Waczak Szálló – Waczak stílus, patikamérlegen mért pofátlanság


Fawlty Towers, alkotók: John Cleese, Connie Booth, szereplők: John Cleese, Connie Booth, Prunella Scales, Andrew Sachs, angol vígjátéksorozat, 2 évad (12 rész, 30 perc), 1975-1979.

Waczak stílus, patikamérlegen mért pofátlanság

Sokáig gyanúsítottam magam azzal, hogy nincs humorérzékem. Nem tudtam röhögni az amerikai sitcomokon, hat jóbaráton, vagy pár másnaposon – tudom, ezért a mondatért most sokan megköveztek -, de rájöttem, hogy csak rossz mércét fogtam. Szorongásommal az emberi-, de minimum a brit humor csúcsa, pontosabban a magára mindig is adó BBC csak két évadnyira rúgó sorozata, a Waczak Szálló számolt le. Receptre írnám depresszióra, esőnapra, de úgy általában minden bajra. You know: “Always look on the bright side of life…”- fütyürészték  ’79-ben a Golgotáról a “hülye angolok, az angol hülyék”…Szerintem John Cleese legalább olyan erős brit brand, mint a Burberry, a Led Zeppelin, az Aston Martin vagy a Rolling Stones. Ha egy mondatban kellene írnom a Waczak Szállóról: bárhogy, csak így ne vezess szállodát, de leginkább semmit sem! Mondom ezt 17 év vendéglátós múlttal a kanyarban (de valószínűleg belőlem már sosem lesz rendes vendég).
Ha valaki érezte már magát zavaró tényezőként, láb alatt (értsd szó szerint) az közelít a sorozat nyújtotta kellemetlen pillanatok tucatjaihoz. Basil Fawltyt (John Cleese), a tulajdonost vakmerő és felelőtlen dolognak tűnik emberek közé ereszteni, az egész kócerájnak pedig még a létjogosultsága is kérdéses. A Waczak Szállóban nincsenek nagy költségvetésű délibábok, nem sok időt fecséreltek erre. Mondjuk ezt már az első 5 percben elengeded, mert minden blockbustert magasan ver az angol fekete humor. A helyzet az, hogy a Fawlty Towers 12 epizódjának majd’ 50 év után is súlya van a képernyőn.

Az időzített bombaként ketyegő Mrs. Fawlty (Prunella Scales), szinte csakis akkor bukkan fel, amikor bárhol máshol jobb helyen lenne, mindenki- de főleg a férje-érdekében. És még így is mintha benne lenne minden reményünk. A hangja és a nevetése dobhártyákat gyötör és ha meghalljuk: Baaaaaasiiiil!!!???!!! – a szomszéd bűnét is bevalljuk.Üres tekintet és indokolatlan lelkesedés-ő Manuel (Andrew Sachs) pincér, londiner, mindenes. Nem ő a legélesebb kés a fiókban, pedig 2 évadon keresztül állítja, hogy  “learn it from the book”. Két dologtól fél: Mr.Fawltytól és a barcelonai bevándorlási hivataltól. A kommunikáció vele oly könnyed, mintha egy kétmázsás diófaszekrényt tologatnál.

Talán mind közül a legtöbb esze Pollynak (Connie Both) van, éghet is mindenki helyett…  A 2.évadban egy szakáccsal bővül a személyzet, mintha nem lábatlankodva már így is elég dilettáns a hallban és a konyhában!
Basil Fawlty megoldóképlete: kellemetlent a haszontalannal. Pökhendi, arrogáns, elvtelen, pitiáner, pojáca, nyers, és ehhez még hozzájön egy kényszerképzet-paranoia kombó is. Gentlemanlike-ot nyomokban sem tartalmaz. Számára mindenki gyanús, aki nem brit, pedig az angol kékvérűséggel köszönőviszonyban sincs. Szükségtelen hazugságok és félreértések hálójában vergődve, vicsorítva süllyed egyre mélyebbre abba a gödörbe, amit meg sem kellett volna ásni. Az idegösszeomláshoz valahogy mindig közelebb áll, mint a megoldáshoz. Minden vágya, hogy a csőcselék helyett előkelőbb vendégek látogassák (szerinte) patinás szállóját. Hogy értsd: ő minimum York hercegét és udvartartását várja. Ehelyett jönnek a szállodai ellenőrök és a németek…

Kihúzza a vendég alól a széket, vacsora közben egy másik asztalhoz is átültet, ha úgy adódik, s ha urambocsá panorámára vágytál, ne várj babilóniai függőkertet… A legkínosabb szituációkat élhetjük át. Az egész szálló azt a benyomást kelti bennünk, hogy olcsó húsnak…, mert Basil Fawlty úgy épít, hogy közben rombol: falakat, önbecsülést és imidzset.
A Waczak Szálló az a sorozat, amit nem egyszer nézel majd meg, és mindig találsz valamit, amitől hangosan, tiszta szívből felröhögsz. A magyar szinkronra általában lehet számítani, itt viszont (szerintem) csúnyán elvérzik. De ezt döntsétek el ti.

Megdöbbenve olvastam a hírt, hogy a cenzúra a Waczak Szállót is elérte A németek című epizód miatt. A Fawlty Towersből cenzúrázni ezt a jelenetet-vagy bármelyik másikat-kb olyan, mint történelmet hamisítani. Bocsánat, de 1975-ben még nem volt ennyire szociálisan mindenre érzékeny a világ, még kevésbé John Cleese. Ő a németeken mindig is tudott élcelődni, lásd Das Lied der Deutschen (A hal neve: Wanda). Még szerencse, hogy a spanyol inkvizíció “cenzúrájától” már nem kell tartaniuk. Tudom, ez már Flying Circus, de nem bírtam kihagyni.
Mr. Fawlty a garancia arra, hogyan lehet a legtöbből a legkevesebbet kihozni, míg John Cleese ennek a fordítottjára is bármikor képes. Az biztos, hogy én a Waczak Szállót erősen ajánlom mindenkinek, aki egy kicsit is fogékony az angol humorra, azoknak is, akik feszengtek már kéretlen vendégként, vagy ami ennél is kínosabb, kéretlen vendégtől és méginkább azoknak, akik a mindentavendégért-elv alapján úgy döntöttek, szállodákban rothadnak meg.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk A TI MOZITOK (24.) - TENEBRIS
Következő cikk Kedvenc filmrendezőink kedvenc filmjei