A ma 80 éves holland rendező mind hazájában, mint Hollywoodban maradandót alkotott, műveiben sokszor visszatér a második világháború traumája, a szex és az erőszak, illetve rengeteg utalás történik a filmművészet nagy alakjaira és műveikre. Sci-fijei szokatlanul erőszakosak, ugyanakkor mindig van lényegi mondanivalójuk. Filmjei gyakran tartalmaznak reklámokat, sportközvetítéseket, archív felvételeket és híreket, ám ezek sokszor nem valódiak. Gyakran alkalmaz keresztény és náci szimbólumokat, míg hősei általában egymás ellentétei. Vizualitásban rendkívül erős. Korunk egyik meghatározó személyisége számára, kevés olyan téma van, amihez ne szólna hozzá, amiről ne lenne határozott, markáns véleménye.
Paul Verhoeven 1938. július 18-án született Amszterdamban, apja tanár, anyja kalapkészítő volt. A család Slikkerveer faluban élt, a közeli Rotterdam bombázásakor Hágába költöztek. Apja a hágai Van Heutszschool élére került, ahova őt is felvették. A német katonai vezetés ugyancsak Hágában székelt, lakóhelyük nem volt messze a V2 rakéták kilövőállomásaitól sem, amiért a szövetségesek folyamatosan bombázták a környéket. Mindez kitörölhetetlen nyomokat hagyott a lelkében.
Apa és fia rajongtak a filmekért, az iskola vetítőjén gyakran néztek ismeretterjesztő filmeket, a háború után pedig az amerikai sikerfilmek nyerték el a tetszésüket.
A képregények is izgatták, maga is megpróbálkozott a rajzolással, a hágai Gymnasium Haganum után egy párizsi művészeti iskolába ment tanulni. Felvették a leideni egyetemre, ahol rendszeres látogatója volt a filmklubnak, mégis matematika és fizika szakon végzett.
Első filmjeit az egyetemen készítette, évente egyet-egyet. Az egyetem elvégzése után belépett a Holland Királyi Haditengerészethez, ahol a 300 éves jubileum alkalmából egy rövidfilmet forgatott, ekkor volt először lehetősége akciójelenet rendezésére. A 23 perces alkotás a katonai filmek franciaországi fesztiválján Ezüst Nap-díjat kapott.
1966-ban leszerelt, ekkor végleg eldöntötte, hogy filmrendező lesz, azonban barátnője, a pszichológus Martine Tours teherbe esett. A gyerek gátolta volna a karrierjében, anyagi helyzetük sem volt túl rózsás, ezért úgy döntöttek, nem tartják meg (Hollandiban ekkor még tiltott volt az abortusz). 1967-ben aztán mégis egybekeltek, két gyermekük született, egy harmadikat pedig örökbe fogadtak és ma is boldog házasságban élnek.
A holland tévénekis dolgozott, 1968-ban a holland náci mozgalom vezetőjéről készített filmet, amit csak 2 évvel később mutattak be. 1969-ben 12 részes kalandfilmet forgatott a holland Robin Hoodról, akit egy addig ismeretlen színész, Rutger Oelsen Hauer formált meg. Ez lett minden idők legdrágább holland televíziós sorozata, a következő évad ezért már nem készülhetett el (pedig külföldön is nagy érdeklődés övezte). Évekkel később az 1975-ös német Floris von Rosemund sorozat már Verhoeven nélkül, de Haurrel forgott (az elszállt költségvetés miatt az 1969-es forgatókönyvből nagyon sok minden nem valósult meg, így volt anyag bőven). Érdekesség, hogy a gyártásban a Hungarofilm is részt vett, így sok jelenetet Magyarországon vettek fel.
1971-ben egy erotikus komédiát forgatott a holland televízió számára, melynek operatőre nem volt más, mint Jan de Bont.
A komédia felkeltette Rob Houwer producer érdeklődését, aki éppen Wat zien ik (nemzetközi forgalmazásban a Business Is Business címet kapta) című, Albert Mol regénye alapján készülő filmtervéhez keresett rendezőt. Bár a filmben még nem érződik Verhoeven későbbi stílusa (a piroslámpás negyedben játszódó történetben a szexualitás ábrázolása még stilizált és inkább humoros), a kortársakhoz képest így is kellően merész volt ahhoz, hogy Houwernél kiverje a biztosítékot, így majdnem ez lett az első, egyben utolsó filmje. A közönség viszont szerette, ez lett minden idők negyedik legsikeresebb holland filmje.
A Magyarországon hivatalos formában soha be nem mutatott Török Gyümölcsöt (1973) Jan Wolkers műve alapján készítette. A filmet a francia új hullámra jellemző módon forgatták és az Oscar-jelölésig jutott, a főszerepet Rutger Hauer játszotta.
A siker lehetővé tette Verhoeven számára, hogy újabb és újabb filmeket készíthessen.
A Forró verejték (1975) Neel Doff emlékiratain alapul, akit fiatal lányként anyja egy bordélyházba küldött.
A Futás az életért (1977) Erik Hazelhoff Roelfzema holland háborús hős visszaemlékezése alapján készült és a legjobb külföldi filmnek járó Golden Globe-díjra jelölték.
Verhoeven a sikeren felbuzdulva elkezdett Hollywood ajtaján kopogtatni.
Spetters (1980) című drámája a homoszexuális erőszak (és úgy általában a szexualitás) ábrázolása miatt nagy felháborodást keltett Hollandiában. Ekkor már felfigyeltek rá Hollywoodban is, de Lucas mégsem őt választotta A Jedi visszatér rendezőjének, hiába ajánlotta őt be Spielberg.
Mindenképpen bizonyítani akart, ezért elkészítette Hollywood számára az elkészíthetetlennek tartott A negyedik férfit (1985), mely az alkoholista és biszexuális író, Gerard Reve önéletrajzi ihletésű regényén alapul.
Első hollywoodi filmje egy holland-amerikai koprodukció, a Hús és vér (1985). A véres középkori fantasyt Spanyolországban forgatták (Magyarország is szóba jött, mint lehetséges forgatási helyszín). A produkciót pénzelő cég teljesen máshogy képzelte el a cselekményt, mint a rendező, ráadásul a Hollywoodban addig csak negatív karaktert alakító Hauer is máshogyan akarta eljátszani a szerepét. A film bemutatásakor megbukott, Verhoeven ezért úgy gondolta, hogy igaza volt, ráadásul Hauerrel is összekaptak, és bár a mai napig megvan az egymás iránti kölcsönös tisztelet, utolsó alkalommal dolgoztak együtt.
A Robotzsaru (1987) forgatókönyvét 20 oldal elolvasása után visszadobta, ráadásul az angol nyelvvel is nehézségei akadtak (a filmet egyébként nem a beszéd viszi el). Felesége unszolására – aki meglátta a történetben rejlő potenciált – azonban mégis belevágott. A 13 millió dollárból leforgatott, erőszakos jelenetekben bővelkedő alkotás meglehetősen jó kritikákat kapott (és 53 millió dolláros bevételt ért el csak az USA-ban). A filmet 2 Oscar-díjra jelölték (legjobb vágás és hang), illetve egy speciális díjat kapott a legjobb hangeffekt vágásért. BAFTA-díjra jelölték továbbá a legjobb sminkért és speciális effektért. A vizuális effektek egy Commodore Amiga számítógépen készültek. A robotszaru jelmezben Peter Weller nem fért be a rendőrautóba, ezért amikor azt látjuk, hogy bent ül a járműben, mindig csak deréktól felfele van beöltözve. Ki- és beszállásnál pedig mindig a (robot)lábát vágták be. A jelmez olyan folyadékvesztést okozott a színésznek, hogy légkondicionálót kellett beépíteni.
A Total Recall – Az emlékmás (1990) hosszú és göröngyös utat járt be, amíg film készült belőle, rengeteg rendező és színész szóba került az idők során. A Terminatorral befutó Schwarzenegger kapva kapott az alkalmon és rávette a Carolco tulajdonosait (Andy Vajna és Mario Kassar), hogy vegyék meg a jogokat. Arnie ragaszkodott Verhoevenhez, de a Robotzsaru nem mindenkinek nyerte el a tetszését Hollywoodban, ráadásul a rendező is úgy volt vele, hogy az egykori testépítő nem tudna hitelesen alakítani egy olyasvalakit, aki csak álmodja az egészet, neki egy kevésbé kigyúrt színész kellett. A 65 millióból leforgatott mozi végül csak az USA-ban 119 millió dolláros bevételt ért el (261 milliót világszerte). Ebben a filmben egyszerre használtak életnagyságú díszleteket és CGI-t (utóbbit az elsők között). A filmet két Oscarra jelölték a legjobb hang és a legjobb effekt, hangeffekt vágás kategóriában, valamint a vizuális effektekért ugyancsak speciális díjat vihetett haza. A rendező a 100 legbefolyásosabb hollywoodi filmes listán kapásból az 50. helyre került. Amikor Ronald Shusett és Dan O’Bannon a hetvenes években elkezdtek ötletelni a filmterven, arra jutottak, hogy nagyon sokba lenne elkészíteni és helyette inkább megcsinálták A nyolcadik utas: a Halált (1979).
Az Elemi ösztön (1992) a kilencvenes évek egyik ikonikus alkotása. A magyar származású Joe Esterhas forgatókönyvéből készült filmet 49 millióból forgatták és az USA-ban 118, világszerte pedig 353 millió dolláros bevételt ért el. A biszexuális írónő szerepét többen is visszautasították, ekkor Verhoeven előző filmjének női főszereplőjét, Sharon Stone-t javasolta. A filmet már a készítés során hevesen támadták különböző mozgalmak. A szexjeleneteknél nem használtak testdublőrt, de nagyon vigyáztak a színészek testi épségére és egészségére az AIDS miatt. A 75 éves Kirk Douglas a premieren méltatta fia bátorságát, amiért megcsinálta ezt a filmet, de nem csak azért, mert ex-autóversenyzőként Michael minden jelenetben maga vezet. Nick Curran eredetileg egy leszbikus rendőrnő lett volna.
A Showgirls (1995) készítésébe Verhoeven, Esterhas és Stone közösen vágtak bele, ám utóbbinak annyi kifogása volt, hogy végül kihagyták a produkcióból. A rengeteg jelölt közül a rendező végül Elizabeth Berkley-t és Gina Gershont választotta. A film hatalmas bukta volt, a körülötte kialakult botrányok inkább elriasztották a nézőket (ellentétben az Elemi ösztönnel), szegény Berkley – aki azt hitte, hogy ő lesz a következő Stone – még Arany Málnát is kapott (rögtön kettőt: legrosszabb színésznő és új csillag). Ugyancsak Arany Málnát kapott Verhoeven is, aki – erre még nem volt példa – személyesen vette át a díjat. A Showgirls azóta szép csöndben kultfilm lett. Pamela Anderson, Angelina Jolie, Vanessa Marcil, Denise Richards és Charlize Theron is jelentkeztek Nomi Malone szerepére.
A bukás után sci-fivel próbálkozott, a Csillagközi invázió (1997) Robert A. Heinlein regénye alapján készült. A jövőbeni tökéletes társadalmat iróniával és szatírával ábrázolta, felhasználta gyerekkori emlékeit és bátran alkalmazta Leni Riefenstahl stílusjegyeit. A filmet egy Oscarra jelölték a legjobb effekt, vizuális effekt kategóriában. A büdzsé meghaladta a 100 millió dollárt (105), ebből csak látványvilágra 40 ment el. A mozi 2197-ben játszódik és eredetileg Mark Wahlberg játszotta volna Johnny Ricot.
Az Árnyék nélkül (2000) ismét a szex és az erőszak kapcsolatáról szól. A közönség visszajelzései alapján lemondott a szimbolizmusról és inkább a látvány felé ment el, ebből a szempontból maradandót alkotott filmjével. Bár maga a főszereplő, a játékidő túlnyomó részében nem látszik, a testét azonban alaposan letapogatták (ezt később kutatási célokra ajánlották fel), amiért sokan visszadobták a szerepet. Kevin Bacon viszont izgalmasnak találta, hogy beszkennelik a himbilimbit, sőt még naplót is vezetett a forgatásról. A filmet a legjobb effekt, vizuális effekt kategóriában Oscarra jelölték. Egyébként Jennifer Lopez nem vállalta Linda McKay szerepét.
A Fekete könyv (2006) a második világháború idején játszódó thriller (2004-ben a várható magas költségek miatt egyszer már elkaszálták). Verhoeven visszatért Hollandiába, a filmet a legjobb nem angol nyelvű film kategóriában BAFTA-díjra jelölték, de gyakorlatilag az egész világon szép karriert futott be. Naná, hogy nálunk csak DVD-n jelent meg 2007-ben. 16 millió euróból forgatták, a rendezőhöz méltán jelenleg is ez a legdrágább holland alkotás. A forgatókönyvíró Gerard Soeteman, akivel sokadszorra dolgoztak együtt, a film ötlete már a Futás az életért időszakában felvetődött.
De akad még filmje a rendezőnek, amit nálunk nem mutattak be, például a Steekspell (2012).
Az Áldozat? (2016) című filmjének főszereplője Isabelle Huppert, akit a legjobb női főszereplőnek járó Oscar-díjra jelöltek 2017-ben (a színésznő és a film Golden Globe-díjat kapott, a filmet BAFTA-ra is jelölték). Nálunk 2016-ban láthatta a közönség a Jameson Cinefesten.
Az Elemi Ösztön 2 már Verhoeven nélküle forgott és a 2000-es években nem készült el több filmötlete sem. A Benedetta 2019-re várható Charlotte Rampling, Lambert Wilson, Virginie Efira és Albert Dupontel szereplésével. A film egy XVII. századi olasz apácáról szól, aki a vallás és erotikus látomásai között vívódik.
Érdekességek a rendezőről:
Jézusról több könyvet is írt. Saját jézusos mozijának a Robotzsarut tartja.
Bár volt róla szó, végül nem rendezett egyetlen Halálos iramban filmet sem.
Szereti a light kólát és a Rammsteint.
A Robotzsaru 2 rendezése helyett a Total Recall – Az emlékmást választotta.
Majdnem rendezett egy A Thomas Crown-ügy mozit, neve szóba került A lét elviselhetetlen könnyelműsége, A tengeralattjáró és A bárányok hallgatnak kapcsán is.
Egyetlen filmjében tűnik fel egy pillanatra, a Robotzsaruban.
Az emberek szeretnek erőszakot és borzalmas dolgokat látni. Az emberi természet gonosz és öt percnél többet nem kér a vidámságból. Ültesd be őt egy sötét nézőtérre és kérd meg, hogy két órán keresztül bámuljon valami vidámat, vagy ki fog menni, vagy elalszik.
