
Jóval több, mint a Riviéra
Természeti kincseink bemutatás a természet szeretetére és tiszteletére tanít, nagy szükség van az ilyen alkotásokra, nem véletlen, hogy a WWF kisfilmje is megjelenik a vetítés elején. Mosonyi Szabolcs és Bagladi Erika ezúttal a festői szépségű Balaton élővilágát mutatják be nekünk, lelkesedésük és munkájuk eredménye elismerésre méltó. A televízióban már bemutatott természetfilm mozivászonra optimalizált változata kapott néhány új jelenetet.
A természetet kedvelő és a természetet járó, filmfaló emberként mindig is szerettem a természetfilmeket, az elmúlt években sikerült néhány alkotóval találkoznom, beszélgetnem. Mindig is lenyűözött az a mérhetetlen türelem, amivel – velem ellentétben – rendelkeznek, nem beszélve az elhivatottságukról és kreativitásukról. Egyszerre természetvédők, tanárok és filmesek, akik szórakoztatva terjesztik az ismeretet. Mivel – az egyébként technika- és időigényes – természetfilmektől nem várhatóak el nagy nézőszámok, szükség van támogatókra, illetve a készítők felé egyfajta elvárás, hogy a kész mű egyszerre legyen tudományos alaposságú és emészthető, ami bizony nem könnyű feladat. Egy, másfél évtizede még más volt a helyzet, ma már ezek a filmek egyre inkább kikopnak a mozikból.
A 8 millió dollárból készült, 2005-ös Pingvinek vándorlása azon túl, hogy nyert egy Oscart, világszerte 127 millió dolláros bevételt ért el. A 2016-os folytatás gyakorlatilag sehol sincs ehhez képest. De nem csak a moziba járók szokásai és elvárásai változtak meg. A tudományos ismeretterjesztő televíziós csatornák ma piaci alapon működnek, ahol az oroszlánok párzását szívbaj nélkül szakítja meg egy fogkrémreklám és egyre nagyobb teret kapnak az autóépítők, meg a zálogházasok. A médiamogulok vállalkozásait tekintve egy ilyen csatorna csak egy szám, egy adat, egy jónak tűnő befektetés a sok közül, a részvényesek pedig eredményeket akarnak. Meg kell becsülni tehát a minőségi, valóban az ismeretterjesztést szolgáló műsorokat, filmeket. 
A Balatont mindenki ismeri (3. osztályos kisfiam éppen most tanulja) és bár sokan csak fürödni járnak oda, azért a táj eladja magát. A Vad Balatonban többek között ezért sincs – a korábbiaktól eltérően – kiemelt állatfaj, mert itt maga a táj a főszereplő. A tavat és környékét feltérképezve – a korábbiakhoz hasonlóan – a tavaszból a tél felé haladva követhetjük nyomon az évszakok, az állat- és növényvilág változását. Ikrák, kölykök, lárvák, fiókák, gondos és kevésbé gondos szülők, élet és halál. A Balaton környékén lehetetlen nem észrevenni, hogy milyen erők dolgozhattak itt egykoron (dolgoznak azok ma is, csak szép lassan). A tó egy fiatal képződmény, helyén sivatagok, óceánok, tengerek terültek el, vulkánok működtek, miközben a hatalmas kőtömeg hol lesüllyedt, hol felemelkedett, vagy éppen ütközött és gyűrődött. Nyomában pedig ott járt a víz. A kövek ott vannak ma is mindenhol és – vegyünk egy példát – állatok fészkelő helyéül szolgálnak. 



