Fordulat: Washington kémei 1-4. évad – kritika


Fordulat: Washington kémei (TURИ: Washington’s Spies), creator: Craig Silverstein, szereplők: Jamie Bell, Seth Numrich, Heather Lind, Samuel Roukin, Kevin McNally, Burn Gorman, Daniel Henshall, amerikai történelmi sorozat, 45 perc, 2014-2017 (12)

Egy kémhálózat története, amely meghatározta Amerika sorsát

Ritka, hogy egy történész kutatómunkája ilyen nagy vihart kavar, és egyben ekkora sikert ér el, mint Alexander Rose 2006-ban megjelent Washington Spies című műve. A könyv történelmi forrásokon, eddig fel nem tárt magánlevelezéseken és újságcikkeken alapuló történéseket mesél el – a függetlenségi háború idején még főparancsnok – George Washingtonról és a környezetében munkálkodó titkosügynökökről. Bár a dramaturgia miatt alaposan átdolgozott és rengeteg fikcióval kiegészített AMC-s sorozat 2014 és 2017 között négy évaddal is meglepte az amerikai nagyközönséget, Magyarországon csak 2017 decemberében debütált az Epic Drama csatornán.

Megannyi film szólt már az amerikai függetlenségi háborúról (1775-1783), mégis hatalmas nagy lelkesedéssel fogadták a nézők ezt a történelmi sorozatot. A korábbi feldolgozások többsége a háborúban részt vevő tábornokok szemével, hadi eseményeken keresztül mutatta be ezt az amúgy is rendkívül szerteágazó időszakot. (Így volt ez a 2008-as John Adams-szériával is, ami rengeteg jelmeztervet és teljes díszleteket kölcsönzött az új sorozat számára.) A Fordulat ezzel szemben egy másik perspektívát kínál: history from below, azaz történelmet mutat be nem vezetők szemszögéből, hanem “alulról”, a nép látószögén keresztül.

Így kapcsolódhatunk be a sorozat segítségével 1776-ba, a Long Islandben található Setauket falu vérkeringésébe, ami Richard Hewlett őrnagy (Burn Gorman) vezetésével brit megszállás alatt áll. Munkáját segíti Richard Woodhull (Kevin McNally), Setauket nagy tiszteletnek örvendő bírája is, akit royalista érzelmei tartanak Hewlett mellett. Ám Woodhull fia, Abraham (Jamie Bell) igazi “hazafinak” mutatkozik: egy árucsempészet során a honfitársak George Washington (Ian Kahn) egyik táborába hurcolják, hogy kémkedésre vegyék rá, így Abe – gyerekkori szerelmével, Anna Stronggal (Heather Lind) együtt – folyamatosan informálja az amerikai csapatokat a Setauketben állomásozó britek terveiről.

 Itt vagyunk tehát ebben a remekül bemutatott és korhű miliőben, a brit katonákkal teli falusi fogadóban, az őrnagy számára istállóvá és hadi bázissá átalakított templomban, ahol maguk az amerikaiak sem tudják eldönteni, royalisták-e tulajdonképpen, vagy a patrióta mozgalomhoz húznak. Abraham azonban elszántan tevékenykedik a hazafiak oldalán, és Samuel Culper álnéven folyamatosan informálja Benjamin Tallmadge (Seth Numrich) alezredest. Ezzel gyakorlatilag megalapították Amerika legelső kémhálózatát, a Culper Ring-et (1778).

Ettől kezdve ecettel írt láthatatlan üzenetek cserélnek folyamatosan gazdát különféle úri banketteken, majd timsóba mártott tojások, kódolt újságcímlapok fedik fel titkaikat. Kódfejtési praktikák, kézirat duplikáló (és egyben hamisító) szerkezetek, amelyek mind a magasztos célt szolgálják: értesíteni a föderatív csapatokat, mielőtt a britek bármit is lépnének.

 Bármennyire is mozgalmas történetet vélünk felfedezni e sorokból, sajnos a háborús jelenetek (látványos tábori mozgolódások, tisztek kivégzése, harci események) eltörpülnek a családi és szerelmi mikroszálak mellett, és ezen felül még megannyi olyan történelmi eseménybe csöppenünk bele, amit európaiként egyáltalán nem könnyű feldolgozni. Itt van például a Dunmore-kiáltvány (amelyben a britek szabadságot ajánlanak azoknak a néger rabszolgáknak, akik az amerikaiak ellen harcolnak), de sok ismeretlen név is színesíti a palettát, amikkel szintén nehéz mit kezdenünk, ha nem járunk alaposabban utánuk.

 Ami a sorozatból is kitűnik, Washington tényleg titkos alapot tartott fenn a hírszerzés számára, mivel a kongresszus nem nézte volna jó szemmel a kiadásokat. Már csak azért sem, mert a hadi fedezetük még a reguláris hadsereg ellátására sem volt elég. Mi több, mindenképpen civileket kellett bevetniük a feladatra, mert “a katonák amúgy is pocsék kémek”, ugyanis legtöbbször már a szabályos járásuk elárulja őket.

 A kiváló szakmunka ellenére sok fiktív jelenet elevenedik meg a sorozatban, különböző anakronizmussal együtt. Sokakat például kimondottan zavar, hogy John Graves Simcoe tábornokot (Samuel Roukin) túl negatív és arrogáns személynek állítják be a sorozatban, holott jövőbeli kanadai parlamenterként nagy tiszteletnek örvend a történelmi hagyományban. Sokkal nagyobb problémát vet fel a ma ismert brit zászló megjelenítése az ütközetekben, holott az Írországot jelképező Szent Patrik-kereszt csak 1801-ben került bele az Egyesült Királyság lobogójába.

 Mindezt összegezve tehát nagy fába vágja a fejszéjét az, aki belefog ebbe a sorozatba. Látványosak az évadok végére kerülő csaták, de vannak elég rossz CGI megoldások is (pl. a tengereken játszódó jelenetek, hajók és kikötők ábrázolásai), ami azért furcsa, mert a Fordulat a legdrágább szériák egyike (epizódonként több, mint hárommillió dollárt fordítottak rá). Sajnos nem mindig követhetőek egyes személyek lavírozásai, illetve sok utalás feltételezi az amerikai nézők háttértudásának meglétét. Ha ezektől eltekintünk, egy lassú folyású történettel találkozhatunk, olykor-olykor meglepő, a háború kimenetelére is hatással bíró „fordulatokkal” együtt.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk 15 dolog, amit nem tudtál a 40 éves Grease-ről
Következő cikk Itt a Tim Burton-féle élőszereplős Dumbo első előzetese