Fejlesztő: Capcom; Kiadó: Capcom; Platform: Nintendo Switch, PC, PS4, Xbox One
Utazás a múltba a nosztalgiavonattal, de készítsünk egy maréknyi aprót is, mert a kalauz kőkeményen bevasalja rajtunk. A Capcom Arcade Stadium pixelben gazdag időutazás azoknak, akik még tudják, mit jelent az igazai kihívás.
A retro videojátékok piaca furcsa állatfaj. Ezek az ősrégi, de gyakran igencsak népszerű címek sokuknak az első élményeket jelentették a műfajon belül, így könnyes nosztalgiával szeretünk visszagondolni rájuk. A játékok jogtulajdonosai viszont nagyon is tudatában vannak ennek, így potenciális üzletet látnak a dologban. Viszont mennyire reális egy akár negyven éves programért pénzt elkérni, amely már tucatnyi változatban megjelent és talán ingyenesen is elérhető az internet valamelyik szegletében?
A válasz persze itt sem egyszerű, sőt nagyon is többféle lehet. Az biztos hogy az egyik legnépszerűbb megoldás a különféle kollekciók összeállítása. Ez tömörítheti egy kiadó a korszakban gyártott termékeit, vagy egy nagynevű sorozat egyes részeit. Mondok egy-egy példát is, hogy pontosabban lássunk, no meg hogy kiderüljön az is, hogyan lehet ezt elszúrni, vagy csak mérsékelten jól megoldani. A tavalyi Namco Museum Archives Vol. 1 & 2 a neves japán kiadó legnépszerűbb nyolcvanas évekbeli termékeit foglalta össze, ráadásul nem először, hiszen maga ez a sorozat is már hagyományosan előkerül pár évente. A friss kiadás viszont elég lelketlenre sikerült. A manapság már szinte kötelező mentési lehetőségen és idővisszatekerésen kívül szinte semmi pluszt nem tartalmazott. A Turrican Flashback már idén jelent meg és a Factor 5 legendás sorozatának legsikerültebb darabjait szállította. Itt még a játékokhoz is hozzányúltak, hogy kicsit optimalizálják az élményt a mai gépekre, de egy jubileumi kiadáshoz mérten nagyon kevés extra került a játékok mellé, amit viszont a rajongók joggal vártak volna el.
Mint látható, nem is olyan pofonegyszerű ez a feladat és bizony amennyire könnyűnek tűnik a régi stuffokat leporolni és újracsomagolni, azért a vásárlóknak sem ment el teljesen az esze és érthetően várnának valami pluszt. Kissé szkeptikusan álltam a Capcom Arcade Stadium érkezéséhez, mert ugyan a cégnek van jó néhány nagyon jól ismert címe a 8 és 16 bites időszakból, de bennem volt az a félsz, amit a hosszúra nyúlt bevezetésben már kifejtettem. Szerencsére nagyon hamar nyilvánvalóvá vált, hogy ezúttal talán nem kell csalódni. Már a játék elején kötelezően felvillanó logók közt előkerült a Resident Evil Engine-é is. Mégis minek kellene ez ilyen ósdi cuccokhoz? Hacsak nem kreáltak egy frankó keretprogramot az egészhez.
Nos pontosan ez történt. A Capcomnál szerencsére nem csak a számológépet nyomogatták a képzelt bevételt megjósolandó, hanem valakinek eszébe jutott az is, hogy illene szépen “becsomagolni az ajándékot”. A keretprogram egy olyan 3D-s virtuális játékterembe varázsol el, ahol nem csak szemrevételezhetjük az arcade masinákat, hanem akár játszhatunk is velük. Kicsit kisebb ebben a formátumban a játszható terület, de az élmény bőven kárpótól. Ráadásul ha valami függőleges képernyővel volt játszható, akkor azt így is kapjuk kézhez. Persze ha valaki ragaszkodik a 100%-os élményhez, akkor a keretrendszer nagyon sok beállítási lehetőséget enged. Nem csak filtereket húzhatunk a képre (mintha régi CRT, képcsöves TV-t néznék), de eltüntethetjük a kereteket, forgathatjuk a képet és ki tudja még mi mindent művelhetünk.
A játékokkal kapcsolatban itt sem hiányzik a mentés és visszatekerés lehetősége, sőt a hangulat kedvéért még érmét is kell dobnunk a masinákba kezdésnél. Viszont roppant felhasználóbarát módon minden játéknál kapunk kezelési útmutatót és tippeket. Állíthatjuk a nehézséget többféle szinten, a sebességet, vagy játéktól függően akár azt is, hogy mikor kapjunk bónusz életeket. Itt azonban nem áll meg a móka, kreáltak nekünk az újkori fejlesztők időre teljesítendő challenge-eket, amelyek eredményét akár fel is lőhetjük a felhőbe, hogy online megmérettessük magunkat másokkal. Vagyis van “csúcslista”, amiről a korszak játékai alapból szóltak. A szokásos trófeákon kívül belső jutalmazási rendszer is van elérendő célokkal, feladatokkal, illetve a fáradozásainkért pontokat is kapunk, amelyet levásárolhatunk a keretrendszerben felhasználható csecsebecsékre (például csinos kereteket vehetünk a képernyő azon részére, amelyek a régi 4:3-as arány miatt üresen maradnának).
Mint látható a Capcom tényleg szívvel-lélekkel állította össze a gyűjteményt, hol van tehát a hiba? Mert hogy sajnos a “nincsen rózsa tövis nélkül” mondás itt is igaz. Nos a keretrendszer maga ingyenes és egy címet (1943: The Battle of Midway) meg is kapunk minden további költés nélkül, a többi dologért viszont kőkeményen perkálnunk kell. Idáig még rendben is volna, de nem válogathatjuk össze kedvünkre ami kell, hanem három csomag van, melyek darabja 5000 Ft környékén mozog. Ha valaki a verekedős játékok szerelmese és a Street Fighter II. minden verziójára és mondjuk a Final Fightra is kíváncsi, nem fogja megúszni egy csomaggal. Ugyanez igaz az évszámokkal fémjelzett repülős, lövöldözős sorozatra (1941-1944), de sorolhatnánk további igényeket. A gyűjtemények korszakokat ölelnek fel: Dawn of the Arcade (1984–1988), Arcade Revolution (1989–1992), Arcade Evolution (1992–2001) – ennek megfelelően vannak elosztva a játékok. Így viszont szinte biztos, hogy mindháromra be kell nevezni, ami már egy kicsit sok annak fényében, hogy a legfiatalabb cím is 20+ éves.
Mint látható, a legjobb szándék ellenére a végeredmény itt sem tökéletes, azonban sokkal több a jó, mint ami miatt húznunk kellene a szánk. Vicces például, hogy van egy külön sérthetetlenség DLC is, amit amúgy nem drágán, egy eurónak megfelelő összegért magunkévá tehetünk. Az emuláció a játékoknál rendben van, a fanatikus pixelnácik lehet hogy találnak majd szőrözni valót, de a többségnek tökéletesen meg fog felelni. További jó hír, hogy a gyűjtemény később további címekkel fog bővülni, ami egyrészről mosolyt csalhat a retróra fogékony rajongók arcára, másrészt viszont kínosan fognak tekintgetni a pénztárcájukra, hogy ez mégis mennyibe fog még kerülni. Remélhetőleg a Capcom kitalál valami jutalmazási rendszert és aki sokat játszik, az kaphat majd ingyen is további játszanivalót.
A legutóbb ezt teszteltük: