Léghajósok (The Aeronauts), rendező: Tom Harper, szereplők: Felicity Jones, Eddie Redmayne, Himesh Patel, angol-amerikai életrajzi film, 103 perc, 2019. (12)
Térkép e táj
A modern meteorológia atyja egy léggömbbel emelkedik a magasba, hogy bebizonyítsa, az időjárás igenis törvényszerűségeken alapul, ezáltal előre megjósolható. A kalandban egy nővel osztozik, aki mindent megtesz azért, hogy épségben visszajussanak. Redmayne és Jones újra együtt, ráadásul megint egy életrajzi filmben, ami történetesen egy tudósról szól. Működik a kémia…és a légkörfizika is.
James Marsh 2014-ben mutatta be A mindenség elmélete című életrajzi filmjét, mely a híres angol elméleti fizikus Stephen Hawking és szerelme, Jane együtt töltött éveiről szól. Eddie Redmayne és Felicity Jones tökéletes választás volt, előbbi számára az alakítás Oscar-díjat jelentett, míg Jonest a legjobb női főszereplő kategóriában jelölték az aranyszoborra. A páros most ismét együtt szerepel, ezúttal az inkább rövidfilmjei és televíziós sorozatai révén ismert Tom Harper életrajzi filmjében. Redmayne James Glaishert (1809-1903) alakítja, aki gyakorlatilag a mai modern meteorológia atyjának tekintendő, – Nagy-Britanniában – minden ezzel foglalkozó intézmény és társaság neki köszönheti a létrejöttét. Az elsők között volt, akik a légköri jelenségek tanulmányozását nem a földön állva végezték, hanem felemelkedtek a magasba. 
A londoni órásmester fia asszisztensként került a cambridge-i, majd a greenwich-i királyi obszervatóriumba, ahol évtizedeket töltött különböző kutatásokkal. Ehhez a léggömböt használta, mely egy kacsa, egy kakas és egy juh után 1783-ban vett először embert a fedélzetére és ahogy múltak az évek, a levegőben eltöltött idő és az elért magasság is egyre nőtt. Glaisher társa Henry Tracey Coxwell volt, akivel több alkalommal is repült 1862 és 1866 között. A brit tudóstársadalmat sem hagyta hidegen, hogy a filmben Coxwellt lecserélték egy nőre (Harper mellett a forgatókönyvet Jack Thorne írta – Az Úr sötét anyagai, Az igazi csoda, Vészforgatókönyv Hosszú út lefelé), Felicity Jones alakítja Amelia Wrent (mily’ találó névválasztás), aki néhai férje mellett tanulta ki az aeronauta szakmát. A kissé félszeg és bogaras tudóst a többiek kinevetik a háta mögött, mert azt állítja az időjárás előre megjósolható. Hogy igazát bizonyítsa, a magasba kell emelkednie, ekkor jön a képbe a kalandvágyó és talpraesett özvegy. Mikor sikerül elegendő támogatáshoz jutniuk, el is indulnak ketten a magasba, hogy a játékidő túlnyomó részében egy kosárba összezárva osszák meg egymással és a nézővel, hogy a fenébe jutottak el idáig. Mármint nem ilyen magasra, hanem úgy általában. Az emelkedést és leereszkedést gyakorlatilag real time látjuk, nem kis munka lehet kiagyalni, hogy a viktoriánus korban miről is beszélgethetett egy nő és egy férfi ilyen helyzetben, különösen, hogy a magasság növekedésével egyre hidegebb lett és az oxigénhiány miatt a páros kezdett kótyagos lenni. 
Mindkettőjüket hajtja a kíváncsiság, amiért kockáztatni is mernek és mindketten szentül hiszik, hogy amit tesznek, az az emberiség javát szolgálja. A kémia az első pillanattól működik, nem feltétlenül azért, mert nem először forgatnak (jó színészek ők ehhez egyébként is), bár biztos ennek is köszönhetően. És hogy a film nem unalmas-e emiatt? Nagyon nem az, ott fent ugyanis rengeteg olyan dolog történik, amire hirtelen kell reagálni, már pedig ilyen ritka és hideg levegőben a rögtönzés nem megy egykönnyen és tulajdonképpen minden emberfelettinek számít. Gyönyörű képeket kapunk az izgalmat pedig tovább fokozza a dinamikus vágás és a zene. Amelia igazából semmi olyat nem tesz, amit egy korabeli nő ne tehetne meg, a girlpower egyáltalán nincs túlspilázva és az arcunkba tolva (lásd Charlie angyalai).
A Léghajósok tulajdonképpen egy Gravitáció 2.0 az adott korban elérhető legnagyobb magasságra kihegyezve. Felmennek, lejönnek, közben pedig egy csomó érdekes dolog történik és gondolat születik. Aki szereti a rekordokat, a tudományos áttöréseket, az emberiséget szolgáló emberfeletti történeteket, az valószínűleg nem fog csalódni még úgysem, hogy a valóságban ezt két férfi érte el. Mennyivel izgalmasabbak lennének másfél órán keresztül egy kosárba összezárva. Na ugye.
