Deborah Feldman: Unortodox – A másik út – könyvkritika


Deborah Feldman: Unortodox – A másik út, Hogyan fordítottam hátat a hászid közösségnek (Unorthodox – The Scandalous Rejection of My Hasidic Roots), 2012., Magyar kiadás: Libri Könyvkiadó Kft., megjelenés éve: 2020., fordította: Getto Katalin, terjedelem: 398 oldal, ISBN: 978-963-433-027-1

Menni vagy maradni?

Szatmárnémeti rabbija az Egyesült Államokba kivándorolva holokauszt túlélőkből alapított hászid közösséget Brooklyn Williamsburg negyedében. Az itt élők visszatértek a hagyományokhoz és kizárólag jiddisül beszéltek. Úgy tartották, hogy a holokauszt Isten büntetése az asszimiláció és cionizmus miatt, ezért Izrael állam létrejöttét is ellenezték.

Ebben a közegben nő fel Devoireh, akinek anyja elhagyta a közösséget, apja pedig mentális problémákkal küzd, ezért a nagyszülőknél lakik, miközben a nagynénje terelgeti őt. A magyar földről elszármazó ősök gyakran emlékeznek vissza, a nyelvben is visszaköszönnek a magyar szavak, akárcsak bizonyos szokások és ételek. Nagyanyja számára a legfontosabb, hogy mindig jóllakott legyen, a nagyapja számára pedig az, hogy ne soha legyen rá panasz és csak jó jegyeket hozzon haza az iskolából. Már gyerekként is kíváncsi és látja, hogy ennek a kíváncsiságnak vallása sokszor indokolatlanul szigorú, ódivatú és értelmetlen rendelkezései szabnak határt. Kezdetben megpróbálja kijátszani ezeket, ám rá kell jönnie, hogy életkora sem mentesíti, mentesítheti őt a számonkérés alól. 17 évesen férjhez adják, 19 évesen megszüli gyermekét, de a feleségként és anyaként csak még több kötöttség vár rá.Az itt élők nem keverednek másokkal, a jiddisen kívül sem az angolt, sem más nyelvet használnak a mindennapi érintkezések során. Az idegennyelvű könyvek olvasása, zenék hallgatása, birtoklása főbenjáró bűn, a tanulás, ne adj isten egy szakma elsajátítása pedig csak kevesek számára adatik meg különösen indokolt esetben és/vagy személyes kapcsolatok révén.
A nők többségének a húszas éveire már férje, gyereke van, legjobb esetben a helyi középiskolában kijárt néhány osztályt, az angolt nem beszéli jól, szakmája, vagyona, pénze, munkatapasztalata nincs. Mosnak, főznek, takarítanak, szülnek, imádkoznak, kielégítik a férjük szükségleteit és szót fogadnak. Csendben teszik a dolgukat, nem lázadnak, nem tiltakoznak. A közösség elhagyásának ötlete fel sem merül bennük, aki fiatalon más jövőt képzelt el magának és/vagy az átlagosnál valamivel szabadabban gondolkozott, azt a rendszer kíméletlenül bedarálja. Számukra a felemelkedés lehetősége eleve ki van zárva, a beléjük nevelt alázat, a szégyentől való félelem, illetve a buzgó vallásosság mind ráerősítenek erre.Az egész rendszer a bűntudatra, az engedelmességre és az alázatra épít, melyet egészen fiatal korban belenevelnek a nőkbe (is). Bárminemű elhajlás komoly következményeket von maga után, megszégyenítve ezzel az egész családot, ráadásul mindent házon belül intéznek el, a rendőrségnek és más intézményeknek, hatóságoknak Williamsburgben nincs semmi keresnivalója. Egy nőnek tulajdonképpen nincsenek jogai, nincs lehetősége megvédenie magát, az őt ért sérelem estén nincs hova, nincs kihez fordulnia. A közösség összezár és igyekszik eltusolni minden kényes ügyet.

A szökés, mint opció Deborah-nál azért jöhet számításba, mert egyrészt a benne élő szabad szellemet nem sikerül teljesen elnyomni másrészt lényegében ennek a szabad szellemnek köszönhetően jobban ismeri a külvilágot, kevésbé tart tőle és kevésbé hisz annak kegyetlen, antiszemita mivoltában.
Könyvében a valláshoz, a hászid életmódhoz való viszonyát taglalja, teszi mindezt úgy, hogy az őt ért hatásokra az aktuális életkorának megfelelően reagál és nem magyarázza, illetve kritizálja a dolgokat utólag. Érdekes párhuzam figyelhető meg az általa olvasott romantikus regényekkel, melynek hősnői majdhogy nem ugyanazokkal a problémákkal néznek szembe, miközben több száz év választja el őket egymástól. Hiába a modern kor minden vívmánya, egy nőnek ezekből vajmi kevés jut, legfeljebb néhány gép könnyíti meg a munkavégzést a háztartásban. A pénzt a férfiak kezelik, a spórolás az egyszerűség uralja a hétköznapokat, egy-egy jeles eseménynél azonban megmutatkozik, hogy egész szép vagyonokon ülnek.

Deborah nem vallásellenes, nem hászidellenes, senkit nem fordít a közösség ellen, csak egyszerűen bemutat dolgokat. Nem vádol, nem ítélkezik, a döntést olvasóra bízza, a leírtak megértéshez pedig elmagyarázza, hogy az adott szokás, törvény honnan ered. Fennáll a kérdés, hogy az egyes vallások miként tudnak megújulni és alkalmazkodni a XXI. századi életformához, egyáltalán megvan-e bennük ez a szándék. Ami kétezer évvel ezelőtt az egyszerű emberek életét hivatott szabályozni, az együvé tartozást megerősíteni és a külvilág számára világossá tenni, az ma mennyire állja meg a helyét, mennyire befogadható (önként, mindenféle ráhatás nélkül), mennyire követhető, betartható. Álszent dolognak tűnik egy vallás tanaiból kiválogatni a számunkra kedvezőket és a legtöbb vallás él is ezzel a fegyverrel.
A könyv közvetlen és közvetett módon olyan fogalmakat ütköztet, mint a hit, a szabadságvágy, az önbecsülés, a munkához, tanuláshoz való jog, a karrier vagy az egyenjogúság. Nem könnyű olvasmány, az üzenete sem kimondottan pozitív, hiszen a megtagadáson keresztül vezet az út a szabadság megváltása felé, de egy olyan világba vezet el minket, amit kevésbé (alig) vagy egyáltalán nem ismerünk.

 

A könyvet a Libri Könyvkiadó Kft. bocsátotta a rendelkezésemre, a regény alapján készült sorozat 2020. márciusától látható a Netflixen.

Ajánljuk a sorozatot is!

A másik út (Unorthodox) – kritika

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk A Dark 3. évadához érkezett még egy nagyszabású előzetes
Következő cikk Egon Schiele - A halál és a lányka - kritika