Boss Level – Játszd újra – kritika


boss level 1Boss Level, rendező: Joe Carnahan, szereplők: Frank Grillo, Mel Gibson, Naomi Watts, Will Sasso, Annabelle Wallis, Sheaun McKinney, Selina Lo, Michelle Yeoh, Ken Jeong, amerikai akciófilm, 94 perc, 2020 (18)

Folytassa az elhalálozást!

Nincs Önnek deja vu-je? Ha a Boss Level megtekintése után igennel válaszol, az nem lehet véletlen, hiszen a film az időhurok-elvet felhasználva újraindítja a napunkat és bár a konyhában utánanézve többször is láttunk már hasonlót, ezt igen látványosan és remek fekete humorral teszi.

A filmjeit elnézve, Frank Grilloról eddig azt gondolhatta a műértő néző, hogy tökéletes megfelelője a 21. század Michael Dudikoff-jának, hiszen fegyverforgató jó(rossz)emberként tucatszám tűnt fel kétes értékű akciókban. Mellette azért többször is láthattuk nagyobb kaliberekben – Warrior, Fehér pokol, Az utolsó műszak, Zero Dark Thrity, Milliárdok nyomában, sőt, még a Marvel Univerzumba is bekerült –, ám eddig kevés lehetőséget kapott arra, hogy kicsivel túllépjen a szakállas izomember figuráján. Nos, a Boss Levelben még mindig hozza a leszálkásított, jól nyírt actionmant, ám szintet lépve nem csak színészi játékkal, de komikusi tehetséggel is meglepi a nagyérdeműt.boss level 2„Nincs Önnek deja vu-je?” – kérdezhetnénk Roy Pulver nyugalmazott kommandóstól (Grillo), amikor minden reggel gyűrött fejjel arra ébred, hogy valamilyen oknál fogva egy morcos idegen machete-vel esik neki. Még le sem fő a kávéja – már ha túléli a támadást! – helikopter jelenik meg az ablakában, hogy egy minigun próbálja elpusztítani őt és a lakását, hogy aztán – már ha megússza! –, egy izomverdával meneküljön tovább a városon keresztül ismeretlen célja felé – már ha nem halálozik el egy busszal való ütközésben…!boss level 3Láthatjuk, Roy szó szerinti mindennapjai igen macerásan telnek, hiszen a férfi egy furcsa időhurokban rekedve újra és újraéli május 9-ét, menekül, lő, bunyózik és megpróbál a legtovább életben maradni, miközben a főgonosz, Clive Ventor (Mel Gibson) megbízásából a legőrültebb bérgyilkosok loholnak a sarkában. Ez persze sosem sikerül, ám mint egy jó videójáték karakter, hősünk századjára is újra kezdi a játszmát és lépéséről-lépésre előrébb jut a nyomozásában. Apró töredékekből rakja össze a saját történetét, minden bukás után kicsit másképp újrapróbálkozik, hogy megoldást találjon erre az egész, zagyva, de lassan értelmet nyerő helyzetre. És persze még a végső game over felirat megjelenése előtt kiderítse, hogy ex-felesége, Jemma (Naomi Watts) milyen szinten kapcsolódik a folyamatos gyilok és loholás őrült körforgásába…
Kétségtelen, hogy a Boss Level az idei év egyik meglepetésfilmje! A sztori tető alá hozásával már jó évtizede küzdő Joe Carnahan (Füstölgő ászok, A szupercsapat, Fehér pokol, Feketelista, Felnyomva) egy pixelgyanúsnak induló, az Idétlen időkig és A holnap határa fordulataiból csenegető, ám mégis egyedien szórakoztató humoros akciót írt és rendezett.boss level8 bites élet… vagy halál! Az egészségesen másfél órásra szűkített időkaland egyes szám első személyű, mesélő sztoritálalása, a pörgő vágás és a látványos képek a nem igazán eredeti alapötlet ellenére már az első percekben berántanak a játékba. A félresikerült VG-feldolgozások (lásd legutóbb: Mortal Kombat!) helyett is a Boss Level – a maga B-filmes keretei között – a Hardcore Henryhez hasonlóan egy magasabb szintre viszi a szórakoztatást és úgy lesz „videójáték-adaptáció”, hogy valójában sosem szándékozott az lenni. A szimpla, fapados akció helyett kapunk egy szimpatikusan vicces, kőkemény, ám néha érzelmes főhőst, a Guy Ritchie gengsztervilágába is beférő, extrémen őrült fejvadászokat és persze a melójuktól nem idegen, fekete gyilokhumort – amit csak kiegészít Ken Jeong és Michelle Yeoh rövidke felbukkanása.

Az újraélt sztoriverziók mindig más-más tálalásban kerülnek elénk, a nyomozás-életben maradás során Roy újabb apró elemeket képes belerakni a nagy kirakóba, így nem fenyeget a történet leülése, sőt, az akciózásban megszokottól eltérően mélyebb tartalmú párbeszédek is elhangzanak.
A film végére természetesen összeáll a történet, ám az időhurkot nem bogozzák ki teljesen: a félig nyitva hagyott befejezés így újabb macerás reggeli ébredés után kiált! Nem is lenne baj, ha újraindulna a játék, mert egy ilyen első pálya után szívesen betöltenénk egy lehetséges Big Boss Level-t is!10 8

 

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Biomutant – játékteszt
Következő cikk A hét röhögései (387.)