Adventure Bit – játékteszt


mainFejlesztő: SEEP; Kiadó: SEEP; Platform: PC

Az Indiana Jones inspirálta platformert (Adventure Bit) kalandoroknak ajánljuk, meg persze azoknak, akik a ’80-as évek videojátékain cseperedtek fel.

MSX számítógépre megjelent platformerek előtt rója le tiszteletét a SEEP idei első alkotása. A klasszikus játékmenetre szakosodott olasz fejlesztőcsapat nyolcadik dolgozata ez a retro gaming világában és, ha minden igaz, az ősszel debütáló Roar of Revenge látványosabb, de a kor szellemének megfelelő külcsínnel örvendezteti meg rajongóit – melyről első ránézésre minden idők egyik első hack’n’slash-se, a Rastan Saga juthat eszünkbe.

1 3Azték templom felfedezése vár a vándor lelkű érdeklődőkre az Adventure Bit című ügyességi játékban: egy felbecsülhetetlen kincs megkaparintása érdekében összesen 90 csapdáktól hemzsegő pályán küzdhetjük át magunkat. Magányosan vagy kooperatív módban kutakodhatunk aranykoronák, gyémántok és kristálykoponyák után, miközben túlélésünkért vadállatokkal, kísértetekkel, katonákkal, valamint földönkívüliekkel kell megküzdenünk. Kizárólagos fegyverünk az ostorunk, amit jellemzően ellenségeink háromszori csapásával alkalmazhatunk kellő hatékonysággal. Ám nem elég csupán kifektetni őket, szükségszerű nekik szaladnunk, ha véglegesen meg akarunk szabadulni tőlük. Ezért cserében pontszám üti markunkat, csakúgy, mint a felszerzett ékességekért.

Minimalista látványvilág tárul elénk az Adventure Bit kapcsán, menüjében akár a CRT módot is bekapcsolhatjuk, hogy a lehető legvarázslatosabb legyen a nosztalgiafaktor. Az egyképernyős ugrálós játék vizualitás és hangeffekt szempontjából igen kellemes összképet fest, zeneileg pedig hozza az egyszerű, de műfajra jellemző fülbemászó dallamokat. Nagyszerű indie játékkal van dolgunk, összegyűjthető tárgyai miatt számos eltérő nehézségű kihívást nyújt, mellyel akár több órára képes lekötni a peregrinusokat.

10 7

 

 

Legutóbb ezt értékeltük:

Biomutant – játékteszt

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk A hét röhögései (387.)
Következő cikk Szörnyella - kritika