Jobb idők (Better Things) 1. évad – kritika


better thingsBetter Things, készítők: Pamela Adlon, Louis C.K., szereplők: Pamela Adlon, Mikey Madison, Hannah Alligood, Olivia Edward, Celia Imrie, amerikai vígjáték és drámasorozat, 30 perc, 1 évad, 2016- 

better thingsPamela Adlon volt a Kaliforgia szexmániás Marcy Runkle-ja, aki most Louis C.K-val karöltve csinált egy dramedy sorozatot, amihez a saját életéből merített ihletet. A hétköznapokról szóló kedves, könnyed sorozat lett ez egy egyedülálló szülőről, aki azzal küzd, hogyan maradjon nő az anyaság mellett és hogyan legyen anya, szingliként.

A Better Things felépítésében hasonlít a Master of None-ra, de egy generációval följebb viszi a témát. Itt már 50. születésnapokat ünnepelnek az érintettek, meleg-esküvőkre járnak vagy éppen temetésekre. Azt hitték a halál lesz majd félelmetes, de valójában a fiatalabbak megjelenését igazán nehéz feldolgozni. A sorozat könnyed, kell neki egy kis idő mire megszokjuk a szereplőket. Pamela Adlon alakítja azt az egyedülálló anyát, aki három lányát neveli egyedül és hollywoodi színésznőként dolgozik (a séma amúgy teljesen egyezik a színésznő valódi életével is). A gyerekek közül az egyik már bőven kamasz, aki épp az anyját fűzi, hogy szerezzen neki füvet, a középső lány lassan belenyal a kamaszkorba, a legkisebb meg most káromkodik először az anyja előtt miközben még borzasztóan igényli, hogy lefekvés előtt az ágya mellett legyen egy felnőtt aki betakargatja. A főszereplőt közben halálra idegesíti a már nyugdíjas korú saját anyja, aki tényleg elég elvont alkat, de legalább mindig van nála otthon vodka. Aztán ott a társadalom, aki szemléli ezeket az embereket és némán ítélkezik szavak nélkül egy bevásárló központban.
A Better Things nem bontja két különálló részre ezt a szingli anyaságot. Megmutatja, hogy szülőnek lenni nehéz és talán nem is lehet jól csinálni, de elég ha kihozod belőle a legtöbbet. Az egyensúlyt persze nehéz megtalálni aközött, hogy a gyerekeket reggel elkészítsd a suliba, miközben azért a szeretődnek még szeretnél lőni egy szexi képet magadról, még akkor is, ha a tested már nem olyan feszes mint 20 évesen. Ez a nő-szingli-anya szentháromszög egy személyben persze nem sajnálkozóan van felvázolva, ami arról panaszkodna, hogy de nehéz anyának lenni, mert a melósságán kívül megmutatja azt is, hogy ez egy baromi csodálatos dolog. Ezért is indokolt a sorozatban az a természetesség és az a komótos tempó, amivel nagyon jól alá tudja támasztani, hogy mennyire hétköznapi szerep ez. A legcsodálatosabb dolgok, mint az anyaság is, mindig a természetességük miatt szépek, amik általában egy varázslatos káosz közepén borulnak virágba.better thingsHangsúlyt fektetnek a kommunikációra a szülő és a gyerekek közt, amiben bőven elfér a szarkasztikus humor és az a fajta viccelődés, ami egyértelműen Louis C.K. védjegye. Az anyaság is több oldalról van vizsgálva, hiszen a főszereplő is valakinek a lánya. Nem feltétlenül nevetsz hangosan a vicceken, de amikor mosolyogsz, az igazán őszinte lesz, mint a sorozatban megjelenő szeretet, ami abszolút kerüli a giccset és ettől nagyon valóságos.

Pamela Adlon olyan egyéniség és olyan pörgős személyiség, ami összetéveszthetetlenné teszi. Mindenki más legalább kétszer ennyire rájátszana erre a szerepre, amiben ő nem tud hibázni, mert látszik, hogy teljesen beleteszi magát. A lányait alakító Mikey Madison, Hannah Alligood és Olivia Edward rohadt jó gyerekszínészek, tényleg Stranger Things-szerű castingot kell elképzelni és easter eggként megkapjuk egy-egy jelenetre David Duhovny-t és Lenny Kravitz-et is.

A Better Things az FX-nek az a sorozata, ami koherensre sikeredett, természetesre és valahogy igazán kedvesre még akkor is, ha túl sok a cinizmus ebben a generációban. Talán nem csapnak föl olyan magasra a lángjai, hogy pánikot keltsenek, de jók azok a sorozatok, amik bár kisebb közönségnek szólnak, de azt a bizonyos témát, amit képviselnek, azt hibátlanul körbejárják ráadásul úgy, hogy egy félig meddig női antihőst állítanak a középpontba, de ettől lesz még személyesebb az egész sorozat.10_7

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Palik, a filmek és a motorsport
Következő cikk A régi város