Doktor Knock – kritika


Doktor Knock (Knock), rendező: Lorraine Levy, szereplők: Omar Sy, Ana Girardot,  francia romantikus vígjáték, 113 perc, 2017. (12)

Betegség eladó

Hogyan lesz az árvaházban felnövő Knockból kisstílű bűnöző, majd orvos, a közösség megbecsült tagja? Jár-e mindenkinek egy második esély?

Hiába a megnyerő modor és a magabiztos fellépés, a kispályás Knock (Omar Sy) 24 órát kap, hogy rendezze tartozását. Menekülőre fogja, végül egy hajón köt ki, ahol nem sokkal később már az orvos szerepében tetszeleg. Ami szélhámosságnak indult, szenvedéllyé válik. Az emberek hajlandóak mélyen a pénztárcájukba nyúlni, hogy megszabaduljanak egy-egy nyavalyától, ugyanakkor jó érzés segíteni másokon.

Jules Romains 1923-ban írta meg Knock történetét (melyet azóta számtalanszor feldolgoztak), melyhez az ötletet a tengerentúlon egyre jobban elterjedő reklámok szolgáltatták. Mi lenne, ha az orvoslásra, mint szolgáltatásra, az orvosságra, mint termékre tekintenénk? Knock tulajdonképpen nem csinál mást, mint megnyerő modorával és határozott fellépésével hirdeti a városlakók körében az orvoslás tudományát, újabb kezeléseket és orvosságadagot előírva. Az emberek pedig örülnek, hogy előző orvosuktól eltérően végre törődik velük valaki, amitől egészségesebbnek, felszabadultabbnak és boldogabbnak érzik magukat. A történet nem csak szórakoztató, de ki is terjeszti a saját határait, hiszen rengeteg dolgot bele tudunk képzelni.

Az orvos-beteg kapcsolatból kiindulva olyan fontos témákig jutunk el, mint a törődés, a bizalom, a hiszékenység, a hála, a reklám, a marketing, valaminek a rátukmálása a másikra, akár szüksége van rá, akár nincs. Az, hogy Knock kiteszi rendelője falára a diplomáját, mert az emberek elvárják, felveti a gyakran emlegetett kérdést: a papír számít igazán, vagy a tényleges tudás (egy orvos esetében azért nem árt mindkettő)? Omar Sy nem csak a 190 centis magasságának köszönhetően van jelen a vásznon, karizmája, komikusi vénája és játékstílusa miatt, mintha Knock szerepét kimondottan rá írták volna.

Ugyanakkor a játékidő hosszát és arányait jobban is be lehetett volna lőni, a cselekmény az elnyújtott felvezetés után – ha már sötét fellegeket említettem fentebb – viharos gyorsasággal ér véget, a városlakók a plébános vádjaira reagálva hozzák meg az ítéletet szeretett orvosukról, akit addigra mi is a szívünkbe zárunk.

 

 

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk 60 filmajándék a 60 éves Filmarchívumtól
Következő cikk Will Smith és Joel Edgerton megválaszolják a net legfontosabb kérdéseit