David Grann: Megfojtott virágok – könyvkritika


David Grann: Megfojtott virágok – Az amerikai bűnüldözés legsötétebb fejezete és az FBI születése (Killers of the Flower Moon – The Osage Murders and the Birth of the FBI, 2017.), Magyar kiadás: Bookline Könyvek, megjelenés éve: 2018., fordította: Babits Péter, terjedelem: 357 oldal, ISBN: 978-963-433—338-8, Web: www.bookline.hu/booklinekonyvek

A fekete arany átka

Gyermekkorunk indiánregényei vadromantikájának üzen hadat az olajban gazdag rezervátumba kényszerített osszázsok szisztematikus kifosztásának és leölésének története, melyből Scorsese is elkészítheti a saját filmjét. A rejtélyes gyilkosságok nyomába J. Edgar Hoover és emberei erednek, hogy megalapozzák a ma FBI-ként ismert szervezet hírnevét.

A XIX. század második felére az addigra jócskán megfogyatkozott őslakos indián populációt egyre kisebb élettérbe zsúfolták bele, ahogy a civilizáció terjedése, az infrastruktúra fejlődése „tolta maga előtt” az egyes törzseket. A rezervátumokba kényszerített indiánoknak sokszor eredeti lakóhelyüktől messze, terméketlen, művelésre és vadászatra alkalmatlan, növényekben és állatokban szegény földeken kellett küzdenie a megmaradásért.
Az osszázs törzsre látszólag rámosolygott a szerencse, amikor kiderült, hogy az ország legnagyobb olajkészletén ülnek. Amikor évtizedekkel korábban az őket megillető jogok közé bevették a föld alól kitermelt ásványkincsekből származó bevételek utáni részesedést, még senki sem sejthette, hogy mai értéken számolva dollármilliárdokról van szó és ezzel gyakorlatilag halálra ítélik őket. A XX. század elejére az osszázsok elképesztő jómódban éltek, emeletes házakban laktak, cselédek hada leste minden kívánságuk és automobillal jártak, ami sokak szemét szúrta.A telepesek úgy gondolták, hogy a verejtékes munka nélkül megszerzett, hirtelen jött gazdagság nem illeti meg a vadembereket, akik egyébként egyszerűen csak éltek ezzel a páratan lehetőséggel, mint ahogyan azt bárki más is megtette volna a helyükben. Lenézték, kigúnyolták azokat, akik elszegődtek hozzájuk, holott mindössze csak arról volt szó, hogy sokkal jobban fizettek és sokkal emberségesebben bántak mindenkivel.
A fiatalokat gyakran erőszakkal kötelezték iskolára, ahol aztán igyekeztek elfeledtetni velük a hagyományaikat, míg az idősebbeket káros szenvedélyek rabjává tették. A vademberek mellé gyámot neveztek ki, mert úgy vélték, képtelenek kezelni a pénzt, túlságosan műveletlenek és iskolázatlanok, egy gyermek szellemi szintjének birtokában nem látják át a gazdasági folyamatokat, a családi költségvetést. Ezek a gyámok aztán jól meglopták őket, másokat is bevonva az üzletbe a piaci ár többszöröséért szerezték be a napi megélhetéshez szükséges dolgokat.Rövid idő alatt egy egész iparág épült az osszázsok kifosztására, beleértve a törvényhozást és az igazságszolgáltatást is. Az indiánok próbálták megvédeni magukat, magánnyomozókat, jogászokat fogadtak fel, a nyilvánossághoz fordultak és időnként sikereket értek el. A médiában, a gazdasági életben, a bűnüldözésben és a legfelsőbb körökben egyaránt voltak barátaik és ellenségeik is, de a legfontosabb talán az volt, ahogy ott helyben viszonyultak hozzájuk. Akinek a hallgatását nem sikerült megvásárolni, azt megzsarolták, megfélemlítették, majd a múlt század húszas éveitől egyre több gyilkosság történt, melyet az illetékes hatóságok meglehetősen lazán kezeltek.
A jog érvényesítése sok esetben olyanokra volt bízva, akik maguk is gazemberek voltak és bár a külső szemlélődő számára ez a Vadnyugat már nem az volt, mint régen, de közben valahogy mégis, így egyik aljas tett követte a másikat.  A gyors meggazdagodás ígérete sokakat megrészegített, akik hamar elfelejtették, miért is vannak ott valójában. Ebben az időben kezdett körvonalazódni egy, az államhatárokon átívelő bűnüldöző szerv ötlete, mely az FBI ősének tekinthető, de ekkor még az ügynökök minimális jogkörrel voltak felruházva, pl. fegyvert sem használhattak. A legendás J. Edgar Hoover a sokat látott öregekből és az egyetemről frissen kikerült, jogot és közgazdaságtant tanult, öltönyös-nyakkendős fiatalokból olyan vegyes, de roppant hatékony és ütőképes csapatot állított össze, mely sikerrel göngyölítette fel az indiángyilkosságokat. A frissen szerzett, naprakész tudást, a legújabb tudományos módszereket, a tapasztalatot és az ösztönöket sikerült sokat vitatott módszerekkel és vezetési stílussal egyesítenie, de azt el kell ismerni, ő is és az emberei eredményes munkát végeztek.

Mivel az amerikai történelemnek ez a szelete eléggé elhallgatott, David Grann, aki éveket töltött a levéltári anyagok kutatásával, rendszerezésével, regényében arra törekedett, hogy átfogó képet nyújtson az eseményekről. Részletesen bemutatja, hogyan éltek akkor és ott az emberek a hirtelen jött gazdagság révén, miként váltott ki ez a gazdagság másokból irigységet, ellenérzést, majd rátér a gyilkosságokra és az azt követő nyomozásnak csak nehezen nevezhető cselekményekre. Bemutatja a nyomozóirodát, a gyilkosságok felderítésében a nagy lehetőséget meglátó Hoovert és embereit, a már valódinak nevezhető nyomozást, a felelősök elszámoltatását, a tárgyalást és azt, hogyan őrzik a leszármazottak a kultúrát, a hagyományokat, az ősök emlékét napjainkban (na meg miként és miből élnek). A kutatómunka nehézségét jól jellemzi, hogy csak a forrásmegjelölés és a kiegészítő megjegyzések több tíz oldalt tesznek ki, maga a regény is rengeteg nevet, évszámot, adatot sorol fel, így akitől ez idegen, annak kicsit száraznak, nehézkesnek fog tűnni, de a szerző igyekezett ezeket egyenletesen eloszlatni az egyébként izgalmas cselekményben.
A rengeteg dokumentum egy érdekfeszítő, egyben szomorú történetté áll össze hús-vér emberekkel, akiknek valódisága egyszerre emlékeztet a múlt és a jelen borzalmaira, az igazságtalanságokra, az egyenlőtlenségekre. A történet nem könnyű, mégis olvasmányos, elég sok mindent megmagyaráz és helyretesz, még akkor is, ha ezzel oda az indiánregények és gyermekkorunk vadromantikájának. Az írás mindvégig objektív marad, nem mond ítéletet, nem akar befolyásolni, hiszen mind a két oldalon voltak, vannak jó és rossz emberek.A regényből Scorsese rendez (George Clooney is szerette volna) DiCaprióval és De Niroval a főszerepben hamarosan filmet. De Niro neve először 2017-ben merült fel, ezt két évvel később Scorsese erősítette meg, aki a főgonosz, Willam Hale szerepét osztaná rá. A rendező ahogy elolvasta a könyvet, tudta, hogy filmet akar belőle csinálni, még az osszázs törzs képviselőivel is találkozott, hogy jobban megismerje a történelmüket, életmódjukat. Bár arról, hogy DiCaprio kit alakítana, nincs konkrét hír, de egyszer már eljátszotta az igazgatót a Clint Eastwood rendezte J. Edgar – Az FBI embere (2011) című filmben.
A forgatókönyvet az Oscar-díjas Eric Roth írja, aki történelmi és életrajzi témában nagyon erős, így a cselekmény biztosan jó kezekben van. Szükség is van rá, mert bár a lényegi történések csak néhány évet ölelnek fel, rendkívül sok a szereplő és a szál, ami még a Scorsesétől megszokott többórás játékidőhöz mérten is túl tömény (lenne). A részletekben nem elveszve kell megragadni a lényeget, hogy egy izgalmas, fordulatokban gazdag, történelmileg hű és tanulságos mozit kapjunk, melyből az akkori körülmények között az egyes szereplők mozivációja is kirajzolódik.
Az Megfojtott virágok egyszerre izgalmas krimi, tárgyalótermi dráma és történelmi tabló, ami a nem is olyan távoli, de elhallgatott múltba visz minket és talán segít megérteni a jelen történéseit és színesebbé, valóságosabbá teszi az indiánokról alkotott képet.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk 22 éve mutatták be a Ryan közlegény megmentését
Következő cikk A teljes előzetes alapján a Lovecraft Country sorozatot is nézni kell majd