Kékről álmodom – kritika


Kékről álmodom (Blue My Mind), rendező: Lisa Ivana Brühlmann, szereplők: Luna Wedler, Pastelle Holthuizen, svájci fantasy dráma, 97 perc, 2017. (16)

Kafka és a tinik

A 15 éves Mia a nővé válás útjára lépve furcsa dolgokat vesz észre magán. Realista felnövéstörténetből a horrort alulról karcoló fantasy átgondolt rendezéssel, tehetséges gyerekszínészekkel és egy jó szemű operatőrrel. Ritkán köszönnek be hozzánk svájci filmek, pedig igazán nincs miért szégyenkezniük. A Kékről álmodom megérdemli, hogy jó hírét vigyük.

Mikor a 15 éves Mia és családja új helyre költöznek, a menő lányokhoz csapódik, hogy aztán együtt kövesse el velük a tinik összes hülyeségét. Egy nap furcsa változást vesz észre magán, alapjaiban változtatja meg a felnőtté váláshoz való viszonyát. A svájci Lisa Brühlmann színésznőként kezdte pályafutását, amit néhány rövidfilm rendezése követett. Első nagyjátékfilmje gondos előkészítésről és hozzáértésről tanúskodik. Erőssége az a vizuális nyelv, amit operatőre Gabriel Lobos (korábban a rendező férjével dolgozott együtt) teremtett meg. Minden jelenetet átbeszéltek, de a megvalósítás során kvázi szabad kezet kapott. Mia érzéseit és gondolatait követjük végig, de a dokumentumfilmes tapasztalatnak köszönhetően csendes szemlélőként van a kamera jelen. Nem lehet nem észrevenni, hogy az egész filmet uralja a víz, a fénnyel és a színekkel való játék is ezt a közeget idézi meg mind a külső, mind pedig a belső helyszíneken.
Mia addig a bizonyos pillanatig egy átlagos kamasz átlagos életét éli a maga szépségeivel, élményeivel, kudarcaival és csalódásaival. A valósnak ható szereplők valósnak ható történetébe fokozatosan kúsznak be a fantasy műfajra jellemző stílusjegyek, akár még a horrort is bele lehet látni. A vízre való utalások itt kezdenek el értelmet nyerni, hogy aztán szépen „összekötődjön” a néző fejében a nyitójelenetet és a lezárás. A költözés megviseli a Miát, az új közegben azt látja célravezetőnek, ha egy összeszokott lánybandához csatlakozik, még akkor is, ha bevállalósabbak, mint a többiek. Senki ne áltassa magát, a befogadásnak nem az a feltétele, hogy színötös félévi bizonyítványt visz haza. A felnőtt dolgok kipróbálása, a szabályok áthágása, a hamis szabadságérzet uralja az egészet, hogy aztán a minden szempontból a szülőktől való függés számtalan konfliktus okozója legyen.

A történet és vele együtt minden tett és gondolat univerzális, játszódhatna akárhol, nincs is annyira markánsan jelen Svájc, de azért látjuk, hogy egy modern, jóléti társadalomról van szó, ahol a szülők hajtanak a pénz után és a gyerekek hosszabb pórázra vannak eresztve. Mia egy megértő barátnőre lel Gianna személyében, aki korántsem annyira tökéletes, érett és szabad, mint azt láttatja, ugyanolyan sérülékeny és összezavarodott kamasz, mint bárki más. A serdülőkori változás megélése nem egy sétagalopp, a Kékről álmodom látványosan gondolja tovább ezt az élményt.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Alien gúnyájában E.T. van? Ki rejlik az álarc mögött?
Következő cikk A hét röhögései (262.)