Hosszú idő óta először van esélyünk hamisítatlan fehér karácsonyt átélni. A múlt hétvégi kristálytiszta hóhullás óta már eltelt néhány nap. Ez idő alatt már mindenki betéve megtanulhatta a talpig zúzmarás téli fákat, amint vakfehér játékot űznek a kék éjszakával. (Nemes Nagy Ágnes: Fák, parafrázis.)
A hó tehát adott, a karácsonyi készülődés véghajrájához érünk: az autókra már rég felkerült a téli gumi, a leendő mézeskalácsok tésztája már begyúrva, egész fahéjak és narancshéjak elszórva a lakásban, talán még egy rúd vaníliát is találunk valahol, és már az ajándékok is díszcsomagolásban játszanak bújócskát a kíváncsi tekintetekkel. Itt az ideje, hogy fontolóra vegyük, milyen stílusú karácsonyi filmeket pörgethetünk a hátralévő napokban, vagy épp milyeneket kerüljünk el messziről.
A jó: Télapu 1.
Játékidőben pont kényelmes és szentestére hangulatosnak bizonyulhat az ajándékbontogatás mellé egy finom vacsora után. Nincs sok kifogásolni való benne, biztonságos választás. Ha ez számít, a Rotten Tomatoes-on elég erős 74%-ot mutat még mindig…
A rossz: Káosz karácsonyra
Ötletnek jó, de a kivitelezés rossz. Nagyon nyúlós, nem elég feszes, így hamar érdektelenné válik. A film tanulsága szerint semmilyen – az ünnep kedvéért – kreált mesterséges szituáció nem tud olyan tökéletes karácsonyi légkört teremteni, mint a spontaneitás. A karácsony és a megfelelési kényszer / látszat közti egyenlőségjel jó irány lett volna, de a film túl lassan építkezik és túl sok szálon, ami azért válik hamar unalmassá, mert néhány karaktere szimplán túl közhelyes, néhány meg nem lett jól kidolgozva, távolságtartással állhatunk hozzájuk, így motivációik és sorsuk is érdektelenné válik már jóval azelőtt, hogy akár a játékidő feléhez érnénk. A szereplők buta döntéseivel lehetetlen azonosulni.
A csúf: Varázsapu
Alternatív téma, alternatív karakterek, alternatív karácsony. Hogy miért csúf? Mert karácsony helyett disznólesést tartunk, és ha ez még nem elég indok: magát a Disznóapót (=télapó) is meg akarjuk ölni. Szerencsénkre magának a Halálnak ez nincs ínyére. Bár Tim Burtonnek semmi köze ehhez a filmhez, mégis van benne valami nagyon jellegzetesen burton-i: lemegy a térkép szélére, fejest ugrik a normális felől a nagy fekete normálatlan irányába, hogy aztán onnan visszapattanva épp a különbségek és (csúfságok)alternatívák révén tudjunk rákérdezni magunk normalitásaira. Tehát jó értelemben „csúf”, és a rosszhoz köze sincs!
Az értelmetlen: Muszklimikulás
Aligha kaphat ez a film az ’értelmetlennél’ visszafogottabb és hízelgőbb címkét… Aligha történhet rosszabb dolog – nem csak a karácsonnyal, de magával a filmiparral –, minthogy ez a förtelem nyilvánosságra került anno. Egy dadaista versgenerátorral is összefüggőbb és kevésbé idegen forgatókönyvet írhattunk volna mi magunk is akár. Jobb, ha csak azért tudsz róla, hogy biztos lehess benne, nem kell megnézned idén sem. Az illúziórombolás magasiskolája, de nem termékenyen teszi ezt: mentes mindenféle esztétikai koncepciótól.
A megkerülhetetlen: Igazából szerelem
Sztárparádé; különböző élettörténetek egymásba fonódása a szeretet útkijelölései révén. Ez az a film, ami, bár leginkább a karácsonyhoz köthető, a közbeszédben mégsem úgy szokták emlegetni, mint „a kedvenc karácsonyi filmem”, hanem „a kedvenc[!] filmem”. Azt hiszem, ezzel mindent el is mondtunk róla. A film alapváza giccses lenne(!), de Richard Curtis-ék (a rendező) a humort, az iróniát választották a legfőbb karácsonyi díszítőelemnek, amivel ügyesen ellensúlyozza az ünnephez kapcsolható közhelyeket, hiszen nem kell azokat kerülnie, elég a görbe tükröt eléjük rakni egy-egy pillanat erejéig. Ebben persze nagy segítségére van a brit miliő is.
A különös(en jó!): Karácsonyi ének (2009)
Jó. Olyan jó, hogy a ’rossz’ szót rögtön el is felejtjük, csúfnak pedig semmiképp sem mondhatjuk: a performance capture technológiának köszönhetően élethű animációval van dolgunk, de tényleg, ha fokozottan nyomon követjük Scrooge arckifejezéseit a játékidő során, az válik szembetűnővé, hogy olyan animációt kaptunk, amiben még mimikája is van a karakternek, a düh vagy az elérzékenyülés megbízhatóan leolvasható a figura arcáról is. (A Polar Expressz-ről pl. ez nem mondható el minden esetben.) Ha a saját, meghitt karácsonyunkat ellensúlyozni akarjuk valamivel, ami elkápráztat és el is gondolkodtat, akkor kifogásolhatatlan választás lesz. Horror-díszcsomagolás, amibe karácsonyi-kosztümös-drámát kódoltak Zemeckis-ék.
A klisé: Holiday
Arra az esetre, ha nevetés helyett kisebb mosolyokkal szeretnénk megkezdeni a szentestét megelőző napokat. Olyan, mint egy hógömbbe zárt közhely, mégis a film egyik erőssége az ünnepi műfajban, hogy a giccs nem adott: lassan, fokozatosan válik szirupossá a történet, így, ha szentesti műsorként nem is, annak felvezetéseként kiválóan működhet.
&, amit nem kell bemutatni: Reszkessetek, betörők! 1-2.
