Hitchhiker – A Mystery Game – játékteszt


EzCQdJnXAAAjEu7

Fejlesztő: Mad About Pandas; Kiadó: Versus Evil; Platform: PS4, Xbox One, Nintendo Switch, PC, Apple Arcade

Stoppolásnál nem árt tudni, hogy ki mellé ülünk be, de talán még ennél is fontosabb, hogy tisztában legyünk önmagunkkal.

Ha valaki autóstopra adja a fejét, akkor egészen biztosan nem veti meg a kalandokat. Az utazás eme formájában ugyanis a legkülönbözőbb emberekkel találkozhatunk, akikkel talán a normális mederben nem sodort volna össze a sors. Na de hogy lehet ebből jó videojátékot készíteni? Mit kell csinálni egy olyan stuffban, amelynek még a címe is Hitchhiker (vagyis stoppos)?

Ha nagyon le akarom egyszerűsíteni a választ, akkor egy sétaszimulátorral van dolgunk. Ráadásul olyannal, ahol még sétálni sem kell. Igen, ugyanis javarészt különböző autókban fogunk csücsülni és beszélgetni, időnként minimális interakciókkal. A történet során 5 utazást fogunk átélni, öt különböző sofőr mellett. Mindegyikük eléggé egyedi és igen eltérő figura. Van köztük a mazsola termésére roppant büszke farmer, valamint a kutyáját saját magáról elnevező flúgos professzor. Tévedés azonban azt hinni, hogy csak pár kötetlen vicces beszélgetésben lesz részünk, ugyanis egy hamisítatlan narratív kalandba csöppenünk, igen sok misztikummal fűszerezve, ahol természetesen a szálak összeérnek.

Mert amíg egyszerű stoppolásnak indul a történet, hamar kiderül hogy a sofőrök tudnak rólunk dolgokat. Mindez annál inkább kellemetlen, hogy mi magunk viszont szinte semmire nem emlékszünk. Csupán az rémlik, hogy összevesztünk barátnőnkkel, de az ő hollétéről semmit sem tudunk semmit (igaz a sajátunkéról sem igazán). Ahogy azonban egyre mélyebbre érünk a sztoriban, egyre bizarrabb formát kezd ölteni a hangulat. Egészen David Lynch-i fordulatokkal találjuk szembe magunkat, talán nem véletlenül utalnak a mester egyik legfontosabb filmjének címére a játék rövid leírásában (A Mystery Game Set Along Lost Highways)?

Maga a játékmechanika pofon egyszerű. Az autókban ülve szét tudunk nézni, vizsgálódni, tárgyakat felvenni, használni, nem utolsósorban pedig beszélgetni a vezetővel. Idővel apróbb minijátékok színesítik a kalandot, de semmi extrára nem kell gondolni: lesz fotózás, összekötős puzzle, memóriajáték, vagy éppen autórádió hangolás. A nehézség nem igazán vészes, mindenre könnyűszerrel rá lehet jönni. A beszélgetések során többször lesznek döntési helyzetek, de úgy vettem észre ezek legtöbbször csak a dialógusok felpimpelésére mennek ki, sem mint valódi hatással lennének a történésekre.

A Hitchhiker technikailag (is) roppant egyszerű. Talán nem is csoda, hiszen (és abszolút nem bántásból mondva) a játék legelőször Apple Arcade-re jött ki pár hét előnnyel. Ennek megfelelően a grafika meglehetősen szimpla, ugyanakkor karakteres és stílusos. Sajnos a kis költségvetés is látszik, ugyanis gyakran nem tökéletes a szájszinkron, igen egyszerű a környezet, valamint néhány tárgy megvalósítása is túlontúl laza.

Ennek ellenére a játék jó választás lehet azoknak, akik egy könnyed, de jól megírt és színvonalas szinkronhangok által előadott, igencsak elvont történetre vágynak. Az egész gyakorlatilag csak 3-4 órán át tart, de jó eséllyel egy üléssel végig is viszi a játékos, annyira behúz a sztori, valamint izgalmas maga a koncepció is. A “ki vagyok én és mi történt velem”, alapfelállás sablonossága ellenére sem hoz rossz szájízt, inkább a végkifejlet az, ami sokak számára kiábrándító lehet majd. Fel kell készülni, hogy nem feltétlenül fogunk minden kérdésünkre választ kapni, illetve hogy a fantáziánkra lesz bízva, hogy mi is történt.7 szék

 

Legutóbb ezt értékeltük:

DARQ: Complete Edition – játékteszt

 

 

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk 64 éves Sir Daniel Day-Lewis, a magát nyugdíjazó színészlegenda
Következő cikk The Hundalorian 4. fejezet - Anna