Hotel Mumbai – kritika


Hotel Mumbai

Hotel Mumbai, rendező: Anthony Maras, szereplők: Dev Patel, Armie Hammer, Jason Isaacs, ausztrál-amerikai történelmi dráma, thriller, 125 perc, 2018. (16)

3 nap pokol

Az elsőfilmes ausztrál rendezőnek mind a pátoszhoz, mind pedig az akcióhoz van érzéke, a Hotel Mumbai egyetlen percre sem ül le, egyszerre izgalmas és kegyetlenül valós.

Pakisztán a világ hatodik legnépesebb országa a maga 200 millió lakosával és Indonézia után itt él a második legnagyobb muszlim közösség. Az önálló pakisztáni állam 1947-ben jött létre a brit uralom végeztével India muzulmánok lakta területeiből. A különválást véres összecsapások követték, néhány – egykor önálló – fejedelemség hovatartozását a mai napig nem sikerült rendezni. Kelet-Pakisztán 1971-ben Banglades néven kikiáltotta függetlenségét. Ezt a pakisztáni hadsereg megpróbálta megakadályozni, de indiai segítséggel a függetlenség pártiak győztek. Pakisztán jogrendszere az angol jogon alapul, de az iszlám jog magasabb rendű. Évtizedek óta megy a kakaskodás, idén februárban pakisztáni harci gépek támadást intéztek Kasmír indiai felén található célpontok ellen. Ezt megelőzően az indiai légierő milicisták ellen intézett légicsapásokat Kasmír Pakisztán által ellenőrzött területén. Ennek természetesen szintén volt előzménye és így tovább. A harmadik térségbeli atomnagyhatalom, Kína önmérsékletre szólította fel a feleket. A kasmíri konfliktus megoldatlanságában mindkét fél hibás, Pakisztán szélsőséges szervezeteket támogat, Indiai pedig szándékosan elmulasztja a térség fejlesztését.
Ne felejtsük el, Oszáma bin Ládent 2011-ben éppen Pakisztánban likvidálták az amerikai különleges erők. 2008-ban a víz felől érkező terroristák összehangolt támadást intéztek különböző célpontok (étterem, kórház, pályaudvar, szálloda, rendőrkapitányság és egy zsidó szervezet székháza) ellen a 18 milliós Mumbaiban. Az összecsapások több napig tartottak, ennek során közel kétszázan vesztették életüket. Az indiai kommandósokkal való tűzharcban egyetlen merénylő maradt életben, aki két hónapnyi tagadás után elismerte bűnösségét (a bíróság 86 vádpontot hozott fel ellene). A támadók mindegyike pakisztáni állampolgár volt, akiket az Igazak Hadserege nevű szélsőséges szervezet képezett ki. A merényletsorozat végső állomása az ötcsillagos The Taj Mahal Palace Mumbai luxusszálloda volt, ahova 4 terrorista vetette be magát.
A sztorit 2013-ban Bollywood már feldolgozta (többek közt, mert készült belőle amerikai filmsorozat és francia film is pl.), a The Attacks of 26/11 című film egy vezető beosztású rendőr szemszögéből mutatja be az eseményeket és meglehetősen negatív kritikákat kapott, mind a kritikusok, mind pedig a nézők részéről.
A téma egy tapasztalt rendező után kiált, ám meglepő módon mégis Anthony Maras kapta meg a rendezés jogát, aki eddig csak három rövidfilmet készített. A belevetett bizalmat meghálálva a feladatot jól oldotta meg, nincs nyoma bizonytalanságnak, kapkodásnak. Az elején párhuzamosan mutatja be a városba érkező terroristákat, akik telefonon tartják a kapcsolatot Bika nevű megbízójukkal (a telefonbeszélgetéseket rekonstruálták). Mire négyen közülük a szállodához érnek, már eluralkodik a káosz a városban és tulajdonképpen azok között sikerül elvegyülniük észrevétlenül, akik éppen az öldöklés elől menekülnek egy biztonságosnak vélt helyre. Közben megismerjük a szálloda személyzetét és vendégeit is. Köztük van Arjun, a pincér is (Dev Patel, aki a film egyik executive producere is), akinek felesége várandós és a nagy rohanásban az egyik cipőjét elveszti útközben, így majdnem hazaküldik. A vendégek között van az amerikai David (Armie Hammer) és helyi származású felesége, Zahra (Nazanin Boniadi), akik gyermekükkel és bébiszitterükkel érkeznek, valamint az orosz milliárdos, Vaszilij (Jason Isaacs) is. A terroristák válogatás nélkül tüzelnek mindenkire, a szálloda halljában rendezett vérfürdő után szobáról szobára haladva törnek rá a gyanútlan vendégekre (a szállodabelsőt az ausztrál stúdióban építették fel). „A vendég az Isten” – tartja a mondás, a személyzet pedig ehhez mérten az élete árán is igyekszik megmenteni minél többet közülük (az áldozatok 60 %-a a személyzet soraiból került ki). A macska-egér harc a kommandósok megérkezéséig folytatódik, a történteket a túlélők elmondásai (és a telefonbeszélgetések) alapján rekonstruálták, a kiválasztott főbb szereplők körül mozgó kisebb-nagyobb csoportokra koncentrálva. A négy terrorista egymás közötti beszélgetései valószínűleg kevésbé fedik a valóságot, mindenesetre meglepő, hogy egyikük sem érti az angolt (Pakisztánban hivatalos nyelv) és angol WC-t is most látnak először. A gazdagokról és a nem muzulmánokról egészen zavaros elképzeléseik vannak, ami vagy az agymosás eredménye, vagy szerencsétlenek tényleg ennyire tájékozatlanok. A kiképzésük során is a géppisztollyal való kaszálásra és a kézigránát dobálásra helyezhették a hangsúlyt, mert meglehetősen idegesek és következetlenek.

Atmoszférateremtésből és feszültségkeltésből is jól vizsgázik a film, sosem tudni, hogy éppen kibe botlik bele az ember. Lépcsőfordulók, szervizfolyosók, liftek, biztonsági kamerák borzolják a kedélyeket, párok szakadnak el egymástól, túszokat ejtenek, a terrorelhárításra kiképzett kommandósok (bár korábban is történtek merényletek, Mumbainak nincs különleges egysége hasonló esetekre, így azok az ország másik végéből érkeznek) kiérkezéséig rendőrök keverednek tűzharcba stb. Mindez történik úgy, hogy gyakorlatilag senki snincs biztonságban, a terroristák szenvtelenül végeznek mindenkivel, akár az utolsó percben is, mielőtt megmenekülne. A szálloda személyzetének mentalitása minden tettben és szóban visszaköszön, a túlélők legtöbbje ma is itt dolgozik. A Hotel Mumbai nem újítja meg a műfajt, ugyanakkor ügyesen építkezik a megszokott „thrilleri” panelekből. Kendőzetlenül mutatja be a terrort, de hajlik a szentimentalizmusra. A főbb karakterek egy-egy jellemző embertípust mutatnak be (gyáva, vakmerő, bátor, óvatos, balhés stb.), ennek függvényében elkerülhetetlenül sablonosak, a hősöket pátosz lengi körül (Dev Patel valószínűleg azonnal lecsapott Arjunra). Mindent összevetve első filmnek kifejezetten ígéretes.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Megvan Clint Eastwoodtól mit láthatunk legközelebb
Következő cikk Elmo meglátogatta Westerost, hogy Cersei-t és Tyriont tiszteletre tanítsa