Az ismeretlen lány


az-ismeretlen-lanyAz ismeretlen lány (La fille inconnue), rendező: Luc Dardenne, Jean-Pierre Dardenne, szereplők: Adele Haenel, Louka Minelli, Olivier Bonnaud, Jérémie Renuer, belga-francia dráma, 113 perc, 2016. (16)

Olykor Hippokratész is túlvállalja magát

A Dardenne testvérek legújabb rendezésében a fiatal, ám annál tehetségesebb Adele Haenel alakítja Jennyt, a doktornőt, aki saját magát okolva egy bűneset kapcsán magánnyomozásba kezd. Megszállottsága nem mindenkinek nyeri el a tetszését és szívesebben látnák a rendelőjében.

az-ismeretlen-lanyAz idők során rengeteg névjegykártyára tettem szert, de csak az orvosom volt az, aki úgy adta át, hogy ezen a számon éjjel-nappal hívhatom (és tényleg). A másik a nyomozó (ide sorolnám még a papot, de ebben a filmben nem jutnak szerephez), de vele még nem volt ilyen formában dolgom. Talán nem véletlen, hogy az ő munkájukra mondjuk azt, hivatás. Ez a film – számomra legalábbis – tulajdonképpen azt mutatja be, mennyire hasonló (azonos?) embertípusról van szó. A legjobbak közé tartozni rengeteg tanulással és lemondással jár, megszállottak, tudnak rendszerben gondolkodni, eredményorientáltak, jó emberismerők és az átlagosnál magasabb empátiás készséggel rendelkeznek. Gyakran illetjük őket negatív jelzőkkel (korrupció, hálapénz stb.) és mégis hozzájuk fordulunk, ha (testünkről, lelkünkről) egészségünkről vagy éppen a biztonságunkról van szó. Valahol mégiscsak ott van a bizalom, az elismerés, amit valahol, valamikor kivívtak maguknak.
Mindezt csak azért írtam le, mert ebben a filmben egy orvosnő nyomoz és bizony felállítható az a bizonyos párhuzam, amit fentebb említettem. Történik ugyanis, hogy Jennyhez (Adele Haenel) rendelési időn túl csönget be valaki, de ő már hullafáradt és nem nyit ajtót, aztán másnap felkeresi őt a rendőrség, hogy azt a valakit a közelben holtan találták. A fiatal lánynál nincs semmilyen irat, így nem tudni sem a nevét, sem a lakcímét, sem azt, hogy vannak-e rokonai, barátai, ismerősei, keresi-e őt valaki egyáltalán. Bár a rendőrség részéről egy pillanatra sem merül fel a bűnössége, Jenny magát okolja a történtekért és a napi munkája mellett magánnyomozásba kezd. Ennek során felhasználja (kihasználja?) kapcsolati tőkéjét, kvázi visszaél betegei bizalmával, aminek aztán meg is lesz az eredménye. Ahogy halad előre, úgy lesz egyre kellemetlenebb mind a lány ismeretségi körébe tartozók, mind a nyomozóhatóság számára, nem egyszer saját maga és az őt információval ellátók életét, de legalábbis testi épségét veszélyeztetve. Közben pedig szemtanúi lehetünk annak, ahogyan a hivatása is bedarálja, a jól fizető állás helyett a háziorvosi praxist vállalva beköltözik a rendelőjébe, ahol már meglévő és leendő betegei éjjel-nappal elérik.
az-ismeretlen-lanyA filmben van egy másik szál is, Jenny mellett tölti gyakorlatát egy végzős orvostanhallgató és igazából ő az, aki ajtót akar nyitni a becsöngető lánynak. Jenny nemcsak hogy lebeszéli erről, de munkáját is nagyon kritikus szemmel nézi, ezért konfliktus alakul ki közöttük. A fiú abbahagyja orvosi tanulmányait és hazaköltözik. Érdekes momentum, ahogy a doktornő számon kéri rajta túlzott empátiáját, miközben ő maga az egész életét betegeinek (és a bűnügynek) rendeli alá. Talán magát ismeri fel benne és meg akarja kímélni attól, hogy hasonló sorsra jusson, hiszen mint szakembert abszolút elismeri. Egyértelmű utalás ugyan nem történik rá, de akár még a fizikai vonzalmat is beleláthatjuk kettejük viszonyába. És persze közben az ügyben kirendelt nyomozó is hasonló megszállottsággal végzi munkáját. Hogy végül sikerül-e megoldani az esetet és felfedni a lány személyazonosságát, az maradjon titok. A néző egyszerre drukkol Jennynek, hogy sikerrel járjon és egyszerre félti őt, nehogy ez az egész feleméssze.
A Dardenne rendező duó filmjében az apró részletek, a háttér információk mind-mind jelentéssel bírnak, de ami igazán fontos, az a dolog lélektana. A dokumentarista ábrázolásmódhoz Adele Haenel a tökéletes alany, színészi játékánál hitelesebbet nemigen lehetett volna elvárni senkitől sem.  Jövőre tölti be a 28-at, de már 2 César-díja és 2 -jelölése van, 9 évvel ezelőtt éppen a legígéretesebb színésznőnek választották, amihez következetesen tartja is magát, de más, rangos fesztiválokon is értékelték, értékelik a tehetségét. Hiteles, okos, elgondolkodtató darab.

10_8

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk A sors kegyeltjei…meg a többiek
Következő cikk A hét röhögései (165.)