Öldöklő szerelem (Unforgettable), rendező: Denise Di Novi, szereplők: Rosario Dawson, Katherine Heigl, Geoff Stults, Jayson Blair, amerikai thriller, 100 perc, 2017. (16)
Grace klinikai eset
A betegesen féltékeny és irigy Katherine Heigl a jóképű, ám a szerelemtől kissé vak Geoff Stultsot szeretné visszakapni a még mindig jómellű Rosario Dawsontól és ehhez nem fél sem a Facebookot, sem a piszkavasat használni.
Míg a férfiak általában nyers erővel intézik el a nézeteltéréseket egymás közt, melyet nem feltétlenül előz meg szóváltás, addig a nők sokkal szélesebb spektrumon mozognak. A sebek begyógyulnak, a véraláfutások felszívódnak, a csontok összeforrnak, de a lelki sérülések gyakran egy egész életen át megmaradnak. Ha a lélek megtörése nem hozza meg a kellő eredményt, akkor marad a fizikai erőszak, a hajtépős, szemkikaparós női bunyó, ahol a legtöbb esetben valamelyik konyhai eszköz is szerephez jut és itt nem a mosogatószivacsra gondolok.
A jól fizető állást maga mögött hagyó David (Geoff Stults) a kézműves sörökre teszi le a voksát, majd közös gyerek ide vagy oda, hűtlenkedő feleségének, Tessának (Katherine Heigl) is kiadja az útját. David megismerkedik az újságíró Juliával (Rosario Dawson), aki búcsút mond a nyüzsgő metropolisznak, hogy a továbbiakban a kertvárosból szállítsa az írásait. Így tervezgetik ők kettecskén a közös életüket, vagyis hármacskán, merthogy Davis és Tessa lánya hol náluk, hol pedig az anyjánál van. Tessa előbb a lányán keresztül támad, de amikor látja, hogy minden ármánykodása ellenére Lily (Isabella Kai Rice) és Julia tök jól kijönnek egymással, a saját kezébe veszi a dolgot. Kötelező karakterként jelen van továbbá Tessa rémisztő porcelánbabává plasztikázott anyja (Charlie egykori angyala, a rémisztő porcelánbabává plasztikázott Cheryl Ladd), akinek hülyepi…aságért és genyaságért felelős génjeit maradéktalanul sikerült átörökítenie lányába és Julia nagyvárosi barátnője és kolléganője (Whitney Cummings), akivel mindent meg lehet beszélni telefonon (de ha kell, személyesen is megjelenik).
Katherine Heigl a Grace Klinikáért Primetime Emmyt kapott és kétszer jelölték Golden Globe-ra, de ennek már tíz éve. Felejthető vígjátékokban is egyre kevesebbet látni, az idén februárban induló Doubt című sorozatát pedig két rész után lefújta a CBS. Tessa karakterének lényegét viszont sikerült igazán jól elkapnia, egy pillanatra sem jut eszünkbe drukkolni neki. Rosario Dawson sokkal többre hívatott, de amíg ezt ő maga nem hiszi el, addig én sem tudok mit csinálni, minden esetre ebben a szerepében is szerettem. A jóképű Geoff Stults alakította jóképű David annyira szerelmes, hogy gyakorlatilag semmit nem érzékel Tessa kavarásából. Denise Di Novi olyan filmek producere, mint az Ollókezű Edward, a Batman visszatér, a Karácsonyi lidércnyomás, a Miről álmodik a lány? vagy az Őrült, dilis, szerelem. Évtizedek óta jelen van minden műfajban, ugyanakkor ez az első rendezése. A genya nő, ha nem is a kezdetek óta, de azért már egy jó ideje ott van a filmvásznon, csak ez valamiért elkerülte az alkotók (a forgatókönyvet a paráztatásban elvileg rutinos David Leslie Jones és a meglehetősen gyengére sikerült Bezárva írója, Christina Hodson jegyzi) figyelmét. Ha a szándék az ilyen filmek előtti tisztelgés, ne adj isten a másolás volt, akkor elnézést kérek, bár még így is egy kisiklott produkcióról beszélünk. Amikor a kötelező elemekből építkező film minden fordulata kiszámítható, vajon mennyire jó ötlet azzal kezdeni, hogy az egyik szereplőt gyilkossággal gyanúsítják? Juliat a mozi második percében már arról faggatja egy nyomozó, hogy miért hívta új otthonába a volt pasiját, ha korábban távoltartási végzés volt érvényben ellene. Aki azt hiszi, hogy Julia maga vette fel a kapcsolatot Michaellel (Simon Kassianides), az magára vessen.
Ezek után nem marad más hátra, mint végignézni a maradék 98 percet és szurkolni Juliának, hogy kiderüljön az igazság. Amitől újszerűnek hat a film, az a Facebook, a kézműves sör és az, hogy nem látni amerikai autót, csak németet és japánt. Szeretlek Rosario, csak miattad.
