A Lego Ninjago film – kritika


A Lego Ninjago film (The Lego Ninjago Movie), rendező: Charlie Bean, Paul Fisher, Bob Logan, szereplők: Dave Franco, Jackie Chan, Olivia Munn, Justin, Theroux, amerikai-dán családi animációs film, 100 perc, 2017. (6)

Négy karja van, de még sosem ölel keblére

Bő fél évvel a denevérember és barátai után ezúttal a saját nevelésű ninjáit vette elő a Lego és hozott össze egy apa-fiú kapcsolatra épülő, vicces, kifejezetten látványos és szórakoztató mozit.

Ninjago Cityt minden héten megtámadja a közeli vulkánban élő Garmadon és hadserege, de a ninják leverik őket, mint Józsi bácsi a cölöpöt a friss iszapba. A sorból kilóg a zöld ninja, akiről senki nem tudja, hogy ő a zöld ninja. Akit viszont mindenki ismer, az a civil énje Lloyd, a gonosz Garmadon fia, amiért mindenki utálja. Ez persze zöld ninjaként még jobban inspirálja őt, ezért amikor Garmadon újfent megtámadja Ninjago Cityt és a városvédők vesztésre állnak, beveti a végső fegyvert még nagyobb veszélyt hozva ezzel a városra. A végső végső fegyver a sziget másik végén található, ahova számos veszélyen át vezet az út.  Az élet úgy hozza, hogy Garmadonnak szövetkeznie kell Wu mesterrel és a ninjákkal.

Még ki sem hevertem az idén február elején bemutatott Lego Batman – A film okozta kultúrsokkot, amikor már tudni lehetett, hogy valamikor ősszel jön A Lego Ninjago film. Mivel ilyen rövid időn belül nem lehet két egész estés – Lego – mozit összehozni, illetve készül A Lego-kaland folytatása is (melyet csak 2019-ben fognak bemutatni a 2018-ban érkező Így neveld a sárkányodat 3 miatt), a rendezői székbe 3 új, de elegendő rutinnal rendelkező személy ült, a forgatókönyvön pedig kilencen dolgoztak. A két bemutató között eltelt időt kevésnek érezve végig az tartotta bennem a lelket, hogy a Ninjago egy teljesen más történet, de ami talán a legfontosabb, teljes egészében a Lego sajátja.

A dán cég nem csak általános készleteket gyárt, vagy emel át más univerzumokból, hanem rendszeres időközönként előáll egy-egy saját maga által megálmodottal is. A ninja téma már korábban is előjött, egészen pontosan 1998. és 2000. között hoztak ki több olyan készletet (23-at), melyek a feudális Japánba kalauzoltak el minket. Ezeket a lovagok váltották, de 2010 végén, illetve 2011 elején újra a boltok polcaira kerültek a ninják, ezúttal azonban saját háttértörténetet kaptak, aminek csak kis mértékben volt köze a valósághoz. Ebből nőtte ki magát aztán az a sok minden, melynek végén eljutottunk az egész estés mozifilmhez. A különböző színű (és más-más elemet uraló) ninják és mesterük története a brazil szappanoperákat megszégyenítően csűri-csavarja a cselekményt, amihez persze újabb és újabb készleteket lehet megvásárolni. A moziba kerülő változat elsősorban az alapkonfliktusra épít (szó szerint), vagyis arra, hogy a zöld ninja valójában a főgonosz fia, aki pedig nem más, mint a mester testvére. És bár jelen esetben talán jobban meg volt kötve az alkotók keze, azért itt is találunk szép számmal új szereplőket és némileg elkanyarodunk a rajongók által jól ismert történettől.

A cselekmény az apa-fiú kapcsolatra koncentrál, amiből csak egy példát ragadnék ki, hogy egy másik, a közelmúltban bemutatott filmre utaljak. Garmadon a rossz útra térve magára hagyja Lloydot, akit így az anyja nevel fel, és aki így soha nem tanulja meg, hogy kell eldobni és elkapni a labdát. Ez a jelenet a legtöbb apa-fiú kapcsolatra épülő moziban megtalálható, így A galaxis őrzői Vol. 2-ből sem maradhatott ki. Ezt a vonalat inkább a nagyobbak és a kísérőszülők fogják értékelni, a kicsiknek megmarad a megannyi kacagtató és izgalmas jelenet. Ninjago City és úgy általában az összes díszlet elképesztően részletgazdag, szerintem első nézésre nem is vagyunk képesek az egészet befogadni. Ez különösen igaz a harci jelenetekre, ahol magas házak, a szűk utcák és a vízen, földön levegőben egyszerre történő támadás miatt csak kapkodjuk a fejünket. Ehhez jön még a nagyon ütős és hangos zenei aláfestés is. A folyamatos mozgásban lévő szereplők és járműveik megjelenítése egyébként zseniális. Ezt ellensúlyozandó a film számos jelenete kifejezetten nyugisra sikerült.  A karakterek, az épületek és a járgányok jól illenek a Ninjagohoz, de persze itt is vannak rögtönzött építések, amikor hozott anyagból kell dolgozni.

A 3 egész estés Lego mozi közül ez nyújtotta a legtöbb élvezte eddig, talán mert egy épkézláb, tanulságos történetet kapunk rengeteg vicces jelenettel és sokkal kevesebb öncélú őrültködéssel.

 

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Ezért is fog hiányozni Harry Dean Stanon
Következő cikk Mad Men - Reklámőrültek - A teljes sorozat - kritika