American Horror Story – A teljes antológia értékelése


Amerikai Horror Story (American Horror Story), készítők: Ryan Murphy, Brad Falchuck, szereplők: Jessica Lange, Kathy Bates, Evan Peters, Sarah Paulson, Denis O’Hare, Lady Gaga, amerikai horror sorozat, 60 perc, 6 évad, 2011-

A méltán úttörőnek tekinthető horror-antológia sorozat új évada már itt van a nyakunkon és mi még nem értekeztünk az eddigi évadokról, ezért most egy kisebb csokorba összegyűjtöttem, hogy az egyes évadok milyen témában és miként foglalkoztak a horror témakörével. Az antológia sorozatok egyik velejárója, hogy a különböző évadok között nincs konkrét kapcsolat (ilyen a True Detective, de valamilyen szinten a Fargo is), egyedüli összetartó erő egy közös téma, adott esetben a horror műfaja, illetve a színészek jelenlévősége, akik minden évadban más szerepet kapnak.

Ryan Murphy és Brad Falchuk 2011-ben kitalálta, hogy szeretne egy olyan műfajban alkotni, ami a tipikus horror elemeket veszi sorba és ezekre húz fel egy-egy évadot, egy konkrét horror-epicentrum köré helyezi történeteit és próbál minket halálra ijeszteni. Igaz, korábban is voltak ilyen műfajú sorozatok, például a nagy sikerű Alkonyzóna (Twilight Zone), de ez leginkább csak a spirituális témát járta körül. Ha korrektek akarunk lenni, akkor végső soron sikerült valóban újítani az American Horror Story-val, ráadásul nagyszerű a szereplőgárda is, akik összejöttek egy-egy évad kapcsán. Összességében Sarah Paulson, Evan Peters és Lily Rabe, akik mind a hat évadban jelen voltak eddig. Viszont Murphy imádja a női ikonokat és a díva típusú végzet asszonyait (ahogy ezt új produkciójában, a Viszályban (Feud) is hangsúlyozta már), így Jessica Lange négy évadon keresztül meghatározó figurát töltött be a sorozatban, végül egy csodás leköszönő hattyúdalt is kapott a negyedik évad utolsó részében. De remekelt még Kathy Bates is, aki őrült pszichopata karakterekként a Tortúra Oscar-díjat érő alakítását idézte fel bennünk. Frances Conroy-t is érdemes kiemelnünk, akit anno a Sírhant művekben kedveltünk meg igazán, vagy itt van Lady Gaga, aki az 5. évadban tűnt fel vámpírkirálynő „femme fatale”-ként, meg is kapta érte a Golden Globe-ját. A női rajongók sem panaszkodhatnak, hiszen az azóta X-Men filmekben Quicksilverként is ismerté vált Evan Peters mellett láthatjuk Zachary Quinto-t, Matt Bomer-t, Joseph Fiennes-t, de Adam Levine is cameozott már félmeztelenül a második évadban. Szóval ahogy a horror is elsősorban a testiségből származó torzulásokat és gyönyöröket hivatott kifordítani, itt is esélyt adnak rá a szebbnél szebb és jobbnál jobb színészekkel és színésznőkkel. Igyekeztem évadonként levezetni a sorozatot, valamint egy személyes rangsort is a végén összeállítani, hogy melyik évad tetszett a legjobban és melyik a legkevésbé, mert valljuk be, aki követte a hat évadot, megvan róluk a szubjektív véleménye, illetve az összes évadnak kivételesen egyedi introja van, amit szintén megtekinthettek.

1. Murder House (Gyilkos ház)

Egyértelműen a szellemjárta és „gyilkosságok helyszíne egy ősi házban” a mozgatója ennek az évadnak, ahol a Rosemary gyermeke és az Amityville is megidéződik, csak hogy a legegyértelműbb horror filmeket soroljam. Egyébként azért is izgalmas a sorozat, mert klasszikus filmekre való utalások hada várja a rejtett jelentésekre és idézetekre kiéhezett filmbuzikat, akik ebben a sorozatban kicsit megtalálhatják számításaikat. Talán egyetlen hátránya minden évadban a halmozás, ugyanis nem elégszenek meg egy fő és kidolgozott történetszállal, hanem mindig szeretnék kicsit túlbonyolítani egy újabb rejtéllyel az eseményeket, ezért olykor a feszültség felfokozása helyett a lufi nem durran akkorát, inkább csak egy pici “pukk” marad. Ennek ellenére még mindig erős a maga műfajában. Az első évad kellő megalapozást adott ennek, ugyanis a család új házba való költözését megannyi rejtély övezi. Az ott élő szellemsrác (Evan Peters) szerelembe esik a fiatal lánnyal, aki családjával beköltözött új otthonába. Az apuka terapeutaként dolgozik tovább, akihez érdekes páciensek érkeznek. A bejárónő egy démoni lény, akit a férfiak szuperszexi takarítónak látnak, míg valójában egy vén banya. Az őrület kezd felfokozódni, mindehhez hozzájön az alagsorban történt több száz éves rejtély, ami magával vonzza a hátborzongató eseményeket. A sztori kerek, a félelmetes jelenetek helyett inkább a történeten van a hangsúly és ez végig megmarad. Még kicsit bátortalan, de mindenképp egyedi, olyannyira, hogy Peters „Normal People Scare Me” feliratú pólója valószínűleg azóta a széria legtöbbet behozó merchandiseing terméke marad.

 

 

2. Asylum (Zártosztály)

Számomra ez teljesíti leginkább a horror-sorozat fogalmát, ami olyan klasszikus német expresszionista művektől kölcsönöz egyrészt sztorit (Dr. Caligari), másrészt sztereotip karaktereket (a gonosz német tudós), hogy azt a megboldogult Romero is megirigyelné. Itt nagyban megy a hentelés, a csonkítás, a gusztustalan kísérletek totálja, ami A texasi láncfűrészes mészárosnak állít emléket, valamint az őrült emberek félelmetes látószögei és félelmeinek kivetülései. A történet fő szereplői a betegek, az ott dolgozó orvosok és az apácák, akik az évad végére már mind összemosódnak, így tökéletesen bemutatja az őrület esetlegességét és folyamatait. Itt remekel a csodás Jessica Lange, mint Jude nővér, aki fegyelmezésben kegyetlen, viszont női vezetőként cselekedetei még mindig megkérdőjeleződnek a vezető (Joseph Fiennes) által. Az elmegyógyintézetben van három igazságtalanul bezárt beteg is, kiknek a tények utáni keresése áll a történet középpontjában, és megjelenik a homoszexualitás is egy leszbikus újságírónő képében, akit Sarah Paulson  alakít. A nyomasztó egységet olyan fülbemászó performansszal törik meg, mint Jessica Lange The Name Game dala, és nem ez lesz a színésznő utolsó zenés megnyilvánulása. Külön ki kell emelnem Frances Conroy-t, mint a Halál Angyala, ugyanis a maga nemében csodaszép minden egyes jelenése.

 

 

3. Coven (Boszorkányok)

Egy klasszikus témát érint a harmadik évad, ami a boszorkányok eredetének magyarázatához is visszanyúl egészen Salemig, ezért igen sok flashback részt láthatunk az 1800-as és az 1950-es évekbe visszatekintve. Azonban a cselekmény fő történései a jelenben játszódnak egy kifejezetten női boszorkányokból álló egyesületben, ahol a fiatal lányokból álló csoport vezetőjét a megalomániás és az idő múlását elfogadni képtelen Jessica Lange alakítja. Mellette a fiatal szépség, Madison (Emma Roberts, aki nem mellesleg a sorozatban szintén szereplő Evan Peters menyasszonya) legnagyobb riválisa, hiszen a lány álma, hogy letaszítsa a trónról, valamint ott van ősi ellensége, a vudu istennő, Marie Laveau (Angela Bassett), akit szintén a női hiúsága késztet arra, hogy leszámoljon vele. A nőiség és annak reprezentatív jellege ebben az évadban jelenik meg a legjobban, hiszen szinte csak feminin karakterek jelennek meg, kevés emiatt az igazán komoly konfliktus, leginkább a régi-új összecsapása jelenik meg. Talán a sorozat legkevésbé izgalmasabb darabja, inkább jellemrajzok vannak benne, mégis ez hozta a legnagyobb nézőszámot a hat évad közül (közel négy millió néző, míg a többi évad 2,5-3 között teljesített.)

 

 

4. Freak Show (Rémségek cirkusza)

Vegyesen sikerült megvalósítani véleményem szerint ezt a részt, ugyanis amennyire szépek és ügyesek voltak a klasszikus horror elemek átvétele, annyira lett szétszórt a cselekmény. A cirkusz és a szörnyek nagyon régóta a rémisztgetést szolgálják, pont emiatt is idézik olyan sok ízben Tod Browning ma már kultikus filmjét, az 1932-es Szörnyszülötteket (Freaks), ahonnan rengeteg hasonló karaktert és konkrét beállítást is kölcsönöztek, emiatt a klasszikus horror kedvelői jót nosztalgiázhattak a részeken. Azonban a rengeteg szörnyszülött karaktert nem tudták sajnos tökéletesen kidolgozni, kivéve Jessica Lange-et (Elsa Mars), mint a cirkusz vezetőjét, akinek a felvezetőben már említett elköszönő évada szinte minden percéből sugárzott az iránta való tisztelet, így az ő múltja-jelene és jövője volt talán a legszívhezszólóbb mind közül. Nem beszélve az ő előadásában felcsendülő David Bowie dalokról. A sztori talán itt a legegyszerűbb: egy csapat cirkuszi mutatványos, akik nagyrészt szörnyekből állnak, próbálnak túlélni egy olyan világban, ahol a kiközösítés sokkal erőszakosabb, a cirkuszi hivatás pedig már nem egy biztos megélhetés az 1950-es években sem. A csoport összefogása, a kiközösítés, a fogyatékkal élők „szenzációja” és a szörnyek lelkileg való átalakulása ad némi pluszt a történetben, na meg némi háttérinfó, miszerint jó pár itt szereplő torzszülött valós és létező ember az életben is, pl. Ma Petite, az indiai mininő, akit Jyoti Amge alakít, aki a világ legkisebb élő nője a maga 63 centijével.

 

 

5. Hotel

A helyszín egy olyan tematikus választás, amiről egyből Stanley Kubrick nagysikerű Stephen King adaptációja, a Ragyogás jut az eszünkbe, mégis a környezeten kívül nagyon sok hasonlóság (sajnos) nem található. A hotel eleve egy nagyváros közepén található és lakói is inkább vegyes „rémségekből” tevődik össze, mintsem a pszichére ható elvonatkoztatott jelenségből (ami a Ragyogás legvelősebb szorongásadaléka volt). Itt vámpírok, élőhalottak, szellemek és megkínzott szörnyek találhatóak. Lady Gaga, mint az új „first lady” sajnos nem tudta helyettesíteni Jessica Lange-et, hiszen leginkább csak önmagát kellett játszania az ellenállhatatlan vámpírkirálynő szerepében. A történet a hotelből való kijutás lehetetlensége köré épül, ugyanis az ide érkezők élve nem távozhatnak. Egy nyomozó is bekerül a hotelba, ahol a rejtélyes eltűnések után szimatol, illetve egy családi tragédiai is köthető a hotelhez. Leginkább body beauty show, mintsem izgalmas horror. Külön kiemelném Denis O’Hare játékát, aki a csillogó transznemű mindenest játszotta keserédes megtört szomorúsággal és töretlen bájjal – ahogy azt a háttértörténete is megkívánja, mint a mássága miatt eltaszított családapa, aki fiával szeretné tartani a kapcsolatot.

 

 

6. Roanoke

Ez a tematika egyszerre ad zseniális lehetőségeket a mai világ valóságshow-k iránti rajongásának kiparodizálásra és ugyanakkor olyan életidegen helyzeteket generál, ami kizökkent minket az izgalmas történések forgatagából. Gondolok itt arra, hogy az alapötlet a dokumentumfilmes megoldással előadott Discovery-s műsorokhoz hasonló esettanulmány, ahol a való életben egy konkrét tragédiát megélt emberek mesélnek kamerák előtt a nézőknek, azaz nekünk, miközben színészek eljátsszák az elmondottakat egy megrendezett díszletben. Az ötlet egyébként az évad felééig működik, egészen addig, míg a sorozatban a sorozat (micsoda metakapcsolódás) véget nem ér, ugyanis ekkortól már ki kell találni egy új helyzetet, ahová a szereplőket együtt el lehet helyezni. A fő szálban bemutatott elátkozott földön lévő családi ház, ahol évszázadokkal ezelőtt meggyilkolt telepesek, szellemek és mindenféle állat-ember lények kelnek fel Vér Hold idején, nagyon királyul néznek ki, mégis az évad második felében, ahol mindenféle életveszélyes helyzetben a színészek egy percig sem feledkeznek el kamerázni a telefonjukkal, már kicsit gáz. Ugyanis az elgondolás szerint mi, nézők csak olyan képeket láthatunk, amit a sorozatban valamelyik szereplő vagy térfigyelő kamera vesz fel bármilyen videórögzítő eszközzel, így ergo „megrendezett, operatőr által felvett részek” nincsenek, ezzel leborul a harmadik fal, sokkal jobban bevonódunk a sztoriba. De ez csak ábránd maradt a már említett abszurditás miatt, hiszen képtelenség minden élethelyzetben arra gondolni, hogy ezt most felveszem – márpedig ez történik és itt tér vissza a szép reflektálás a mai szelfiéhes és magamutogató social media függő emberiség milyenségére. Kathy Bates-et pedig kiemelném, hiszen remekül felfesti a színészkedésbe belebicsaklott, felfedezetlen tehetségtelenséget, aki mellőzöttségébe szó szerint beleőrül és tombolni kezd.

 

 

7. Cult

Amúgy a Roanoke kicsit mintha előre vetítette volna a soron következő hetedik évad, a Cult témáját, ahol előreláthatóan szektás tematika következik. A kérdés, hogy a beharangozókban látható bohóc külső ismét egy Stephen Kinget idéz-e meg, mondjuk a hamarosan megújított formában a mozikba kerülő Az (It) képében, vagy valami új horderejű löketet kapunk. Egy biztos, Evan Peters és Sarah Paulson visszatérnek a Cultra és olyan újaknak örülhetünk, mint Colton Haynes vagy Billie Lourde. A megszokott premierdátumok is szerencsére tolódnak előre, míg a korábbi évadok októberben startoltak, addig már a Roanoke tavaly szeptember 14-én került bemutatásra, a Cultra pedig addig se kell várni, ugyanis szeptember 5-én már jön továbbra is az FX prezentálásában. Haláli jó szórakozást.

Az American Horror Story egyébként tele van mókás utalásokkal önmagára és a karakterek olykor-olykor megjelennek másik évadokban is, erre mutat rá ez a kis videó is:

Szubjetkív rangsor a legrosszabbtól a legjobbig:

  • Hotel
  • Roanoke
  • Coven
  • Murder House
  • Freak Show
  • Asylum

Kíváncsian várjuk, nektek mi a rangsorotok az AHS évadokat illetően. Kommentben várjuk!

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk A hét röhögései (203.)
Következő cikk Minden idők 10 legjobb westernfilmje