A professzor és az őrült – kritika


A professzor és az őrült (The Professor and the Madman) rendező: Farhad Safinia forgatókönyv: John Boorman, Todd Komarnicki, Farhad Safinia szereplők: Mel Gibson, Sean Penn, Eddie Marsan, Natalie Dormer, Steve Coogan ír-francia-izlandi-amerikai-mexikói-belga-angol-hongkongi életrajzi dráma (2019) 124 perc

“Ne félj! Hol bölcsesség s erő együtt van,

ott semmi sem reménytelen nehéz!”

(John Milton: Elveszett paradicsom)

Mel Gibson volt már Hollywood legszexisebb színésze, a női szívek halálos fegyvere, de legfőképp az amerikai filmesek nyerőautomatája. Az ezredforduló után tőle addig szokatlan stílsusban tért vissza, a média ezt úgy értelmezte: bekattant. Örülök, hogy egy ideje fajsúlyos tabukkal sarabolja a jó ízlésünket és a végletekig feszíti a tűréshatárunkat. Már nem az álomgyár dollárszagú forgatókönyvei felé gravitál, talán így esett ki ő is a pikszisükből. Ezzel együtt szerintem köszöni, jól van. Amikor olvastam, hogy Sean Penn-nel készül filmet forgatni, sejtettem, hogy nagy mozi lesz.Nála kiválóbb szövetségest aligha találhatott volna. Zsigeri tehetsége, esendősége, rebellis személyisége a legsúlyosabb törést, defektust ki tudja fejezni, bármilyen outsider karaktert rá lehet bízni. Sean Penn azon kevés színészek egyike, aki nem prostituálta magát Hollywood kedvéért. Ez utóbbi mindkettőjükre igaz, szerintem már időszerű volt egy közös mozi.
Mel Gibson már bő húsz éve szemezett Simon Winchester regényének (Crowthorne sebésze) megfilmesítési jogaival, 1998-ban meg is vette azokat. A film rendezőjével, Farhad Safiniaval-akivel már az Apocalyptoban is együtt skalpoltak- a tökéletességre törekedve nem elégedtek meg a dublini helyszínekkel, s a hitelesség kedvéért teljesen jogosan Oxfordban is szerettek volna forgatni. Ez azonban meghaladta a tervezett költségvetést, így a vágószoba helyett  perre mentek a producerekkel, aminek leginkább mi ittuk meg a levét, hiszen a 2016-ban elkészült filmet sokáig kérdéses volt, bemutatják-e valaha a mozik.A történet az Oxfordi angol értelmező szótár (Oxford English Dictionary) születésének körülményeit dolgozza fel, de közel sem a lexikográfusok szubkultúráját célozták meg.
1857-ben brit filológusok maréknyi csapata, Richard Chevenix Trench (érsek, költő), Herbert Coleridge (ügyvéd) és Frederick Furnivall (matematikus) belevágtak, hogy megalkossák az angol nyelv legátfogóbb, legtökéletesebb, legprecízebb értelmező szótárát. A nyelv folyamatos fejlődése miatt azonban nem igazán boldogultak a gigantikus feladattal, s nagyon úgy tűnt, ha egyet előre léptek, kettőt rögtön hátra. A lehetetlennek tűnő vállalkozást végül 800 önkéntes toborzásával sikerült véghez vinni. Ne felejtsük el, hogy a XIX. században járunk, az internet még fényévekre van. Mindennek utána kellett tehát olvasni és ez valóban rengeteg időt és energiát követelt.A szótár első szerkesztője, James Murray (Mel Gibson) professzor megszállottként dolgozott azon, hogy az angol nyelv összes létező szavát és annak értelmezését egy szótárba szedve élete művét alkossa meg. Volt azonban a feladatnak egy másik megszállottja is, bizonyos William Chester Minor (Sean Penn), volt harctéri sebész, akinek elméje a polgárháború idején roppant meg, s azóta tudata külön utakon járt. Paranoiás képzetei egy gyilkosságba kergették, a bíróság pedig a broadmoore-i elmegyógyintézetbe. Itt csatlakozott Murray professzor önkéntes csapatához. Minden percét a szavak felkutatásának szentelte és egy újszerű, idézetkövetési rendszer kidolgozásával gyorsította fel a munkafolyamatokat. 10000 szócikkel, idézettel és példamondattal segítette a társaság munkáját.Hogy micsoda ereje van a szavaknak, azt leginkább Murray professzor családja sínylette meg, éjszakáit Milton, Swift és Dickens társaságában töltötte, Minort pedig a könyvei közt démonjai legalább egy időre békén hagyták. Még az őrök, különösen Mr.Muncie (Eddie Marsan) is valami megmagyarázhatatlan empátiával állták a sarat egy gyilkos rögeszméje és lelki üdve kedvéért.

Egy olyan században, ahol a papír alapú könyvek, szótárak egyre inkább funkciójukat vesztették, és már csak a szlengszótárunk bővül, szavak és kifejezések válnak divatjamúlttá, vagy tűnnek el végleg, nemes, bátor és megható tisztelgés egy ilyen alkotás. Felfoghatatlan, milyen emberfeletti munka rejlett egykor egy-egy szó, kifejezés feltérképezése mögött. Bár vannak gyomorforgató jelenetek, Gibsonék ezeket most tényleg nem tolták túl.
Mélységgel és kárhozattal megtöltött film, Safinia finom stílusa, Sean Penn és Mel Gibson ihletett játéka, Bear McCreary csodálatos zenéje gondoskodik róla, hogy miután megnéztük, egy picit még üljön a lelkünkön.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Magyarországon kezdett új életet a Star Wars lecsúszott sztárja
Következő cikk 30 moziplakát, amiket szinte egy az egyben lemásoltak