A mélység kalandora (L’odyssée), rendező: Jérome Salle, szereplők: Lambert Wilson, Audrey Tautou, Pierre Niney, Michael Bundred, francia életrajzi film, 122 perc, 2016. (12)
Az ember a név mögött
Jérome Salle életrajzi filmjében Lambert Wilson bújik Jacques-Yves Cousteau bőrébe és bizony nem könnyíti meg a feleségét játszó Audrey Tautou, valamint a fiát alakító Pierre Niney életét. Gyönyörű tájak, nemes eszme, páratlan örökség és egy irtózatosan nehéz természetű zseni.
Ha így, teljes hosszában a Jacques-Yves Cousteau név nem is mond semmit, a Cousteau kapitány minden bizonnyal azok számára is ismerősen cseng, akik soha az életben nem láttak tőle semmit. A vizek élővilágának nagy felfedezője lassan 20 éve nincs köztünk, gyönyörűen fényképezett, ámulatba ejtő és elgondolkodtató filmjei helyett Zálogcsillagokkal, Jéglovagokkal és Tonhalcsatákkal kell beérnünk a magukat tudományos-ismeretterjesztőnek nevező csatornákon. Hogy mennyire lenne igény a minőségi szórakoztatásra, az olyan filmekre, melyek felhívják a figyelmet arra, hogy csak egy Földünk van, jól példázza Leonardio DiCaprio Az özönvíz előtt című alkotása, amit elképesztően rövid idő alatt mintegy 60 millióan láttak. Cousteau kapitány munkássága minden szempontból úttörőnek tekinthető, előtte nem igazán készültek a nagyközönség számára víz alatti felvételek. Az ötlet részint tőle származik, mint ahogyan a víz alatti filmezést lehetővé tevő felszerelések, berendezések, öltözékek kifejlesztése is, illetve az is, hogy tulajdonképpen hogyan is kell, kéne kinéznie egy ilyen filmnek (a műszaki háttér mellett a filmnyelv megalkotása is, a mit, mivel, honnan, meddig stb.). Életéről nem készült még film, hacsak a Bill Murray-féle Édes vízi életet nem tekintjük annak. Cousteau kapitány (Lambert Wilson) mindamellett, hogy páratlan örökséget hagyott itt nekünk, keményen csalta feleségét, aki emiatt elég gyakran nézett a pohár fenekére. Simone Cousteau (Audrey Tautou) mégis mindvégig mellette volt és a legnehezebb pillanatokban is támogatta. Bár fiai megörökölték a merülés szeretetét (ebben nőttek fel), nem mindig tudtak együtt dolgozni vele. 
A sors iróniája, hogy a mindenki által harcos környezetvédőként ismert Cousteau kapitány kezdetben a tengeri fúrásokat végző olajtársaságok részére végzett mélytengeri kutatásokat, újabb és újabb, olajban gazdag lelőhelyeket feltárva, hogy utazásait finanszírozni tudja. Még így is előfordult, hogy a legénység fizetség nélkül maradt, ilyenkor a saját zsebébe nyúlt, ezzel is példázva, mennyire ellentmondásos személyiség is volt ő. Ahhoz, hogy az általa készített filmeknek nézőközönsége legyen, kénytelen volt megfelelni a tévétársaságok elvárásainak, így elsősorban a szórakoztatáson volt a lényeg.
Az ember környezetromboló tevékenységért már ekkor aggódó fia, Philippe (Pierre Niney) kiábrándultan kísérte figyelemmel apja cirkuszi tevékenységét. Egy nap aztán olyasvalami történt, amitől minden megváltozott és élete hátralévő részét a környezetvédelemnek szentelte. Alapítványokat hozott létre, előadásokat tartott és már nem érdekelte, hogy a tévétársaságok miként szeretnék a nézettséget fokozni. Az emberek többsége ezt az arcát ismeri.
Jérome Salle (Az utazó, Largo Winch – Az örökös) életrajzi írásokon alapuló filmje azzal okozott számomra meglepetést, hogy egy ünnepelt és igen mélyen tisztelt személyiséget, akinek emlékét egy egész nemzet őrzi és ápolja, mindenféle szépítés nélkül mutat be. Az embert mutatja be a név mögött, az életművet elismerve a hibáival, negatív tulajdonságaival együtt. A komplex képhez azonban hiányzik néhány információ, a korai évek és lényegében mindaz, ami erre az útra terelte, de ugyanígy kimarad pl. a 3 Oscar-díj is.
A gyönyörű helyeken játszódó, ultraszéles vászonra (!) forgatott (Matias Boucard) cselekményt leginkább úgy lehetne leírni, hogy szemelvények Jacques-Yves Cousteau életéből, melyet a nagyszerű színészgárda teljesítménye tesz emlékezetessé. A hétszeres jelölt és egyszeres Oscar-díjas Alexandre Desplat zenéje pedig szokás szerint elvarázsol.
