Éjjeli féreg – kritika


nightcrawler-nc_05150_rgbÉjjeli féreg (Nightcrawler), rendező: Dan Gilroy, szereplők: Jake Gyllenhaal, Bill Paxton, Rene Russo, Riz Ahmed, színes, magyarul beszélő, amerikai krimi-dráma, 117 perc, 2014 (16)

A film annyira tökéletes korképet fest a mindennapi életünkről, hogy szinte szavakba sem lehet szedni mindazt, amit elénk tár.

Louis Bloom (Jake Gyllenhaal) munka híján lopásokból tartja el magát. Az életben maradási ösztönei olyan tettekre sarkallják, mint a magánterületre való betörés, biztonsági őr bántalmazása, aztán a fémhulladék telepvezetőjével való alkudozás. Itt körvonalazódik a főhősünk későbbi tetteinek alapja, amikből azt szűrhetnénk le, hogy a rendszer szerencsétlen áldozatáról van szó. poster_nightcrawler_hunLouis iránti szimpátiánk tovább erősödik (sajátos nyelvezetére mindvégig fontos odafigyelni), pláne ha az ember nem igazán érvényesül állásinterjúkon. Kudarcait követően hazafelé egy balesetre lesz figyelmes, lehúzódik az útszélére, hogy segítsen. Kocsijából kiszállva érzékelhető testbeszédén, mimikáján (Jake Gyllenhaal egyszerűen zseniális), hogy az eseményeket inkább csak folyamatosan fürkészi, mintsem aktív részesévé akarna válni azoknak. Ekkor hirtelen egy újabb kocsi parkol le mellettük, amiből két szabadúszó kamerás alak pattan ki, hogy az eseményeket rögzítsék, majd jó pénzért eladják a reggeli híreknek. Persze a normális reakció talán az lenne, ha az ember megáll, megkérdezi kér-e valaki segítséget, feltartóztassa-e az elhaladó forgalmat, esetleg hívjon erősítést, de itt ez soha nem következik be. Dan Gilroy rendező ezzel már az elején feltárja lapjait, nem sok felesleges moralizálás várható az elkövetkező két órában.

Főhősünk az operatőrtől kuncsorog állásért, de miután az ajtócsapással válaszol, hirtelen ötlettől vezérelve ellop egy biciklit, aminek árából megveszi az első felszerelését.Befektetése először nehezen akar megtérülni, hiszen ki kell tapasztalnia a szakma buktatóit, mint ahogy ezzel minden munkásember szembesül.  Későbbi sikereit kitartásának és erkölcstelen módszereinek köszönheti, nem csoda, ha karrierje innentől felfelé ível.
A mozit ennyivel be is lehetne fejezni, ám rendezőnk ennél jóval többre vállalkozott. Megragad grabancunknál és belenyomja fejünket a híradósok szenzációhajhász, kíméletlen világába. Nina (Rene Russo) karakterén keresztül tökéletesen megismerhetjük a sikeres médiarabszolgát, kinek állása bebetonozásást mindig egy újabb „sikítozó nő átvágott torokkal” adás jelenti. Továbbá, hogy ne egy egydimenziós figuráról szóljon a film, Gilroy átlöki a ló túloldalára Louis karakterét. A pénzhiány elhárítását követően további munkaeszközökre és egy asszisztensre is szert tesz Rick személyében (Riz Ahmed).  Megismerjük a hatalmával visszaélő figurát is, aki minden lépésével egyre közelebb kerül a címben olvasható jelzőre. Ettől a ponttól kezdve, munkaadóként üzemel Louis karaktere, aki tökéletes iskolapéldája bármilyen cégnél tevékenykedő (csak a pénz és a hatalom motivál) vezetőre.

Dan Gilroy egy-két akciófilm után (Vasököl, A Bourne hagyaték) visszatért a Zuhanásnál megismert egyedi hangvételéhez, ami miatt megjegyeztük a nevét. Viszont az Éjjeli féreg után már soha nem feledjük. Tökéletes kordokumentum, egyben bízhatunk, nem kerülünk egy Lois lelkületű ember kamerája elé.

 

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Jessabelle
Következő cikk A hét röhögései (61.)