Breathedge – játékteszt


Fejlesztő: RedRuins Softworks; Kiadó: RedRuins Softworks, HypeTrain Digital; Platform: PC, PS4, PS5, Xbox One & Series X|S, Nintendo Switch

A világűr felfedezése korábban soha nem volt annyira hátborzongató és humoros, mint a Breathedge című túlélő játékban.

Névtelen főszereplőnk nagyapja holttestét kíséri el végső útjára. A temetés helyszínére tartva az űrhajót valamiféle rejtélyes baleset éri, „az utazó” pedig eszméletét veszti. Ébredése után arra lesz figyelmes, hogy az incidenst önmagán kívül senki nem élte túl. Feladata egyszerű: megtalálni az öreg koporsóját és kideríteni, hogy minek a következménye a szörnyű tragédia.

A Breathedge egy tipikus belső nézetes túlélő játék. 5 évvel ezelőtt készült a témában egy hasonló eresztés. Ez volt a jóval komolyabb hangvételű ADR1FT, ami történet és látványvilág szempontjából kísértetiesen emlékeztet a Gravitáció c. filmre. Viszont a RedRuins Softworks bemutatkozó játéka csak nyomokban koppint Alfonso Cuarón modern klasszikusáról, s felfogható egyedi főhajtásként az egyetemes sci-fi mozik előtt, aminek alapját minden bizonnyal a 2018-as Subnautica inspirálta.

A hat fejezetből álló sztori érdekesebb, terjedelmesebb részét az első három etap nyújtja, s mindent összevetve nincs túlbonyolítva, csupán szürkeállományunkat fogjuk igénybe venni és megdolgoztatni, vagyis memorizálandó, hogy egyik-másik cucc az űr mely szegletében lelhető fel. A játékmenet a tárgyak barkácsolása és alkatrészek készítése mellett főleg azzal repül el, hogy van egy munkapadunk, amihez oda és vissza kell utaznunk. Példának okán idővel teljesítésre vár egy olyan feladat is, melyben egy légzsilip javítására kerítünk sort. Először átvizsgáljuk, hogy milyen probléma adódott vele, aztán ha mázlink van, további keresgélés után valamelyik roncsdarabnál hamar megtaláljuk a javításhoz nélkülözhetetlen tervrajzot, amiből kiderül, hogy milyen tárgyakat kell fabrikálnunk. Ha még ennél is nagyobb szerencsénk van, akkor a főhadiszállásunkon (ami egy kisebb sikló roncsa) itt-ott már előzőleg elraktároztuk a szereléshez szükséges dolgokat.

Előrehaladásunkkor karakterünk folyamatos fejlődésen megy keresztül, vagyis készíthetünk magunknak egyre hasznosabb szkafandereket, oxigénpalackokat, nitrót, vagy akár járműveket. A legnagyobb segítséget az utóbbi kettő jelenti, ugyanis meglétük nagyban felgyorsítja a végigjátszást. Illetve az újonnan megtalált főhadiszállásokat a különféle tervrajzok birtoklásától függően berendezhetjük táplálék készítő és egyéb haszontalan életerőnövelő gépekkel. A fejlesztők nyugodt szívvel kihagyhatták volna a játékból ezt a funkciót, bőven jut hasonló célokra elegendő küldetés, saját felhasználásra pusztán egyetlen alkalommal vettem hasznát ezeknek az építményeknek: amikor kipróbáltam. Fittségünket alapvetően alvással növelhetjük, ám ebben az esetben szomjasabbak és éhesebbek leszünk, de ügyeletes MacGyverként összeeszkábálhatunk elsősegélyt nyújtó ládákat is. Mindenesetre érdemes gyakran menteni, akár a missziók megkezdése vagy portyázás előtt, hogy minél kevesebbszer kelljen utazni.

Egy mesterséges intelligencia személyében társunk is akad, aki hasznos tanácsok mellett a Breathedge tágabb világába kalauzol el bennünket, illetve a Deadpool filmekre emlékeztető ironikus humorával mindig meglepetést tud okozni. A játék jóval rövidebb második félideje félig-meddig stílust vált, vagyis nem a gyűjtögetés/bütykölés az elsődleges, hanem a nyomozás és túlélés: így nagyban merít ötleteket a Nyolcadik utas: a Halálból, a Csillagközi rombolóból és a 2001: Űrodüsszeiából, ami azért nem rossz minta. A Breathedge egy felsőkategóriás játékokra emlékeztető indie cím, tündöklő látványvilága a legutolsó pixelig aprólékosan kidolgozott. A műfaj rajongóinak kötelező darab, de annak is érdemes kipróbálni, aki korábban hasonló típusú játéknak nem adott esélyt.

 

Legutóbb ezt teszteltük:

Narita Boy – játékteszt

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Godzilla Kong ellen - kritika
Következő cikk Zack Snyder: Az Igazság Ligája 20 rubeles verziója is röhejes