After Life – Mögöttem az élet 2. évad – kritika


After Life (Az élet után), készítő: Ricky Gervais, szereplők: Ricky Gervais, Penelope Wilton, Ashley Jensen, Tom Basden, Tony Way, Diane Morgan, Mandeep Dhillon, Kerry Godliman, David Bradley, angol dramedy sorozat, 30 perc, 6 rész, 2020

Még mindig sírva nevetős

A tavalyi év egyik nagy kedvence volt az After Life 1.  évada. Nem is csoda. Ricky Gervais alapötlete egy olyan ember volt, aki a világra fittyet hányva azt tesz, amit akar, hiszen olyan csapás érte, ami után neki már semmi sem számít. Az író-rendező-főszereplő Gervais a saját életéből indult ki, amikor ezt a súlyos traumát kereste. Feltette magának a kérdést: minek/kinek az elvesztése tenné képessé arra, hogy társadalmi konvencióktól függetlenül kezdjen élni? Az angol komikus 38 éve él együtt Jane Fallonnal, így a válasz egyértelmű volt: a lelkitárs. Innen indult ki az After Life cselekménye: mi történne, ha egy morgós, de alapvetően rendes ember elvesztené a feleségét rákban?

Az első évad egy évvel a haláleset után vette fel a fonalat. És bár első olvasatra gondolhatnánk, hogy a főszereplő Tony A karácsonyi ének Ebenezer Scrooge-ának mintájára kegyetlenkedik mindenkivel, éppen az tette szerethetővé a történetet, hogy hiába minden beszólás és morgás, a szúrós külső valójában érző szívet takar. A gyász alól kibújó nagy szeretet, a remek párbeszédek, poénok és szereplők egytől egyig hozzájárultak a sorozat hangulatához és sikeréhez. Nincs ez másként a 2. szezonban sem.Olyan volt kicsit visszatérni ehhez sorozathoz, mint hosszú idő után újra találkozni kedves, régi ismerősökkel. Nosztalgikus és örömteli. Igazából nehéz is hibát találni ebben az évadban, abszolút hozta az előző színvonalát. A brit fekete humor továbbra is zseniális. Minden régi és új karakter ugyanolyan élettel telin asszisztál ebben a sajátos gyászterápiában. Persze Tony kivételével egyikük sem fejlődik látványosan, de nem is ezen van a hangsúly. Inkább az a lényeg, hogy a főszereplő életének különböző szereplői, hogyan befolyásolják és milyen módokon segítenek neki a lelki gyógyulásban. Van, aki meghallgatja, más (néha kéretlen) társaságot nyújt vagy segítséget kér, és olyan is akad, aki azzal járul hozzá a továbblépéshez, hogy teljesen közönyös főhősünkkel szemben. És van Brandy (eredeti nevén Anti, a kutya), aki a tömény ösztönös szeretet megtestesülése. Mindannyian segítenek, amikor csak Tony-nak szüksége van rájuk, de rájuk is szorul, bár ez többnyire kölcsönös.Hiszen nincsenek csodák, az előző évad végével nem tűnt el varázsütésre a fájdalom, Lisa hiánya örök. Tony és feleségének minden videóját, még a szívszorítóakat is öröm nézni, mert annyira szép, természetes és őszinte kettejük kapcsolata. Ők ketten tényleg lelkitársak voltak, és ezt a mikrokörnyezete tökéletesen megérti, elfogadja, ha valakit ennyire szeretnek, akkor nem lehet csak úgy “sebtiben” továbblépni.
Az új évad hozott pár új történetszálat is magával: Tony sógorának, Mattnek (Tom Basden) a házassága elkezd szétesni, ráadásul veszélybe kerül a helyi újság jövője is; pedig éppen új gyakornokkal “erősödnek”, akin keresztül betekintést nyerhetünk Tambury amatőr színjátszócsoportjának lüktető életébe. Közben a nővér Emmának (Ashley Jensen), új udvarlója akad, ahogy szeretett szexmunkásunk Roxy (Roisin Conaty) is foltjára lele. És akad még itt több más dolog is, de kár lenne lelőni az összes poént és csavart az alig háromórányi történetből. Nehéz is kedvencet választani. Maradjunk annyiban, hogy Penelope Wilton karakterével továbbra is nagyon jó üldögélni azon a temetői padon, míg Tony “kvázi lakótársai is” vicces helyzeteket generálnak.

Összességében a nem mindennapi recept továbbra is működik: a drámát és komédiát pontosan így kell és szabad keverni. Akit megvett az első évad, az már le is tudta ezt is, ráadásul a nagy sikerre való tekintettel a Netflix már két héttel a premier után bejelentette, hogy zöld lámpa a következőnek. Kicsit ezzel van egyedül problémám. Bár Ricky Gervais bevallottan nagyon szereti a karaktereket, a városkát és a kutyát is, de ő az eddigi sorozatainál is mindig két évadra törekedett: A hivatal, a Derek, és a Futottak még… mind ilyenek. Remélhetőleg tényleg érzi az erőt és lesz elég ötlete még 6-7 rész erejéig. Kár lenne egy ilyen jó szériáért.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Színészek, akik mindig ugyanazokat a dolgokat csinálják a filmjeikben
Következő cikk Jonathan Lethem - Árva Brooklyn - könyvkritika