Fejlesztő és kiadó: Cloud M1; Platform: Nintendo Switch, PC
Apró, de bosszantó hibái ellenére a ’90-es évek ügyességi játékaira hajazó Ayo the Clown remek szórakozást nyújt bármely korosztály számára.
Minőségi ugrálós játékokból soha nem elég, a műfaj veterán rajongójaként mindig nagy érdeklődéssel, egyben elvárásokkal várom a legújabb címeket. Most sem alakult ez másként az Ayo the Clown esetében, ami valamivel több, mint fél évtizedes fejlesztési időszakot követően jelent meg személyi számítógépre és Nintendo Switch konzolra. A korábban webes és tévés reklámfilmeken, valamint 3D-s animációs projekteken szorgoskodó Cloud M1 friss játéka egy látványos 2.5D-s platformer, mely történetének főszereplője Ayo, akivel a megszokottal ellenben ezúttal nem a világ, netán egy bűbájos hercegnő megmentése a célunk, hanem a foglyul ejtett kutyánk kiszabadítása.
A mintegy 30 pályát átölelő, változatos kalandjaink során számos karakterrel ismerkedhetünk meg. Ahogy Grimm (Belmondo) mondta a Montreáli bankrablás c. klasszikus vígjátékban, címszereplőnk egy „szomorú bohóc”: semmi mást nem akar, csak megtalálni a blökijét, utazása azonban kissé körülményessé válik, mivel gyakran belebotlik valakibe, amely személynek jellemzően opcionálisan felajánlja a segítségét. Persze életét nem csupán szívességből teszi kockára, hőstettéért cserében tárgyak vagy új képességek ütik a markát. Az előbbiek gyakorlatilag csak gyűjtögetésül szolgálnak, viszont az utóbbiak ugrándozásai közepette fölöttébb hasznos mankóként alkalmazandóak.
Mókamesterünkkel használhatjuk Krajcáros piros lufiját (felrepülhetünk vele), falakon szökdécselhetünk, gyorsabban futhatunk és csúszkálhatunk a legkülönfélébb mesebeli helyszíneken. Mindeközben magunkhoz kaphatunk csilivili drágaköveket, amiket a városban található NPC-knél költhetünk el például életerőre, tartósabb léggömbre és egy teljes végigjátszáshoz szükséges kulcsra. Felszerezhetünk még különböző zugokban vagy nehezen megközelíthető területeken fejenként 90 darab plüss mackót és hurrikán korong alakú nyalókát, így akár a játék második befejezését is előcsalogathatjuk. Ayóval mindemellett vezethetünk tankot, helikoptert, továbbá zokniból összevart T. Rexbe is belebújhatunk.
Átlagosan 3-4 szintenként főbb ellenféllel kell megküzdenünk: ők a játék egyetlen igazán unalmas összetevői és nem azért, mert olyan hatalmas kihívás volna felülkerekedni rajtuk, hanem teljesen érdektelenek – ráadásul visszafogják (lelassítják) a játék tempóját. A sokszor lemaradó vagy rosszul pozícionáló kameraálláson is volna még mit csiszolni az alkotóknak, ugyanis olykor észre sem lehet venni, hogy mi van körülöttünk, ily módon pedig bonyolultabbá válik megtalálni a rejtett tárgyakat, ezen felül kétséges, hogy vakmerőségünk közepette nem egy szakadékba ugrunk. Ilyenkor jön igazán kapóra, ha jól betáraztunk életekből (alapvetően három van nálunk), már csak emiatt is javallott a gyémántok felhalmozása és a már említett titkos placcok átfésülése.
A Donkey Kong Country szériára emlékeztető játékmenet remekül kidolgozott, tesztalanyunk összességében kellemes ügyességi játéknak mondható. Hangeffektusok és zenei szempontból fülbemászó dallamok csendülnek fel. A fiatalabb generáció mellett akár a nagyobb rutinnal rendelkezők is könnyedén megtalálják számításaikat az Ayo the Clown kapcsán.
Legutóbb ezt teszteltük: