Aranyélet, készítők: Roope Lehtinen, Mikko Pölla, Krigler Gábor szereplők: Thuróczy Szabolcs, Ónodi Eszter, Olasz Renátó, Döbrösi Laura, Anger Zsolt, Végh Zsolt, magyar akció, dráma sorozat, 3 évad, 2015 – 2018 (16)
Megoldjuk okosba!
Amikor a leginkább szükségünk volt a magyar valóság és a korrupt kisember kitárulkozására Mutyiország felvirágzásának idején, akkor robbant be a közéletbe az Aranyélet 2015-ben és egy olyan társadalomkritikát és fricskát mutatott nekünk önmagunkról, a szomszédunkról, a munkahelyünkről és úgy alapból, az országról, amit erőlködés nélkül magunkénak tudunk érezni. Valószínűleg ennek a nagyszerű témának, na meg a kiváló minőségnek hála beszélhetünk az egyik legkiválóbb magyar sorozatról.
Az eredeti 2009-es, szintén három évadot megélt finn sorozat, a Helppo elämä (Könnyű élet) bár biztos alapként szolgált a magyar változtatnak, mégis nagyon hamar megtalálta önálló útját és nyerte el igazi, őszinte hangját, amire lehetetlenség volt nem odafigyelni. Az HBO saját gyártású sorozata eddig két évaddal rendelkezik, hamarosan jön a harmadik, befejező évad is, így megérdemli azt, hogy beszéljünk róla, hiszen magyar tévében ritkán látni ilyen magas minőséget, ráadásul teletűzdelve számtalan társadalmi és szociális kritikákat megfogalmazó tartalommal.
A történet szerint Miklósi Attila (Túróczy Szabolcs) mesebeli villájában él családjával Budapesten, feleségével, Jankával (Ónodi Eszter) és két kamasz gyerekével, Márkkal (Olasz Renátó) és Mirával (Döbrösi Laura). Csalásokkal és korrupcióval tartja fenn a család színvonalas fényűző életvitelét, mely „üzleti vállalkozások” feje gyerekkori jóbarátja, Hollós Endre (Anger Zsolt), Enosz, Endre bá, ki hogy hívja. Azonban Attila szeretne ebből a bűnöző életmódból kiszakadni, így megpróbál rendes állás után nézni, de tudjuk, hogy egy ilyen szervezetből nem lehet könnyen szabadulni és nem csak Attila, hanem leginkább családja kezd el a bűn legsötétebb bugyrai közt egyre mélyebbre süllyedni.
Igazából a szereposztás a legelső, na meg a karakterrajzok, amiket ki kell emelni, hiszen a jól megírt background sztorik és fejlődéstörténetek azok, amik leginkább berántanak minket a történetbe, hiszen iszonyat érdekes, hogy kit hogyan húz be a kapzsiság, a titkok miatti szégyen és az a fajta élet, ami a második évad végére már teljes felszámolásra került és leginkább az életben maradás a cél. Az első évad felszínes hétköznapjait iszonyat jól váltották azok a szekvenciák, amikor Attila próbál a jó útra térni, vele párhuzamosan pedig a családja hogyan halad a sötét oldal felé. Márk Enosz egyik minikatonája lett, a legzseniálisabb karakterfejlődést vitathatatlanul ő kapta, hiszen a Muffhunterztől eljutni a bűnözés legmélyére láthatóan igen kemény lelki kihívás volt Olasz Renátó számára is, aki tökéletesen hozta a megbokrosodott, selyemfiúból lett véleményvezért, aki büszke arra, hogy apja helyett lehet Enosz mellett a „bandavezér”. Janka teljesen elhidegült Attilától és puma módjára vadássza le a következő tehetős nagyvadat, Mira pedig kicsit a háttérben, de érezhetően minden alkalommal egy kicsit összetörik, mikor a családban valami veszekedés vagy a tények még egyértelműbb kinyilatkoztatása történik.
Egyben ő az egyik gyenge láncszeme is a szériának, ugyanis nem adnak neki túl sok teret az első évadban, a másodikban pedig olyan kényszeredett helyzetekbe teszik, ami teljesen karakteridegen tőle (rámászik az ügyvédre). Akárcsak a Maffiózók című sorozatban, itt is tisztában vannak a gyerekek, hogy miből él a család, azonban személyiségük sokkal ragadósabb eziránt az élet iránt, mintsem, hogy ignorálják azokat a körülményeket, amiben felnőttek, így az, hogy ők is belekeverednek súlyos balhékba, egyáltalán nem meglepő, sőt. Pont emiatt jó annyira az Aranyélet, hogy a karakterek döntései teljesen reálisak, tetteik következetesek, még ha egy teljesen meggyötört Márkról is van szó, aki minden rossz döntését csak kétségbeesésében hozza meg, vagy Mira, aki a saját seggét próbálja menteni, mindhiába, hiszen még csak kislány. Attilához egyáltalán nem illik ez a bűnözői attitűd, csendes és megfontolt jellemétől teljesen idegen mindaz, amit eddig valószínűleg Endre és Janka hatására csinált, a két legfőbb elnyomó, aki leuralja a többieket a családban, ezért is alakulhatott ki köztük olyan bizalmas viszony, viszont a párosuk ezért sem lehetett örökké tartó, hiszen nem fér meg két dudás egy csárdában. Janka iszonyat ambiciózus, hiába háztartásbeli, mindig azon van, hogy miből tudna ő is pénzt kiszedni (legyen ez akár egy nonprofit alapítvány), de a sekélyes kapzsi lénye a családját féltő anyai szerepe között olyan jó arányban váltakozik, hogy nem lehet őt semlegesen kezelni.
A második évadban feltűnő Gáll Feri nagyon jó koncepciót hozott be, váltakozik a nagyon királyul megjelenített 90-es évek a jelennel, így megnézhetjük, hogy anno Janka, Enosz és Attila hogyan keveredett össze, miközben iszonyat feel good részeket kaptunk kő kemény magyar nosztalgiával, Tankcsapdával és restikben ücsörgéssel. A fényképezés hibátlan, Marosi Gábor képei nemzetközi színvonalúak (nem hiába jelenhetett meg a széria Amerikában is) na meg a magyar sorozattörténet leglátványosabb utcai lövöldözését is prezentálta nekünk az Aranyélet, amihez hasonlót csak a True Detective második évadjában láthattunk.
Összességében az Aranyélet egy olyan görbetükröt állít a társadalom, na meg a politikai élet és a simliskedések elé, ami egy az egyben a kőkemény magyar valóságot tárja elénk mindenféle finomkodás nélkül: ha nem keresed meg a kiskapukat, nem jutsz semmire – kb. ez az üzenete. Viszont mindennek ára van, amiért a lelkiismeretünkkel kell fizetnünk. A harmadik évad október 14-én jön az HBO Go-ra, a Miklósi család kiszakad a nagyvárosból és még brutálisabbra tervezik a befejezést az eddigiekhez képest. Az biztos, hogy az első és második évad dinamikája nagyon más volt, mindenképp várjuk a finálét, ami megint egy új irányt ígér nekünk.
