Aznap éjjel-kritika


aznap-ejjelAznap éjjel (The Night Of) készítők: Richard Price, Steven Zaillian, szereplők: Riz Ahmed, John Turturro, Bill Camp, Jeannie Berlin, Michael Kenneth Williams, Amara Karan, színes, amerikai krimi és dráma minisorozat, 60 perc, 1 évad, 2016 

aznap-ejjel-plakatAz HBO a Maffiózók óta egyedül a Trónok harcát tudta szállítani, ami ész nélküli sikerré és kultusszá vált, jó és persze talán a Törvény nevében első évada (True Detective). Ezt az űrt azóta próbálják betölteni, most az Aznap éjjel című nyolc részes minisorozatukkal egy félig nyomozós, félig börtöndrámás darabba csöppenünk, minek a realisztikus ábrázolása leginkább a Drótot idézi és ami olyan nyomasztóra sikeredett, hogy az egyik legjobb dráma lett idén. Azt, hogy ki a gyilkos ebben a történetben, sem a nézők, sem a rendőrök, sem az ügyvédek, sem a vádlott maga nem tudja biztosan. Az egyetlen, aki elmondhatná hogy mi történt pontosan, az a halott lány, de ő már nem beszélhet. Egy biztos csupán, hogy aznap éjjel sok mindenki élete megváltozott.

Főszereplőnk egy egyszerű, rendesnek tűnő fiatal srác, aki egy jó buli reményében egyik este elköti az apja taxiját. A szélvédőn át beszivárgó, nyomasztó New York-i utcák fényei, amik megvilágítják a magányos srác arcát az éjszakában, akaratlanul is Scorsese Taxisofőrjének ízét varázsolják a szánkba, mindezt persze csak pillanatokra, hiszen egy sokkal szerencsétlenebbnek tűnő kiadása ez a srác De Niro-nak. A fiú, Nasir (Riz Ahmed), teljesen el van veszve a városban amikor is egy vonzó és titokzatos lány bepattan a taxijába. Jön a csevej, egy csók, pár tequila, egy adag kábszi és máris koppannak a fehérneműk a lány lakásának padlóján. Itt már érzi a néző, sőt lüktet benne, hogy most valami nagyon rossz fog történni és miután a srác magához tér a mámoros vad este ízével a szájában és búcsúzna a lánytól, akkor elégedetten nyugtázzuk, hogy igen, valami nagyon rossz történt. A lány ugyanis vérbe fagyva fekszik az ágyon. Nasir bepánikol és elköveti az összes hibát amit ilyenkor ellehet, majd menekülne, de itt már tudjuk, hogy ez nem az ő estéje lesz. Nem sokkal később már a rendőrségen találja magát, ahol a nyugdíjba készülő rutinos nyomozó (Bill Camp) próbál meg belőle kicsikarni egy vallomást, amit minden egyértelmű bizonyíték ellenére maga is mintha megkérdőjelezne.the-night-ofMielőtt Nasir egyértelműnek tűnő ügye a kőkemény ügyésznő (Jeannie Berlin) elé kerülne, akkor érkezik az ekcémás lábú különc ügyvéd, aki gyerekes és keserédes vágyakkal tele aziránt, hogy végre a nagyok között játszhasson, elvállalja az ügyet. Azonban Nasir nem emlékszik rá, hogy elkövette volna a gyilkosságot. A szülők megtörnek egy pillanat alatt, a nyomozás nem halad, mert látszólag elkapták a tettest, a fiú pedig a tárgyalás idejére máris a börtönben találja magát, ahol az egyik legnagyobb hatalommal bíró rab (Michael Kenneth Williams) – a Drót Omárja – veszi szárnyai alá látszólag teljesen indokolatlanul. Azonban pont ez az indokolatlanság adja a legszebb ívét a történetnek, amiben a többi bűnöshöz képest főszereplőnk egy unikornisnak tűnik az ártatlan tekintetével és az egy pillanat alatt kettétört életével, amiben szinte berágja magát a bűnhődés a bőre alá.

A diszfunkcionális igazságszolgáltatás, ami nyers rutinnal őrli be az emberek, mind a vádlottakat, mind az ott dolgozókat teljesen kiábrándít mindenkit. A magasztos igazság szinte mellékszereplő lesz ezekben a történetekben; az ügyeket gyorsan meg kell oldani és itt van mire hivatkozni. A fiú származása jó eszköz arra, hogy a rasszizmust és a bevándorlók kérdését is az asztalra emeljék mint témát, majd végig nézzük, ahogy a közömbösség és a napi rutin oltárán végigcipelik a történetet. Közben az információk gyűlnek, a kép szélesedik és már fogalmunk sincs róla, hogy ki követte el a gyilkosságot, valamint hogy az ’ártatlan’ jelző megillet e bárkit is ebben az életben.the_night_ofA sorozat borzasztóan lassú, bár ettől cseppet sem lesz unalmas, egyszerűen minél nyomasztóbbak kívánnak lenni és ezt nem csak a nagyon karakteres fényképezéssel érik el (amiért az Oscaros Robert Elswit a felelős, akinek nevéhez az utóbbi időben az Éjjeli féreg és a Beépített hiba(Inherent Vice) fűződik, hanem maguk a koszos, kemény és sötét színek, amik nagyon alaposan segítik ábrázolni a főszereplő tehetetlenségét. A bezártság érzet eluralkodik minden részen és nem csak azért mert sok jelenet játszódik a börtönben, hanem mindenki feloldozhatatlanul be van zárva a saját személyes poklába és nem mindenki kap feloldozást egy tárgyalóteremmel teli esküdtszéktől. A szereplők nagyon sok dimenzióból vannak megvilágítva, aminek következtében egyre több a ki nem mondott kérdés is és a konkrét válasz egyre kevesebb. Az a kérdés, hogy mi történt aznap éjjel, egyre jobban megőrjíti a nézőt és a sorozat végén mégis szinte szégyenkezve ülünk a TV előtt, mert érezzük, hogy bárki is lesz a gyilkos, ebben az ügyben már nincs feloldozás senki számára, megkönnyebbülés már nem lehetséges, mert mint valami kiszedhetetlen mocsok, úgy tapad ez az ügy minden egyes szereplőre.

nightofjeannieAz alakítások tényleg eszméletlenek. Az ügyvéd szerepében brillírozó John Turturro a legjobbját hozzá, pedig eredetileg James Gandolfininek, majd a halála végett Robert De Nironak volt szánva ez a szerep. Riz Ahmed az Éjjeli féregből lehet ismerős és most egy életre befutott Nasir szerepével, amiben olyan karakterdrámát vágott hozzá a kamerához, amilyet imádunk nézni. Bill Camp őrlődése is remek volt, de a személyes kedvenc a ritkán felbukkanó ügyésznő, Jeannie Berlin, aki egyetlen bizonytalan pillantásával is a legélvezetesebb játékot nyújtja. A készítők: Richard Price (aki a Dróton is dolgozott) és Steven Zaillian (aki Oscar-díjat zsebelt a Schindler listájáért) kerekre írta meg ezt a történetet, valóban minisorozatnak szánták. Azonban a sikerre való tekintettel már repkednek a hírek, hogy lesz folytatás, bár könnyen elképzelhető hogy olyan True Detective-es megoldásban, amiben más lesz az ügy és a szereplőgárda (Végül azóta se lett).

A sorozat amúgy a 2008-as Criminal Justice feldolgozása, amit páran jobban kedveltek, de nem lehet vitatkozni, hogy az Aznap éjjel igazi meglepetés volt, pláne, hogy a Stranger Things 2016-ban már megkapta tőlünk az év sorozata címet és bár teljesen más a műfaj, lehet hogy újra kell gondolnunk, hogy kinek adnánk ezt a jelzőt.10_9

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Mondd ki, hogy uborka!
Következő cikk A hét röhögései (155.)