Egy átlagos filmnek több száz különböző hanghatása van, ezek legalább annyira fontos elemei a moziknak, mint a vizuális megjelenítésük, így a hangmérnököknek néha elképesztően kreatívnak kell lenniük ahhoz, hogy életre kelhessenek a filmek. Gondolkodtál már azon, hogy vajon miként rögzítik ezeket az utómunkálatok során? A fénykard zümmögő morajlását, a szörnyek egyedi, libabőrt okozó üvöltéseit, vagy a Terminátor folyékony karakterének kicsit trutyira hasonlító hangzását? El sem hinnéd, hogy mennyire puritán eszközök kellenek mindehhez, amiket most konkrét példákon keresztül sorban végigveszünk, így ha esetleg a későbbiekben filmforgatásra adnád a fejed, már tudni fogod, minek mivel adj jellegzetes orgánumot.
Fénykard/ Star Wars 1977
A Star Wars tervezőjének, Ben Burtt-nek köszönhetjük a fénykardok ikonikus hangját, aki egy üres filmvetítő zümmögését és egy régi televíziókészülék hangját ötvözte benne.
T. Rex/ Jurassic Park (1993)
Tekintettel arra, hogy a 65 millió évvel ezelőtt élt óriási ragadozó hangját képtelenség lenne pontosan visszaadni, Gary Rydstromnak kreatívnak kellett lenie a T. Rex híres üvöltésének megalkotásakor. Végül különböző állatok hangjait rögzítette és ezeket lassította le – bébi elefánt nyöszörgését, aligátor hörgését. A monstrum lélegzetvételét a bálnák orrnyílásán kijövő hangból alkotta meg, de többek között saját kutyáját is bevetette és ebből született meg az éhségét jelző T. Rex hangja.
A háttérzajok létrehozása/ Terminátor 2 – Az ítélet napja (1991)
A Terminátor 2-ben a T1000-es modell számára nem létezett lehetetlen, a küldetése elvégzéséért folyékony metál testével bármin átjutott. Az ominózus elmegyógyintézet jelenetben, ahol Sarah Connort igyekszik az immár megtérült T800-as kimenteni, az új modell demonstrálja is képességeit és keresztül sétál egy rácsos ajtón. Gary Rydstrom hangmérnök igencsak költséghatékony módon alkotta meg ennek az audió felvételeit, ugyanis csupán kutyakonzervek tömkelegének a földre öntésére szorítkozott. Rydstrom viccelődött is, hogy míg a vizuális effektekért felelős cég több millió dollárnyi digitális csúcstechnológiával dolgozott, addig ő egy kutyakonzerv kiöntésével tette mindezt tökéletessé. Ebből is látszik, hogy nem minden a high-tech cucc.
A szikla érdes hangja/ Az elveszett frigyláda fosztogatói (1981)
Indiana Jones első felbukkanása kétségkívül a kalandfilmek egyik legemlékezetesebb nyitánya. Míg Indy megpróbálja kikerülni a rejtett csapdákat és tarantulákat, a régész véletlenül beindít egy szerkezetet, amely egy órási sziklát lök az irányába. A kör alakú kőtömb természetesen nem volt valóságos, üvegszálból készítették. Ahhoz, hogy a közönség mégis hitelesnek és valóságosnak lássa, Ben Burtt egy üresbe tett kocsit gördített végig egy kavicsos úton, ezzel meg is született a szikla filmbéli szinkronja.
Rozsomák karmai/ X-men – A kívülállók (2000)
Az X-men filmek során Rozsomák szorult helyzetében egy három pengéből álló adamantium karmot szabadít fel az ökleiből, a rajongók tudják, hogy ez az instant kaszabolás bárhol felismerhető pengeéles nesze. Az X-men hangmérnöke, Craig Berkey egy tokból elő- és visszahúzott kést használt mindehhez, ezt pedig összemosta a csirke- illetve pulykahús vágásának hangjaival.
Godzilla üvöltése/ Godzilla (1954)
A felhőkarcoló méretű monstrum üvöltése történetének 62 éve alatt folyamatosan változott. De a kezdetekben nem ment zökkenőmentesen a szörny megszólaltatása, ugyanis az 1954-es eredeti japán film munkatársai teljes sikertelenséggel igyekeztek különböző állathangok összemixeléséből valami értékelhetőt kihozni. Végül a film zeneszerzője, Akira Ifukube szolgált a megoldással, hangszereket használt az ikonikus harsány hangzás megteremtéséhez. Fogott egy bőgőt, majd egy bőr kesztyűt végighúzott a húrjain. Rögzítve a felvételt lejátszotta visszafele is és ezzel megszületett minden idők legemlékezetesebb üvöltése.
A Wilhelm sikoly – A filmtörténelem halálfutára
A hírhedt Wilhelm sikoly, melyet a filmekben csak akkor használnak, ha valaki a magasból esik le vagy éppen robbanás közelében áll. Kizárólagosan csak akkor hallhatjuk a jól ismert kiabálást, ha valakinek borzalmas vége ér a nagyvásznon. Először az 1951-es Westernben, a Distant Drums-ban volt hallható, melyben Sheb Wooley katona karakterére rátámad egy krokodil, majd szerencsétlenségére magával rántja a vízbe. Nevét viszont később kapta, az 1953-ban bemutatott a The Charge at Feather River után, melyben a Wilhelm nevű figurát lábon lövik egy nyílvesszővel, mire ő az ikonikus óbégatásba kezd. Az évek során a hangmérnökök, mint rejtett humorforrásként kezdték el használni, népszerűsége azóta is töretlen, többek között hallhattuk a Star Wars és az Indiana Jones filmekben is.
Mindezek mellett még akad néhány általánosan bevett fortély is. A cipő talp alatt ropogó hó hangját többnyire bőrzsákba töltött kukoricakeményítő nyomkodásával alkotják meg, míg a fűben való tompa suhogás hangját pedig a hangszóró szalagjának kihúzásával imitálják. Ha viszont recsegő csontokra és koponyákra leszünk figyelmesek a film alatt, akkor természetesen nem a kedvenc színészeink csontjainak esik baja, még olyan élethű esetekben sem, mint a vásznon átütő erejű kéztörés a Rendes fickókban. Ebben az esetben leginkább a fagyasztott saláta összetördelésének hangjával helyettesítik. De a dió sem rossz alternatíva erre a célra.
