Halloween – kritika


Halloween, rendező: David Gordon Green, szereplők: Jamie Lee Curtis, Judy Greer, Andi Matchiak, Nick Castle, amerikai horror, thriller, 109 perc, 2018 (16)

Myers késébe dőlt az idei Halloween

Közel négy évtizednyi gyatra folytatásfilmet igyekszik feledtetni az új Halloween. Kiindulásnak ez a rendezés lazán a kukába dobta a 1978-as film óta debütált további fejezeteket, és kizárólag az eredeti Carpenter klasszikusra reflektál. A főszereplők, ehhez az alapkoncepcióhoz híven, az eredeti Laurie és Mike. Nem is lett volna ez elvetélt ötlet, ha megfelelő mértékben szerepelnének a filmben mindketten. Laurie-t szinte alig látjuk a vásznon, helyette felesleges mellékszereplőkkel vacakol a történet, kiknek cselekményszàlai aztán a semmibe vesznek.
A dramaturgiával is óriási gondok mutatkoznak, elég a két rendőr indokolatlan figurájára gondolni, akik a vacsorájukon vitatkoznak, na és a film vége felé hirtelen bekövetkező abszolút a semmiből érkező nevetséges csavarra, amely esemény aztán ugyanoda vezet, ahonnan jött: a semmibe. Egyszerűen csak kihajít elemeket a történet a kukába, mint amikor egy félresikerült skiccet dob ki a művész. Műfaji szempontból sincs rendben a sztori. Ahhoz képest, hogy slasher, nem folyik hektoliterszámra a vér, pedig valahol ezt várnánk. Noha az alkotás néhol méltóképpen megidézi Halloween esszenciáját, az autentikus stáblista elemei is visszaköszönnek, a slágerré lett főtémáról nem is beszélve. A zenei anyagi néhol már nagyobb élvezetet nyújt a filmnél.
A túlzott feminizmus is idejekorán paródia felé hajlik, mert elsőre a háromgenerációs lánycsalád szerepeltetésével nincs semmi baj, a csapatmunkában lövöldöző anya-lánya kémiával majdnem szerethetővé teszi a filmet, egészen addig, de aztán realizáljuk, hogy a film férfi szereplői mind ellenszenves függők, pszichopaták, vagy csak szimplán ostobák- kivétel talán az apa figurája. Így ezt a fejezetet is csak áthúzni lehet a filmben.

Összegezve, csupán az agyonhasznált, gyomorforgató maszk, a flashbackek, és a két főszereplő emlékeztet minket az első, és legjobb Halloween mozira. A széria jelen fejezete maga alatt vágja a fát, és minduntalan Mike Myers konyhakésébe dől amatőr humora, bárgyú dramaturgiája és logikátlan cselekménye miatt. Szóval egy otthoni közösségi tökfaragás sokkal hasznosabb időtöltés, mint ez az üzletileg azért majd jól fialó nosztalgiázás.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Egy anyuka, aki bárkit meghorgol a filmvilágból
Következő cikk A hét röhögései (264.)