Hotel Transylvania 3. – Szörnyen rémes vakáció – kritika


Hotel Transylvania 3. – Szörnyen rémes vakáció (Hotel Transylvania 3: Summer Vacation), rendező: Genndy Tartakovsky, szereplők: Adam Sandler, Selena Gomez, Kevin James, amerikai családi animációs film, 97 perc, 2018. (6)

Ezek nem viccelnek!

Drakula halott és élvezi. Az első részt még mi is, a másodikat már nem annyira és most itt a harmadik.

Ahogy a cipész lyukas cipőben jár, úgy nincs ideje saját magára Drakulának, akit teljesen lefoglal a hotel vezetése. Mavis befizeti magukat egy hajóútra, hogy végre együtt lehessen a család. Mármint a tágabb értelemben vett család, vagyis szinte kivétel nélkül mindenki, akit (amit) az első és második részekben megismerhettünk. A hajóúton Drakula beleszeret a csinos kapitányba, Erickába, aki viszont nem más, mint a vámpírvadász Van Helsing dédunokája. Jaj, most mi lesz?

Ha egy film azzal nyit, hogy az erdélyi helyszínbe helyezi Budapestet, akkor nagyon össze kell szednie magát, hogy megszeressem. A készítők arra jól ráéreztek, hogy a harmadik résznek minden tekintetben meg kell újulnia, ennek jegyében – mintegy legfontosabb teendőként – a helyszínt áthelyezték egy hajóra. A forgatókönyvíró-rendező Genndy Tartakovsky a második rész elkészítésének fáradalmait egy hajóúton pihente ki, innen jött az ötlet, hogy az így szerzett élményeket építsék be a cselekménybe. A családi vakációnak mindig két oldala van. Hosszabb ideig összezárva lenni a szeretteiddel egy idő után nagyon fárasztó tud lenni. Ahogy a gyerekek nőnek, úgy lesznek egyre idegesítőbbek, te pedig úgy leszel egyre cikibb (vállalhatatlanabb) a számukra. Ebből a helyzetből rengeteg konfliktus származhat, egyben kimeríthetetlen humorforrás is. A harmadik rész az apa-lánya kapcsolatra helyezi a hangsúlyt, a már családos Mavis azt szeretné, ha az apja boldog lenne, de Drakula úgy érzi, az igazi nagy szerelme a lány anyja volt és ilyen már nem lesz több az életben (ezt hívják dingnek). Minden megváltozik, amikor Ericka feltűnik a színen, ő viszont Mavisnak nem szimpatikus.

A családi mozi nem egy könnyű műfaj, hiszen mindenkit ki kell szolgálnia, ha a felnőtt vagy gyerek két percnél tovább unatkozik, megette a fene az egészet. Mivel azonban a családi animáció mind a témaválasztás (egyre érettebbek a gyerekek és egyre többet várnak el a felnőttek is), mind pedig a megjelenítés (technológia) tekintetében állandóan fejlődik, ráadásul piszok sok pénzt lehet vele keresni (minimum ketten ülnek be egy filmre), kismillió trükk van arra, hogyan lehet fenntartani 90-120 percig mindenki figyelmét. Jelen esetben egy – elsősorban – felnőtteknek való témára húzták fel a gyerekbarát jeleneteket, de kevésbé szerencsés módon, ugyanis a családi vakáció és az apa-lánya kapcsolat kidolgozatlan maradt, a szereplők pedig inkább ripacsok, mintsem viccesek. Hiába az új helyszínek, az új karakterek, az újonnan beszálló animációs stúdiók, ez a mozi ezúttal nem (sem?) volt képes saját magához mérten megújulni.

2012-ben jó ötletnek tűnt, hogy a világirodalom és a filmipar által is felkarolt, – szinte – mindenki által ismert szörnyek privát szférájába nyújtsanak betekintést Drakulával az élen. 3 évvel később jött a folytatás, ami már sokkal kevesebb meglepetést tartogatott és most, újabb 3 év elteltével trilógiává bővült a történet. Az alapötlet persze nem rossz (nem hiszem, hogy bármiféle nyomás lett volna az alkotókon és az egészet a kényszer szülte, egyszerűen ennyire futotta a lelkesedésből), a hajóútban és Van Helsingben megvan a lehetőség, csak éppen újra és újra visszakanyarodunk ugyanoda. Ha Drakula és családja legújabb kalandjait néhány szóban kéne összefoglalnom, azt mondanám: egy csöppet vérszegény.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Első hivatalos jelenetfotók a A sebezhetetlen és a Széttörve folytatásából
Következő cikk A szolgálólány meséje – 2. évad - kritika