Vonat Busanba – Zombi expressz – kritika


Vonat Busanba – Zombi expressz (Budanhaeng / Train to Busan), rendező: Yeon Sang-ho, szereplők: Ahn So-hee, Gong Yoo, Jeong Yu-mi, Kim Soo-an, Ma Dong-seok, dél-koreai akció/horror, 118 perc, 2016 (18)

 

Kultúr-zombik támadása

Miután ezt a filmet már kint két éve bemutatták, a cannes-i filmfesztiválon is nagyot szólt és csak jó kritikákat kapott, megdöbbentő, hogy nálunk csak most került mozikba, azonban a kérdés jogos: egy keleti zombifilmnek tényleg van létjogosultsága a magyar mozikban? A válaszom igen! Nagyon régóta nem láttam ennyire jól átültetve az amerikai akciót a keleti filozófiába, ráadásul szinte hibátlan dramaturgiával és látványos vizuális kompozíciókkal.

Seok-woo egyedül neveli kislányát, Soo-ant, akit apja túlhajszolt élete annyira kiábrándít, hogy születésnapja alkalmából szeretne elutazni meglátogatni a másik városban élő édesanyját. Apja hajthatatlan, azonban a kislány megfenyegeti, hogy ha nem tart vele, akkor egyedül utazik el Busanba. Az édesapja ezt nem hagyhatja, így ketten indulnak el, hogy felszállhassanak a halálvonatra, melyről még akkor nem tudják, hogy a Pokolba váltottak ezzel jegyet.

A zombitematika itt is csak háttérindoknak szolgál – ahogy a legtöbb hasonló filmben -, hogy az emberek karakterfejlődése kiteljesedhessen. Nagyon jól ötvözi a különböző műfaji elemeket és iszonyat jól vesz kölcsön már jól bejáratott amerikai forgatókönyveket. Ha úgy vesszük, a vonaton ragadással és a kocsiról kocsira történő meneteléssel kicsit a Snowpiercer hangulatát idézi, de sokkal realisztikusabb módon, hiszen itt nincsenek más stílusban kialakított vagonok, inkább csak a lineáris mozgási lehetőség miatt emlékeztet minket erre a mesterműre – na meg azért is, mert ez is élet és halál színterévé válik a filmben. Mivel már a zombitémát előröl hátulra és hátulról előre sikerült körbe járni a film- és sorozattörténelemben egyaránt, itt sincs új a nap alatt, ezért a zombik viselkedése és kinézete leginkább a Z világháború című filmet juttathatja az eszünkbe, ami igen hamar feledésbe is merül, mivel a cselekménye sokkal távolabb áll mindentől, amit vártunk tőle. A zombik pedig leginkább gyorsaságukkal és a gyorsan terjedő kórral rémisztenek meg minket a leginkább, hiszen ez sokkal pörgősebbé teszik a filmet, mint mondjuk a lassan vonagló zombik hordája.

A ZS-kategóriás béna zombihorror helyett egy csupa szív és kvázi tanmeseként működő történtet kapunk, ahol nagyon visszaköszön az alkotás koreai mivolta. A keleti történetekben ugyanis nagyon erősen jelen van a bűnbocsánat, a jutalom és a gonosz meglakolásának igazságos végkimenetele, így talán azok számára kicsit kiszámíthatóbbá válnak az események, akik sok távol-keleti filmet – esetleg animéket is – néznek. Azonban két dolgot igazán érdemes kiemelni a film kapcsán: mégpedig a nagyon jó ritmikájú dramaturgiát és a látványt.

A drámai jelenetek és a humoros fordulatok pontosan vannak elhelyezve, minden karakter tette nagyon jól van árnyalva és egészen egyszerűen megfogalmazható indokok alapján cselekednek (pl. jobb emberré válás lehetősége, a gyermeknek való bizonyítás vágya, a szerettünk miatti veszteség fájdalma).

Nagyon jó mellékszereplőkkel van teletűzdelve a film, akik kvávzi indikátorai főszereplőnk tettének, például Sang-hwa karaktere, a kigyúrt macsó, aki próbálja minden áron megmenteni terhes felesége életét. Nagyon badass módon kiáll a zombisereg ellen és a kialakult spontán kis zombiölő teammel sikerül is produkálni a vonatvagonban egy Oldboy-t megidéző jelenetet, mégpedig a folyosós kalapácsosat, ahol fahrtolva veszi a kamera a brutális akciót. Ha már akció, akkor a másik kiemelendő dolog a látvány, ami valóban váratlanul ízlésesen lett tálalva. Kellő pillanatokban kimerevített képek, kellő mennyiségű zombik nagytotálja, szépen fényképezett közelik.

Tulajdonképpen az a kérdés is felmerülhet az emberben, hogy csak azért tetszett, mert rosszabbra számítottunk vagy azért, mert valóban egy szokatlanul kiemelkedő koreai filmmel van dolgunk és annak ellenére lett szuper, hogy „zombis film”? A választ szerintem sose tudjuk meg, mindenesetre érdemes rá jegyet váltani. Nem fogja megváltani a világot, sem az elmét, de nagyon meredek érzelmi hullámvasúton visz minket végig a majdnem két órás játékidejével, ami mindvégig képes izgalmas maradni.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Wes Anderson új filmjével nyit a 25. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál
Következő cikk Izgalmas fotók a Westworld 2. évadából