Biomutant – játékteszt


Biomutant key artFejlesztő: Experiment 101; Kiadó: THQ Nordic; Platform: PC, PlayStation 4, Xbox One

Nyitott világú, posztapokaliptikus kung-fu rpg? Hol kell feliratkozni? Szerencsére már sehol, ugyanis nemrég megjelent a sokak által régóta várt Biomutant, melyet alaposan áttanulmányozva mutatunk most be nektek.

Mindig csodálattal állok az olyan játékok előtt, amit egy maroknyi ember készít el. Persze általában egy-egy parányi indie cuccot lefejleszt egy ember is, de azért itt nem kevesebb ígértek a készítők, mint egy a Grand Theft Auto IV. részével megegyező méretű bejárható nyílt világot, komoly lootolás, rpg elemeket és szórakoztató, egyedi harcrendszert. Úgy gondolom ez a törekvés máris igazán megsüvegelendő egy kis svéd csapattól, ami mindössze 20 főből áll. Nem kívánok zsákbamacskát árulni ezért már az elején leszögezném, hogy a játék igencsak jól sikerült és annak ellenére, hogy eléggé megosztotta a közvéleményt és kaptak a készítők hideget-meleget, bizony a teljesítményük és a játék megjelenéskori minősége komolyabb cégeket is megszégyenít. Mert ha belegondolunk a piacvezető vállalatok AAA-s felhozatalába a zsáneren belül, bizony sorban jönnek a katasztrofálisabb megjelenések. Na de lessük is meg mit váltottak valóra a készítők az ígéreteik közül.

A sztori szerint egy posztapokaliptikus világban terelhetjük karakterünket. A bolygót egy Toxanol névre hallgató cég vegyi-, mérgező-, és radioaktív anyagokkal való ügyeskedése taszította a kipusztulás szélére. Az emberiség eme áldásos tevékenység során oda is veszett, azonban a kemikáliák és a sugárzás hatására az állatok és a növények furcsa mutációkon mentek keresztül, a domináns faj pedig rágcsálószerű lényekből áll. Nyugalomban sajnos ők sem tudnak élni és az elénk táruló törzsi háború mellett még a boldogulást garantáló Élet fáját is pusztítja 4 óriás. Jó rpg-hez híven van itt minden, talán csak királylányt nem kell megmenteni.

A sztori egyébként kicsit klisés és imád elcsépelt közhelyeket puffogtatni, de semmiképpen sem zavaró és ügyesen tartja fent a játékosban a kíváncsiságot a végjátékig. Természetesen tengernyi mellékküldetés és felfedezni való várja a játékosokat a kaland során. Szavatosság gyanánt egy kicsit bajban vagyok, mert én szeretek elkalandozni játék közben és a mellékküldetéseket sem vetem meg, így kb. 40 óra volt abszolválni a fő cselekményszálat mindenféle kikacsingatásokkal, de temérdek kiegészítő feladat maradt még elérhető a térképen amikor elindult a vége főcím. Abban is biztos vagyok az interneten fellelhető képek és videók alapján, hogy az elrejtett titkoknak a töredékét sem leltem meg. Persze a felfedezés és a lootolás során ismétlődnek helyszínek, de azért azt gondolom ekkora területnél ez már sajnos elkerülhetetlen. Persze lehetett volna erre jobban figyelni, de úgy gondolom a parányi csapat így is kitett magáért.

biomutant screenshot 12

A harcrendszert is igen egyedire ígérte az Experiment 101 csapata és nem is maradtak el a vállalt dolgoktól. A tradicionális ázsiai berendezkedésre hajazó világban természetesen a kung-fut kísértetiesen megidéző wung-fu a gyilkos fegyver. Ez harcművészet mely a kétkezi küzdelmet ötvözi az egy- és kétkezes szúró/vágó szerszámok és a lőfegyverek használatával. Emellett az egészet különleges képességekkel bolondíthatjuk meg, mint savköpés vagy lángokkal ölelt előretörés, esetleg lebegés, hogy az égből szórhassuk az áldást. A harcrendszer vagyis inkább a lőfegyverek balanszolása viszont nem sikerült a legjobban, ugyanis a kraftolási rendszerrel olyan erős puskákat dobhatunk össze, ami mellett nem feltétlenül lesz kedvünk a közelharchoz, ugyanis távolról gond nélkül durranthatjuk le a legnagyobb behemótokat is. Ennek ellenére minden szuperül működik, bár talán egy automata célzás implementálása sokaknak lehetett volna nagy segítség, de átlagban nem érződik a szükségessége, bőven megszokható a célra tartás manuális megoldása is.

A látványra azt gondolom nem lehet panasz, nálunk egy Xbox One X-en került tesztelésre az anyag és ott is a kornak megfelelő képi világgal találkoztunk. Az új generációs konzolok és a PC-k azért komolyabb teljesítményüknek hála, jóval impozánsabb látványt is nyújtanak. Mindemellett a képfrissítés is rendben volt, azonban az öregecske hardver néha kiérződik és visszaesik a képkockák másodpercenkénti száma, ennek ellenére nem mondanám zavarónak a jelenséget. Reméljük mihamarabb optimalizálják az élményt és a régebbi hardvereken is hibátlan élményben lehet részünk.

Az audió technikai szempontból teljesen rendben van és a szinkronszínész is kiváló munkát végzett. Ám az, hogy a karakterek halandzsáznak és az egészet az az egy szem narrátor fordítja nekünk roppant zavaró és a játék felénél már inkább lehalkítottam. Szegény tényleg odatette magát, de a mesemondós attitűd, valamint, hogy csak az ő hangját halljuk folyamatosan ellenszenvessé teszi és inkább tovább nyomjuk a dialógusokat, mint, hogy még egyszer meg kelljen hallgatnunk. Úgy gondolom ez egy kihagyott ziccer, mert egy jó színészekből álló gárda nagyon feldobhatta volna az amúgy gyakran unalomba fulladó karaktereket.

Összességében azt kell, hogy mondjam a Biomutant teljesen megéri az árát és egy remek játék, üde színfolt a palettán. Mindenféle elfogultság nélkül állíthatom, hogy a készítők kitettek magukért és le a kalappal, hogy ezt a produktumot ilyen minőségben le tudták szállítani. Aki bírja a manapság divatos nyílt világú rpg-ket bátran vágjon bele, mert lesz kaland és felfedezésre váró dolog bőven, amivel elütheti az idejét.

8.szék

 

 

Legutóbb ezt teszteltük:

Pecaminosa: A Pixel Noir Game – játékteszt

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Az 50 éves Mark Wahlberg videói az alsónadrág reklámtól az Oscar-jelölésig
Következő cikk Boss Level – Játszd újra - kritika