Te (You) 2. évad – kritika


TE (YOU), készítők: Greg Berlanti, Sera Gamble, szereplők: szereplők: Penn Badgley, Ambyr Childers, Victoria Pedretti, Jenna Ortega, James Scully, Carmela Zumbado, amerikai romantikus krimi, 45 perc, 2 évad, 20 rész, 2018 –

Napsütötte gyilkosságok

A romantikus köntösbe öltöztetett Dexter-komplexusos srác kálváriája a véletlenek sorával tarkítva a ködös New Yorkból a második évadra átköltözött Los Angeles-be, ami nagyon jót tett a sorozatnak. Bár továbbra is olykor túlcsordul a giccses romantizálás, de ebbe az évadba sikerült egy kis ironikus gúnyt és tökösséget is belevinni, ami számomra sokkal jobbá tette és feljavította az első évad álintellektuális vonalát.

Joe kénytelen volt elmenekülni egykori otthonából, mivel halottnak hitt exbarátnője, Candance egyszer csak felbukkan és megfenyegeti, hogy mennyi embert tett el láb alól a kapcsolatuk során, többek közt őt is megpróbálta. Így egy kis flashbackekkel felturbózott bevezetőben megtudhatjuk az évadnyitásból, hogy miért volt kénytelen Joe elköltözni és miért vette fel a Will nevet. A napos Hollywood árnyoldalait már az elején rettentő találó fricskával ragadja meg a narráció – ugyanis ez továbbra is maradt, ami a legjobb eleme a sorozatnak -, amiben leírja a felszínes, álökutudatos, hipszter közösségek semmilyenségét, így ebből szomorúan unalmas közegből nem csoda, hogy felkelti a figyelmét egy lány, akit beszélő néven Love-nak hívnak.Az évad felépítése majdnem belecsúszott abba a hibába, hogy újrázza az előzőt: erre hajaz most Paco, a mexikói kissrác helyett egy másik kiskorú, Ellie, a tizenéves kamaszlány behozása, akit Joe ismételten próbál megmenteni a világ dolgaitól. A fiatal lány nővérével, Delilah-val él, aki oknyomozó újságíróként dolgozik és sztárok titkai után kajtat. Szerencsére sikerült olyan körítéseket a sztori mellé rakni, amiben nincs az az érzésünk, hogy ebben a szociopata sorozatgyilkos témában már nincs több. Érdemes megemlíteni a sorsfordító mellékszereplőket is, akik általában a „kiiktatandó problémák” a képletben, viszont míg az első évadban játszi könnyedséggel lehetett eltenni láb alól barátokat, hiszen úgysem hiányoznak senkinek, addig itt egy pedofil celebről és a szeretett nő testvéréről már kevésbé lehet elmondani. Tehát már nem a gyilkolás és a csapdába ejtés volt a fő mozgató szála ennek a szezonnak, leginkább az újbóli csattanó, ami az utolsó két részben derül ki és baromi jó ívet ad az évadnak, amitől kicsit frissé válik az egész.Ami továbbra is érdekesség, hogy Joe próbál megváltozni és ez érezhető is, hiszen most először elenged ki valakit az üvegkalitkából, amire eddig nem volt precedens. Az már más kérdés, hogy a való életben hogyan reagálna erre az illető, de szerencsére ebben az évadban mindenki rá lehet fogni mindent azzal az indokkal, hogy mentálisan nem teljesen ép. És ez adja ennek az évadnak a pikantériáját. Mindenki beteg, de nem is kicsit. Love testvére, Forty nem csak függő, de túlságosan infantilis is ahhoz, hogy leszakadjon hugáról. A szülők kontrollmániás újgazdagok, akik megpróbálják irányítani a gyerekeik és a környezetükben lévők életét. Az ott élő emberek nagyrésze szerhasználó, vagy felszínes instaceleb, aki mélységet nem igazán tud belevinni semmilyen beszélgetésbe és úristen, Love barátai mennyire sztereotip XXI. századi neohumánok: természetesen egy éppen házasodni készülő és közös gyermeket nevelő leszbikus párról és egy pánszexuális gyógyítóról van szó. Ezeket szépen ki is karikírozza Joe a narrációiban, ráadásul tényleg olyan gondolatokat fogalmaz meg, amik bennünk ezek láttán szintén felsejlenek. Talán ez az egyszerű magyarázat és kézenfekvő megoldás az egyik hibája is ennek a sorozatnak, hiszen látszólag Joe sosem kerül igazán veszélybe. Ráadásul tekintsünk is el olyan logikai bakiktól, hogy egy random ökopiac könyvpakolójaként honnan van annyi pénze Joe-nak vagy Candance miért ennyire megvesztegethető pusztán pénzzel azok után, hogy mennyire ki akarta iktatni Joe-t. Néhány lépés emiatt kicsit karakteridegen lett, de ettől függetlenül az eseménydús történéseknek hála hamar túl tudunk lépni rajtuk.A főszereplő lányt, Love-ot pedig érdemes megemlíteni, hiszen a történet csordogálása során sokszor próbálnak minket átverni, hogy ő megint egy Candance vagy Beck, de ez távolról sem igaz. Mindeközben a fő adrenalinforrás tovább erősödik, hiszen Joe lelepleződése a tét. A korábbi oknyomozós szálak kicsit alább hagytak, most inkább a taktikázáson van a lényeg, hiszen az előző évad kevés szereplős felállása helyett most sokkal több ember között kell Joe-nak lavíroznia, mint korábban, hiszen a fent említett családi kapcsolatok miatt nem nagyon ölhetett meg senkit. Penn Badgley számomra egy nagy kérdőjel ebben az egészben, mivel, ha valóban egy pszichopatáról van szó, akkor érzelmeket nem nagyon tud közvetíteni, amit színészi repertoárjával tökéletesen meg is valósít, viszont narrációi ezáltal kétértelműek, amik olykor túlcsordulnak a szerelemtől. Mindenesetre Badgley-nek jól áll ez a szerep, már sikerült elszakadnia a Gossip Girl selyemfiús mivoltától és olykor maróan gúnyos ábrázata elnyerte a szimpátiánkat.

Ez az évad így sokkal feszültebb lett, a túlzóan romantikus vonulat inkább mellékszálként funkcionált és Hollywood kétszínűsége került a középpontba egy klassz cliffhangerrel, ami miatt várjuk a folytatást.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Az Odaát sztárja lesz Walker, a texasi kopó és Lois és Clark is újratöltve
Következő cikk Jay és Néma Bob Reboot - kritika