Shadow and Bone – Árnyék és csont 1. évad – kritika


Árnyék és Csont (Shadow and Bone), készítő: Eric Heisserer, szereplők: Jessie Mei Li, Ben Barnes, Archie Renaux, Zoë Wanamaker, Freddy Carter, Amita Suman, Kit Young, amerikai fantasy sorozat, 45 perc, 1. évad, 2021 –

Túlzsúfolt fantázia

Leigh Bardugo írónő Grishaverzuma, ami három nagyobb könyvsorozatot és több kisebb történetet foglal magába nagy népszerűségnek örvend a young adult olvasók körében. A világ, amiben a lapokon keresztül elmerülhetünk egy oroszos kultúrjegyekkel ellátott varázslatos univerzum. A mágia valójában az elemek (víz, tűz, szél, fémek, sötétség, fény…) ismeretéből fakad. Adott emberek, a grishák képesek irányítani ezeket az anyagokat. A Netflix most ebből a világból kombinált egy trilógiát és egy duológiát, ezzel a sorozattal pedig minden bizonnyal elérve az újabb (Bridgerton-szintű) sikert.

Ravkában járunk. Az országot évszázadok óta kettéosztja az Árnyzóna, egy borzasztó, sötét hely, ahol a volka nevű szörnyek szedik áldozataikat. A Kelet-Ravkában élők, köztük a fővárosban lakó cár is rá van szorulva a másik oldalra, hiszen mindenki a nyugat-ravkai kikötőkön keresztül szerzi be a szükséges árukat. Az Árnyzónán való átkelés életveszélyes, csak a szomszédos országokat átszelve lehetne megkerülni, ám velük Ravka háborúban áll. A helyiek életét megkeserítő területet a legenda szerint csak egy napidéző, egy, a fényt irányítani képes grisha tudná eloszlatni, ám ilyen évszázadok óta nem született.
Alina Sztarkova (Jessie Mei Li) térképkészítő segíteni akar a zónán átkelve az Első hadseregben szolgáló katona barátjának, Malyen ‘Mal’ Oretsevnek (Archie Renaux), ám a dereglyére felfigyelnek a volkák és a támadás során rengetegen életüket vesztik. A többiek végül annak köszönhetően menekülnek meg, hogy egy hatalmas fénysugár csap fel. A szemtanúk Alinát azonosítják forrásként, akire így felfigyel az Éjúr, alias Kirigan tábornok (Ben Barnes), a grishákat összefogó Második hadsereg parancsnoka. Ezzel pedig főhősünk addig viszonylag nyugodt élete a feje tetejére áll.

Bár egyes nézői hangok rögtön az új Trónok harcának kiáltották ki az Árnyék és csontot, azért ne essünk túlzásokba. Az ötletes alapfelállás ellenére ez egy többé-kevésbé szimpla fantasy történet, abból is a kevésbé izgalmas fajta. A plusz ízét talán az adja, hogy ritkán szoktak az orosz hagyományokkal, nevekkel és ruhákkal felöltöztetni egy fantasy világot. Nyugat-európai kultúrák, vikingek és kelták már mind-mind többször is voltak, ezekkel szemben az itteni atmoszféra újszerűnek hat. A kellemes külcsín mellett viszont valójában az alkotók nem igazán veszik a fáradtságot arra, hogy a kedves néző megismerje a világot. Halovány utalásokat szurkáltak csak be a nyolc epizódba és, aki nem szakértője a Grishaverzumnak, az bizony törheti a buksiját, hogy mi is történik éppen vagy ez a random alak, mire céloz egy városban, amiről csak lassan derül ki, hogy egyáltalán melyik oldalán helyezkedik el a földgömbnek.Személy szerint én a sorozat megtekintése előtt lóhalálában elolvastam az első Árnyék és csont könyvet, így nagy vonalakban értettem, mi miért van úgy, ahogy, de még így is rengeteg megmagyarázatlan kérdéssel fejeztem be a szériát. A probléma gyökere ott van, hogy a kissé részletesebb, bemutatóbb jelegű világépítés helyett beleszuszakolták a Hat varjú duológia szereplőit is a sztoriba. Ez a lépés azt eredményezte, hogy senkit nem ismertünk meg igazán, de legalább az eredeti, könyvbeli motivációkat jól összekuszálták és nem is tértek ki semmilyen részletre rendesen. A hiba másik fele pedig az, hogy dacára a túlzsúfoltságnak olykor-olykor meglehetősen unalmasan csordogálnak az események.

A szereplők nagy része sajnos kétdimenziós (ezen lehetett volna javítani pár plusz jelenettel). Az egyedüli kivételt talán az Éjúr képezi, akinek árnyalt karaktere (szóvicc), biztos sok rajongót fog szerezni. Minimum Ben Barnesnak, akit mondjuk nem kell félteni, a Narnia krónikái és a Dorian Gray óta sokan szeretik, sőt az internet tumblr nevű sötét bugyrában, őt választották ki anno az ifjúkori Sirius Black szerepére (a kívülállók el sem tudják képzelni, milyen mély is ez a rajongói bugyor). A mostani szerepe kellően ellentmondásos, amiből még sok minden kisülhet a következő évadok folyamán. Mert bár még nem rendelték be a következő évadokat, biztos lesznek a hype-ra való tekintettel. Kirigan mellett a három jelenlévő Varjú hoz némi színt a felhozatalba, legalábbis az általuk mutatott érzelmek és komikum adott némi pluszt a sorozatnak.

Külön érdekesség viszont, hogy az Árnyék és csont jelentős részét kis hazánkban forgatták, így rengeteg magyar helyszín felismerhető, többek között a keszthelyi Festetics-kastély, a pósteleki Széchenyi-Wenckheim kastély romja vagy éppen Szentendre több utcája, a skanzen (az alábbi kiváló cikkben össze is szedtek több konkrét példát, ha valaki kiderítené, honnan is voltak olyan ismerősek az épületek egyes jelenetekben).

A fordulatok lelövése nélkül nehéz részletesebben írni az Árnyék és csontról. A könyvek rajongóit is két táborra fogja osztani: odáig lesznek érte vagy utálni fogják a tengernyi változtatás miatt. A mezei nézőnek pedig egy keszekusza, látványra tetszetős, ámde közepesen emlékezetes fantasy sorozat marad meg belőle.

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Dwayne Johnson színészi eszköztárának kulcsa a szemöldökfelhúzás
Következő cikk A hét röhögései (382.)