Godless – 1. évad, készítők: Scott Frank, szereplők: Jack O’Connell, Michelle Dockery, Scoot McNairy, amerikai western minisorozat, 60 perc, 1 évad, 2017.
A 2017-es év legjobban megírt forgatókönyvére az Isten nélkül (Godless) minisorozatot is nevezték, ami a Netflix egyik kellemes meglepetése volt. A producer Steven Soderbergh, aki egy olyan westernt vállat be, ami hét részen keresztül mutatja be a vadnyugat gyönyörű kegyetlenségét Jack O’Connellel a főszerepben.
A Godless nem reformálja meg a western stílusát, de biztos kezekkel nyúl a jól ismert hozzávalókhoz, hogy hét hosszú részen keresztül egy klasszikus bosszú eposzt készítsen. Scott Frank, a Logan írója, eredetileg egy három órás filmnek szánta a régóta dédelgetett történetét, de Soderbergh meggyőzte róla, hogy jobban mutatna ez sorozatban. Ettől néha kicsit elnyújtottnak tűnik a mű, de a western műfajában abszolút megszokott ez a vontatottság és lassúság. Nem lesz ettől egyáltalán unalmas és ezt az időt okosan használták fel arra, hogy minél több karakterizálást kapjunk.
A történet szerint az 1880-as évek vadnyugatán járunk, ahol egy kegyetlen bandavezér levadászni készül egykori társát, aki elárulta őt és ezáltal esküdt ellenségévé vált. A menekülő férfi egy elszeparált kisvárosban lel menedékre, amelyben egy bányaszerencsétlenség miatt szinte csak és kizárólag nők élnek. A sztori nagyon szépen és lassan halad a végső összecsapás felé, de addig rengeteg időt hagynak rá, hogy mindenki felállítsa a bábuit a táblára. A sorozat közepe felé egyre több flashbacket kapunk, amik tudatosan magyarázzák el, hogy a jelenlegi szituációnak mekkora tétje lesz.
A mellékszereplők történetei sem tűnnek fölösleges időhúzásnak, hanem arra is alkalmasak, hogy a korrajz megszerkesztését segítsék. Főszereplőből nem mozgat sokat. A menekülő fiú (Jack O’Connell) és az őt befogadó nő (Michelle Dockery) táncát sem kapkodják el, képesek olyan drámai cselekményeket és visszaemlékezéseket adni mögéjük, amitől nagyon életre kelnek a karakterek. A főgonosz és az ő motivációi teljesen hitelesek, de mégsem puhítja ez meg a karaktert, hanem ugyanúgy egy durva és kíméletlen szereplő marad, amilyennek lennie kell, de olyan szépen kidolgozott rétegeket adnak a lelkének, amitől csak még többet akarsz tudni az életéről. A nők uralta városka gyönyörű asszonyai sincsenek túlmisztifikálva, valahogy mindenben megtalálták azt a jófajta egyensúlyt, ami miatt valóságos lesz, amitől őszintén drukkolsz a szereplőknek és látni akarod mi lesz a végzetük. Márpedig a vadnyugat másról se szól, csakhogy mindenki beteljesítse a sorsát.
A western persze nem csak a ráérős tempóban köszön vissza, de megjelennek előttünk a Volt egyszer vadnyugat arcokon időző legyei, a kamera drámaian ráközelít a szempárokra, a vérengzések brutálisak és nincs bennük menekvése senkinek, miközben úgy pörgetik a revolvereket, ahogy ebben a szakmában illik, a lovak hozzá vannak nőve a szereplőkhöz és minden élet súlyosan drámai, de mégsem reménytelen. Itt nem fognak feleslegesen lövöldözni, mert minden egyes kirepülő golyónak jelentősége lesz, de nagyon tudatosan haladnak a végső nagy csatához, a várva várt párbajhoz, ahol aztán kárpótolják az addig mellőzött akciót. A sorozat minősége mozivásznon is nagyot szólna, annyira meseszépek a tájak és nem sajnálják rá az időt, hogy egy egy beállítást addig mutassanak, amíg az bele nem ég a néző agyába. Ez a duó, a gyönyör és a kegyetlenség, a western jól ismert eszköze, de pontosan akkor érdemes ilyen sorozatot vagy filmet készíteni, ha valaki ennyire hozzáértően képes ötvözni ezt a kettősséget.
A színészgárdára sem lehet rossz szavunk. Jack O’Connellről a Skins óta tudjuk, hogy nagy karrier vár rá, drámai szerepben utoljára a Starred upban volt ilyen jó. Michelle Dockery a Downton Abbey legjelentősebb színésznője volt és a Godlessben se csalódunk benne, de a legjobb mégiscsak a főgonoszt alakító Jeff Daniels, akinek onnantól kezdve nyert ügye van, amikor lóháton bevonul egy templomba és megfenyeget élőket, holtakat. Annyira gyönyörűen hozza a törvényen kívüli, de mégsem ostoba és borzasztóan komplex karaktert, hogy öröm minden pillanat, amikor a képernyőn van.
A Godless western rajongóknak tökéletes, pontosan az ilyen jól átgondolt és tisztelettel összerakott történetek nem fogják hagyni, hogy bármikor is megfeledkezzünk erről a műfajról.
%20–%20kritika){kind=link}