csillagot a hollywoodi hírességek sétányán, valamint a 2 Oscarra jelölt Richard Barthelmess is.
A magyarországi Ricsén született Adolf (Adolph) Zukor volt az, aki bevezette a kizárólagosságot, színészei más stúdiókkal nem szerződhettek le. A többek között európai filmek amerikai forgalmazásával is foglalkozó szerény nevű Famous Players in Famous Plays Company alapítója számára Edwin S. Porter rendezett, és olyan sztárokat tudhatott magáénak, mint Mary Pickford, Douglas Fairbanks, John Barrymoore, Pola Negri, Gloria Swanson, Rudolph Valentino vagy Gary Cooper. Jassy L. Lasky Lasky Feature Film Company cégével történő egyesülésből jött létre a Famous Players-Lasky Corporations, melynek ő lett az elnöke. A Selznikkel való versengésből presztízskérdést csinált, ezért alapította az Artcraft céget a Famous Players-Lasky Corporations leányvállalataként. Vetélytársait megbuktatva valósította meg régi álmát és hozta létre a Paramountot.
A Triangle-Fine Arts-Keystone stúdió sztárja volt Douglas Fairbanks, majd leszerződtették a komédiás Fatty Arbuckle-t is.
Már ebben az időben is rengeteg független filmes dolgozott, nevükhöz fűződik a Young Film Corporation, a Maurice Tourneur Productions, a Jans Pictures, a Leone Perret Pictures, az Albert Capellani Productions, az Emilie Chautard Productions, vagy a Hope Hampton Productions. Ezek legtöbbje a Los Angelesbe való költözés során beolvadt a nagyobb stúdiókba.
Kezdetben több nagyvárosban is voltak filmstúdiók és az első ilyen jellegű kiállítást is New Yorkban rendezték. A ’20-a években kezdtek a filmstúdiók egymás mellé épülni a kaliforniai Los Angelesben. Hasonló kezdeményezés kezdett körvonalazódni a floridai Picture Cityben, amit Hobe Soundról neveztek át, azonban ennek egy hurrikán rövid úton véget vetett. A helyet azóta is Hobe Soundnak hívják. New Yorkban, Queensben székelt a Kaufman Astoria, melynek stúdióját használták a Marx fivérek és W. C. Fields is. Edison stúdiói Bronxban voltak, felkapott hely volt még a manhattani kerület Chelsea is, vagy Chicago. Floridán, Texason és Kalifornián kívül Kubában is voltak amerikai filmstúdiók.
1910-ben D. W. Griffith, a Biograph stúdió rendezője filmet forgatott Georgia Streeten Los Angeles külvárosában. Forgatási helyszíneket keresve jutott el Hollywood környékére, ahol barátsággal fogadták a filmes stábot, így a XIX. században játszódó melodráma, az In Old California (1911) lett az első film, amit kvázi Hollywoodban forgattak. Griffithnek megtetszett a helyszín, hónapokra itt maradt, ez alatt jó néhány filmet leforgatott.
Griffith történetének hamar híre ment.
A később az Universalba beolvadó, akkor még New Jersey-i székhelyű Nestor volt az első, mely 1911-ben felépítette Hollywoodban a stúdióját.
Folyt. köv.
