Vonat Busanba – Zombi expressz (Budanhaeng / Train to Busan), rendező: Yeon Sang-ho, szereplők: Ahn So-hee, Gong Yoo, Jeong Yu-mi, Kim Soo-an, Ma Dong-seok, dél-koreai akció/horror, 118 perc, 2016 (18)
Kultúr-zombik támadása
Miután ezt a filmet már kint két éve bemutatták, a cannes-i filmfesztiválon is nagyot szólt és csak jó kritikákat kapott, megdöbbentő, hogy nálunk csak most került mozikba, azonban a kérdés jogos: egy keleti zombifilmnek tényleg van létjogosultsága a magyar mozikban? A válaszom igen! Nagyon régóta nem láttam ennyire jól átültetve az amerikai akciót a keleti filozófiába, ráadásul szinte hibátlan dramaturgiával és látványos vizuális kompozíciókkal.
Seok-woo egyedül neveli kislányát, Soo-ant, akit apja túlhajszolt élete annyira kiábrándít, hogy születésnapja alkalmából szeretne elutazni meglátogatni a másik városban élő édesanyját. Apja hajthatatlan, azonban a kislány megfenyegeti, hogy ha nem tart vele, akkor egyedül utazik el Busanba. Az édesapja ezt nem hagyhatja, így ketten indulnak el, hogy felszállhassanak a halálvonatra, melyről még akkor nem tudják, hogy a Pokolba váltottak ezzel jegyet.
A zombitematika itt is csak háttérindoknak szolgál – ahogy a legtöbb hasonló filmben -, hogy az emberek karakterfejlődése kiteljesedhessen. Nagyon jól ötvözi a különböző műfaji elemeket és iszonyat jól vesz kölcsön már jól bejáratott amerikai forgatókönyveket. Ha úgy vesszük, a vonaton ragadással és a kocsiról kocsira történő meneteléssel kicsit a Snowpiercer hangulatát idézi, de sokkal realisztikusabb módon, hiszen itt nincsenek más stílusban kialakított vagonok, inkább csak a lineáris mozgási lehetőség miatt emlékeztet minket erre a mesterműre – na meg azért is, mert ez is élet és halál színterévé válik a filmben. Mivel már a zombitémát előröl hátulra és hátulról előre sikerült körbe járni a film- és sorozattörténelemben egyaránt, itt sincs új a nap alatt, ezért a zombik viselkedése és kinézete leginkább a Z világháború című filmet juttathatja az eszünkbe, ami igen hamar feledésbe is merül, mivel a cselekménye sokkal távolabb áll mindentől, amit vártunk tőle. A zombik pedig leginkább gyorsaságukkal és a gyorsan terjedő kórral rémisztenek meg minket a leginkább, hiszen ez sokkal pörgősebbé teszik a filmet, mint mondjuk a lassan vonagló zombik hordája.
A ZS-kategóriás béna zombihorror helyett egy csupa szív és kvázi tanmeseként működő történtet kapunk, ahol nagyon visszaköszön az alkotás koreai mivolta. A keleti történetekben ugyanis nagyon erősen jelen van a bűnbocsánat, a jutalom és a gonosz meglakolásának igazságos végkimenetele, így talán azok számára kicsit kiszámíthatóbbá válnak az események, akik sok távol-keleti filmet – esetleg animéket is – néznek. Azonban két dolgot igazán érdemes kiemelni a film kapcsán: mégpedig a nagyon jó ritmikájú dramaturgiát és a látványt.
A drámai jelenetek és a humoros fordulatok pontosan vannak elhelyezve, minden karakter tette nagyon jól van árnyalva és egészen egyszerűen megfogalmazható indokok alapján cselekednek (pl. jobb emberré válás lehetősége, a gyermeknek való bizonyítás vágya, a szerettünk miatti veszteség fájdalma).
Nagyon jó mellékszereplőkkel van teletűzdelve a film, akik kvávzi indikátorai főszereplőnk tettének, például Sang-hwa karaktere, a kigyúrt macsó, aki próbálja minden áron megmenteni terhes felesége életét. Nagyon badass módon kiáll a zombisereg ellen és a kialakult spontán kis zombiölő teammel sikerül is produkálni a vonatvagonban egy Oldboy-t megidéző jelenetet, mégpedig a folyosós kalapácsosat, ahol fahrtolva veszi a kamera a brutális akciót. Ha már akció, akkor a másik kiemelendő dolog a látvány, ami valóban váratlanul ízlésesen lett tálalva. Kellő pillanatokban kimerevített képek, kellő mennyiségű zombik nagytotálja, szépen fényképezett közelik.
