Avenue 5, kitaláló: Armando Iannucci, rendezők: Natalie Bailey (3), Peter Fellows (1), Annie Griffin (1), Armando Iannucci (1), Becky Martin (1), David Schneider (1), William Stefan Smith (1), szereplők: Hugh Laurie, Josh Gad, Nikki Amuka-Bird, amerikai sci-fi vígjátéksorozat, 1. évad, 9 rész, 30 perc, 2020- (12)
Zűrhajó
A Sztálin halála és Az alelnök Oscar-jelölt szerzője (legjobb adaptált forgatókönyv megosztva 2010. – Egy kis gubanc), Armandó Iannucci ezúttal is a hatalomgyakorlásról készített kacagtató, egyben elgondolkodtató vígjátéksorozatot. Az Avenue 5 űrhajó a Földre tart vissza egy rakat űrturistával, ám egy váratlan baki eredményeként olybá tűnik, hogy ez még hosszú évekig fog eltartani. A különös utasok ettől még különösebbek lesznek és a Hugh Laurie által megformált kapitány sem áll a helyzet magaslatán, sőt. 
Koromnál fogva sok éve már, hogy szüleimről leválva, elkezdtem utazgatni mindenfelé. Talán sokan emlékeznek rá, a külföldi társasutakra a legtöbb busz a Hősök teréről indult korán reggel (köztük a salzkammerguti nyugdíjasjárat), hogy aztán onnan kikanyarodva egy pillanat alatt betöltse a légteret a fasírtszag (vagy ha úgy jobban tetszik, illat). Néhány ilyen út után a repülőgép mellett döntöttem, addig azonban két nagy csoportba osztottam utastársaimat: az egyikbe tartoztak azok, akik évekig gyűjtögettek, így joggal érezhették azt, hogy a pénzükért minél többet szeretnének (akarnak) kapni. Ők voltak azok, akik egy laza városnéző sétára is úgy öltöztek ki, mintha az Operába lenne jegyük.
A másik csoport az igazi világjáró, aki mindenkinél – beleértve a sofőrt és az idegenvezetőt – mindent jobban tudott és nem győzte hangsúlyozni, hány helyen járt már, bár érezhetően keverte azokat. És igen, ők voltak azok, akik az első adandó alkalommal eltévedtek, lemaradtak a csoporttól, kizártál magukat a szállodai szobából és kizárólag magyarul voltak hajlandóak megszólalni mindenhol, lehetőleg jó hangosan. Az utazási szokások talán megváltoztak az elmúlt évtizedekben, az emberek azonban nem. Az Avenue 5 a nem túl távoli jövőben játszódik az űrben, de én valahogy mégis érzem a fasírtszagot (vagy ha úgy jobban tetszik, illatot) és már az első részben szembejöttek velem az előbb említett utasok is.
Az Avenue 5 egy űrhajó neve, ahol minden a külsőségekről szól. Rengeteg utassal a fedélzetén éppen visszafelé tart a Földre, amikor egy kisebb malőr után a hazaút időtartama több évre elhúzódik. A korlátozott készletek és a kényszerű összezártság miatt különös hangulat uralkodik el az utasokon és tulajdonképpen ez jelenti a humor forrását. Ez a humor megidézi a Monty Python vagy a Fekete vipera abszurditását, ugyanakkor a jelen kihívásaira reagálva olyan jövőképet fest, melyen bőven van mit nevetni. Ismerős nevekkel és helyszínekkel dobálózik, de meglehetősen furcsa kontextusban.
Emlékeim szerint mintha nem mondanák ki, mi is történt az emberiséggel, de úgy tűnik, hogy egy kataklizmát követő nagy összeborulásról van szó, ahol nem, felekezet, bőrszín, szexuális irányultság stb. nem tabu többé. Pontosabban a hétköznapi érintkezések során elsődlegessé válik, hogy senkit meg nem sértve fejezzük ki magunk, ami egy burkolt, kétértelmű nyelvezetet hoz létre a politikai korrektség jegyében. Egy olyan űrhajón, mely száguld az űrben és egy olyan helyzetben, ahol számtalan problémára kéne megoldást találni, talán az őszinte, kendőzetlen beszéd lenne a cél, ennek felismerése szintén humoros helyzeteket szül.
A karakterek széles spektrumot ölelnek fel az űrhajón tartózkodó dúsgazdag, ellenben nem okos tulajdonostól kezdve a múltjából élő ex-űrhajóson át a szerencsétlen humoristáig, aki nem készült több évre való poénnal. Ryan Clark kapitány szerepében Hugh Lauire-t láthatjuk, aki pontosan úgy kezeli a helyzetet, ahogy azt a műfaj elvárja tőle. Mondanom sem kell, a dolgát egyáltalán nem könnyítik meg az utasok, akik hol egymás, hol pedig a személyzet torkának esnek. A tulajdonos Judd vállalat és a NASA sem tudja, hogy merre hány méter (fényév), a Föld és az űrhajó közötti kommunikációban fellépő késés is inkább vicces, mint tudományos.
Az irritálóan találó zene Adem Ilhan munkája, aki a Yesterday 2 dalát is jegyzi és aki az Egy kis gubanc (2009) készítése során dolgozott együtt Iannuccival, míg a producerek között megtaláljuk Will Smith nevét is. A sorozattal kapcsolatos reakciókat olvasva talán azt kéne írnom, hogy megosztó, de szerencsére ezen már túlléptem, hiszen objektív műfajtól lévén szó, elég annyi, hogy nekem nagyon bejön. A Miss World és a Car of the Year után sem teszik oda, hogy az ilyen és ilyen zsűri döntése alapján, mert minek.
Az Avenue 5 erőssége – nálam – a XXI. századi abszurd humor meglehetősen bizarr, de annál valószínűbb jövőképpel, remek színészekkel és beszólásokkal. Képes kinevetni a halált és gyakorlatilag bármiből viccet csinálni görbe tükröt tartva a néző elé, de ez így helyes és egészséges. Mivel a humornak ezer arca van, őszintén remélem, hogy mindenki talál a maga kedvére valót. Az első évad 9 részes, a másodikat hivatalosan is berendelték, hiszen hosszú még a hazaút.
