Fejlesztő: Codemasters; Kiadó: Electronic Arts; Platform: PC, PS4, PS5, Xbox One, Xbox Series X|S
Komoly sztori módot kapott az idei változat, de vajon túllép-e a Barátok közt szintjén?
Ha csak a saját környezetemből kell mintát venni a Formula 1-et bizony sokan nézik. Pedig rengeteg a panasz, hogy rögtön a rajt után elalszanak, vagy hogy mindig egy bizonyos ember nyer, meg hogy kevés az előzés, sok az unalom. Nem tudom azt mondani maradéktalanul, hogy nincs igaza a kritikus hangoknak, ha meg kéne mutatnom a tíz esztendős naiv önmagamnak, hogy mivé is lett az imádott sportágam, lehet sírva tépné össze a milliméter papíron, színes ceruzákkal vezetett bajnoki állást és nézne más elfoglaltság után. Régebben minden jobb volt? Nem feltétlen. Emlékezzünk csak az 1988-as esztendő “változatos” győzteseire, Bernie Ecclestone életrajzi könyvéből nemrég meg kiderült, hogy már Niki Lauda első, 1975-ös bajnoki címe sem feltétlenül a pályán dőlt el.
Akárhogy is van, a Formula 1 ma is él és virágzik. A hihetetlen népszerűség pedig minden évben elhozza a videojáték adaptációt is. A Codemasters az elmúlt évtizedben remek munkát végzett, mint a licensz jogok birtokosa. Éppen ezért meglepő lehet a kevésbé tájékozottaknak, hogy akkor most hogyhogy az Electronic Artsnál kötött ki a sportjáték? Nos a válasz roppant egyszerű: úgy hogy az utóbbi, felvásárolta az előbbit. Az akvizíció szerencsére érintetlenül hagyta az idei kiadást, vagy ha gonosz akarnék lenni mondhatnám azt is, hogy annyira friss a dolog, hogy még nem nem volt idő változtatgatni a formulán. De nem vagyok az, így őszintén hiszem, hogy a nyerő receptbe nem akartak belenyúlni.
Merthogy a sorozat az elmúlt esztendőkben szépen beállt egy mederbe és más évenként megjelenő sportjátékokhoz hasonlóan néha a Füles rejtvénymagazin “keresse meg a képeken az 5 különbséget” feladatsoraihoz hasonlóan kell vizslatni az új epizódot, hogy miben is tér el. Mivel ez nem egy szakértői teszt lesz, most nem is feltétlenül erre koncentrálnánk. Úgyhogy csak címszavakban: A karrier módot immár co-opban is lehet játszani (egy csapatban is, vagy vetélytársként). Az AI talán előzékenyebb, nem akar mindenáron megölni minket, hanem hagy helyet előzéseknél. A kerékvetőkre és műfűre jobban kell figyelni, mert sokkal inkább büntetnek, ha rájuk hajtunk. PS5-ön használja a játék az új vívmányokat, vagyis az adaptív triggereket, illetve a kontroller hangszórójából hallatszik a csapatrádió (lehet hogy ez utóbbi korábban is így volt, de az Xbox változatokat láttam tavaly és tavalyelőtt), továbbá a töltési idők is rövidültek az SSD miatt. Ami pedig a feketeleves: Eltűntek az eddig megszokott extra, történelmi járgányok (lehet ezzel teszik vonzóvá a régi verziót a játékból?). Ray tracing támogatás volt a PS5 verzióban, de kiszedték performance problémákra hivatkozva (legutóbbi patchben visszakerült, de igazság szerint annyira nem látványos). Végül pedig, hogy az F1 2021 bírái kicsit hektikusan ítélnek. Egyik alkalommal (abszolút nem szándékosan) kilöktem szegény Esteban Ocont a pályáról, ami miatt ő kapott áthajtásos büntit.
Van viszont egy igazi újdonság, amely gyakorlatilag az F1 2021 ékköve, ez pedig a Breaking Point. Sztori mód ugyan volt már korábban is, illetve a Codemasters más sorozataiban is kísérletezett már ilyesmivel, most viszont nagyobb feneket kerítettek neki mint eddig. Legutóbb a 2019-es kiadásban találkozhattunk ilyen megoldással, ott azonban már a nyitány annyira rosszul sikerült, hogy akkor azt ott helyben abba is hagytam. F2-ben indulva, a meghibásodott turbo miatt kénytelenek lettünk volna elengedni a csapattársunkat, aki azonban képtelen volt utolérni minket. Már a koncepció is hibás volt hiszen amíg a mérnök kiabált a fülemre, hogy álljak félre mert rossz az autóm,addig én vígan előzgettem a vetélytársakat. A nagyobbik baj azonban, hogy – akárki akármit is gondoljon most – a csapatutasítás az autó- és motorsport szégyene, pláne abban a formában, amiben mostanában zajlik (szezon első versenyein, ártatlan szituációkban, nyílt pontversenynél). Sokat lehet vitázni, hogy ki mit vár verseny(!) címszó alatt, de én leginkább izgalmas emberi küzdelmeket, nem pedig dollármilliós cégek biztonsági játékát.
Na de a rossz emlékeket elhessegetve térjünk vissza az idei kiadáshoz, na meg hogy miként is sikerült a megújult sztori mód. Ha röviden kellene felelnem: felemásan. Sokkal kevésbé problémás, mint az előző, de nem is az igazi. Profibb a tálalás, jobban játszanak színészek, életszerűbbek a jelenetek és a karakterek, de egyes szituációk legalább annyira bájosak, mint cikik. A két főszereplő ezúttal Aiden Jackson és Casper Akkerman – egy újonc és egy veterán, akik ugyanannál a csapatnál hajtanak, de nem jönnek jól ki egymással. A helyzetet súlyosbítja, hogy egy szarkavaró szaktárs (a korábbról megismert Devon Butler) még pluszban egymás ellen fordítja a két delikvenst.
A legnagyobb gond azonban, hogy a 16 fejezetből álló történetből hiányzik mindennemű kohézió. Nem ismerjük meg igazán sem a szereplőket, sem a motivációikat. Néha teljes versenyt kell futnunk, néha csak egy szituációba dobnak be minket. Az egyes felvonások között akár hónapok telnek el és sokszor nem is igazán van meg az összekötő kapocs. A történetben a száguldó cirkusz többi szereplője csak statiszta (pontosan ezt a hibát követte el véleményem szerint Az aszfalt királyai is), a történések meg sokszor nélkülöznek mindenféle realitást és leginkább szenzációhajhász jelleggel lettek összegereblyézve (csapatutasítás balhé egy ötödik hely miatt, csapattársak ütközése, stb.). Ha filmes hasonlattal kéne élni (ha már ilyen oldal vagyunk, így mindenki érti majd a példát), akkor az eredmény nem egy Hajsza a győzelemért Ron Howardtól, sokkal inkább egy Felpörgetve Sylvester Stallone-tól. De a matekos énünk is találhat kivetnivalót. Hiába nyerünk meg több versenyt is a szezonban, míg a vetélytársunk dobogóra sem kerül, mégis mi állunk rosszabbul a bajnokságban az év végi utolsó megmérettetés előtt.
Mindezek ellenére a sztori mód nem feltétlenül rossz, de a legjobb amit tudok mondani, hogy bizony suta. Aki szereti a sportot, annak érdemes letolnia “megér egy mosolyt” alapon, de hogy emiatt megvenni külön az F1 2021-et, az semmiképp sem korrekt megállapítás. Szerencsére nincs az arcunkba tolva, nem kötelelező játszani, nincs erőltetve. Ahogy az átlag Call of Duty játéksok nagy százaléka teszi a single player kampánnyal, itt is egy elegáns mozdulattal félretolható ez a szegmens. Szerencsére a játék többi része hozza a megszokott színvonalat, így aki “csak” egy sima aktualitásokat felvonultató szimulációt szeretne, az idén is megkapja. Egyedüli komolyabb reklamáció talán az lehet, hogy sok tartalom nem készült el (például pályák a Covid miatti versenynaptár változások nyomán), ezek ingyenes update-ek formájában jönnek majd a későbbiekben.
Legutóbb ezt teszteltük:
