Hóesés Barcelonában – kritika

Hóesés Barcelonában (Barcelona nit d’hibern), rendező: Dani de la Orden, szereplők: Alexandra Jiménez, Alex Maruny, Miki Esparbé, Alberto San Juan, spanyol vígjáték, 95 perc, 2015. (16)

Barcelona, szeretlek!

Az év végi fekvehányós vígjátékok mellé időnként megérkezik egy-egy színvonalasabb darab is, amelyik a szeretet ünnepét éppen csak annyira lovagolja meg, amennyire azt feltétlenül szükséges. A Hóesés Barcelonában meg sem próbálja tagadni, hogy az Igazából szerelem volt a kiindulópont, nem akarja megváltani a világot, mindössze másfél óra kikapcsolódást ígér és ehhez következetesen tartja magát.

Mikor legutoljára Barcelonában jártam, éppen 12 éve nem esett már a hó. Hogy azóta történt-e az ügyben érdemi változás, nem tudom, de amilyen bolond az időjárás manapság, már semmin nem lepődnék meg. A címadást illetően igazából nem is a hóesésen van a lényeg, hanem azon, hogy a cselekmény télen játszódik és egy vígjáték esetében ez általában a karácsonyi őrületet jelenti. Arrafelé ez az egész egy kicsit máshogy néz ki – bár sok a hasonlóság -, az igazi ajándékozás a Háromkirályok ünnepén, január 6-án történik. Édeshármas a pizzafutárral, leszbikus nagyi, egyéjszakás kaland, egy régi szerelem felbukkanása, gyerekvállalás utáni nézeteltérések stb., látszólag hat különálló történet.
13 évvel ezelőtt volt egy film, ami lényegében semmi mást nem csinált, mint összegyűjtötte a legjobb szerelmes sztorikat és a Karácsony üzenete köré felépítve egybegyúrta egy azóta is etalonnak számító, univerzális, nagyon szerethető, sokszor nézhető, örökbecsű darabbá. Írhattam volna azt is, hogy a már bejáratott történetekből létrehozott egy egészen újat, miközben maga is műfajt és stílust teremtett. Sokan próbálkoztak már valami hasonlóval, de legtöbbször valami nyögvenyelős limonádé lett a vége. A spanyol vígjátékok esetében is bele lehet szaladni olykor egy-egy borzalomba, de szerencsére a hozzánk eljutó alkotások többsége igazán szórakoztató.
A Hóesés Barcelonában nyíltan felvállalja, mire is szeretne hasonlítani, de mégsem szolgai módon másolja azt. Mint ahogyan az Igazából szerelem sem csak a szerelemről szól (nesze neked love), hanem a családról, a testvéri szeretetről, a párkapcsolatokról és hasonlók, úgy ez a film is hasonló utat jár be. Különböző emberek különböző történetei váltogatják egymást, melyek aztán találkoznak, hiszen ezek az emberek rokoni, baráti stb. kapcsolatban állnak egymással.
A szerelem megélésének vannak közös momentumai, de legalább ilyen fontos az adott közeg, kultúra is. Itt köszön vissza a spanyol életérzés, a család fontossága, a széles gesztusok, a livin a vida loca, de hogy ne csak csupa jó dolgot említsek, a társadalmi, gazdasági problémák és hasonlók is. Ettől jellegzetesen spanyol a mozi még a kötelező repülőtéri jelenet ellenére is. Dani de la Orden nem először nyúl a témához, a 2013-as Barcelona, nit d’estiu című filmje (nálunk sajnos nem mutatták be) Szent Iván éjjelén játszódik, így felfogható egyfajta nyári változatnak is, ráadásul a szereplők egy része is megegyezik. A helyszínválasztás sem véletlen, azon túl, hogy Barcelona mindig meghálálja, ha gondolnak rá, a filmben szerephez jut a katalán és a kasztíliai nyelv közötti különbség is, amit persze a szerelemmel simán át lehet hidalni.

Egy mozi inkább vegye komolyan a könnyedséget, mint fordítva. A Hóesés Barcelonában okos, átgondolt darab, ügyel az arányokra. Nem vállalja túl magát, nem válik sem érdektelenné, sem csöpögőssé, egyszerűen nem lehet nem szeretni.

Hozzászólások

hozzászólás