Tales of Arise – játékteszt


ToA key artFejlesztő: Bandai Namco; Kiadó: Bandai Namco; Platform: PC, PlayStation 4, PlayStation 5, Xbox One, Xbox Series S/X

A jrpg vonaton nincsen fék, a Bandai Namco pedig rogyásig rakta a kazánt szénnel és nem is tervezi abbahagyni a pakolást, avagy így tarolja le a szabadidőnket a Tales of Arise.

A jrpg-k egyfajta bűnös élvezetet adnak annak, akinek nincs ideje több tíz órát eltölteni egy játékkal, mert itt általában bőven ötven pluszos vagy akár száz órás címekbe is belefuthatunk, a tisztelt publikum legnagyobb örömére. Nincs ez másként a Tales of szériával sem, ami már az 1995 óta van velünk és az első részt követően mondhatni csak egyre feljebb kúszott a sorozat ázsiója. A számtalan epizódot fájdalmas lenne egytől egyik felsorolni, de rengeteg fő és melléktörténet alkot egy franchise-t, ám kapcsolódási pont, néhány kivételtől eltekintve, nem feltétlen van közöttük. Külön öröm, hogy a Tales of Arise sem kapcsolódik semelyik epizódhoz, így egy teljesen új helyszínen, eddig sosem látott szereplőkkel mesél el egy teljesen új történetet. De elég is a mellébeszélésből, tartsatok velem és nézzünk a történések mélyére.

ToA 04A sztori szerint két egymás mellett létező bolygó viszályaiba kapunk bepillantást. Az elnyomó Rena, varázslásra képes és technológiailag fejlettebb lakói, elnyomják és 300 éve rabszolgasorsban tartják a szomszédos Dahna nevezetű planéta lakóit. Ki mást, mint egy frissen öntudatra ébredő, az elnyomást megelégelő dahnai fiatal felett vesszük át az irányítást, aki egy csodaszép lányt megmentve csatlakozik az ellenálláshoz. Csapatunk így gyorsan növekvésnek indul és egykettőre az elnyomottak felszabadítójának szerepében tetszeleghetünk. Ezzel a címmel azonban felelősség is jár, és kalandjaink során számos olyan szituációba keveredhetünk, mely érzéseinkre próbál pozitívan hatni. Többek között olyan morális kérdésekben kapunk útmutatást a cselekményen keresztül, mint az előítélet, az összetartozás, a megbocsátás, vagy éppen az egyetemes jó és a rossz közötti éles határ elválasztása.

ToA 01Ezeket a játék briliánsan megkoreografált átvezetőkön keresztül adja át, melyek váltakoznak a rajzolt anime, a játék motorjával készült és a képregényes-keretes stílusok között. Többször elmondtam már, hogy számomra nem a legszimpatikusabb ez a váltakozó stílus, de a folyamatosság és a jól megírt dialógusok miatt könnyedén bele fogunk feledkezni az igen testes közjátékokba. A játékban opcionálisan választható japán vagy angol szinkron és általában én is japánt választom az autentikus hatás érdekében, itt viszont annyira jól sikerült az angol fordítás, a színészek is annyira profin tolják végig, hogy bátran ajánlom ezt az opciót, igazán jó élményben lesz részetek.

ToA 02

A játék az új hullámos akció rpg vonalat követi, így a harcokat valós időben, adott gombok és azok kombinációjának püfölésével tudjuk megvívni. A püfölés pedig egy igen találó szó, mert a játék előrehaladtával az ellenfelek életereje mocskos módon fog megugrani és csapatunk bővülésével, valamint az ellenfelek tömeges zúdulásával ez a rendszer a csatákat igen átláthatatlanná és gombcsapkodássá fogja degradálni, amit csak itt-ott fog megtörni egy-két látványosabb speciális támadás, amiket akár bizonyos társainkkal párban is elsüthetünk. A harcrendszer, a fejlődés jól kidolgozott és igen terebélyes skill fát is fogunk kapni, ám ennek ellenére a szinte az egész játék letudható az alapskillekkel. Ez mondjuk nem felétlen negatívum, de az ezzel való tökölést igazán feleslegessé teszi.

ToA 03

Az audiovizuális élmény egy szóval is páratlan, mint már említettem a szinkron zseniális, a hangok szuperül szólalnak, meg és a zene is telitalálat, remekül festi alá a különböző helyszíneket és szituációkat. A képi világot simán megirigyelné bármelyik menő anime és a tesztelésre használt Xbox One X-en is gyönyörű textúrákkal, hibátlan látótávolsággal és folyamatos képfrissítéssel találkoztam. Ez azonban talán betudható annak is, hogy a Tales of Arise nem igazán ugrott fel a teljesen nyíltvilágú hóbortra. Itt inkább érhető tetten egy csőjáték, néhány nagyobb helyszínnel melyek között bizony, ha rövid ideig is, de ott van a töltőképernyő. És erősen kilóg a lóláb az npc-knél, sokszor találjuk majd magunkat szembe a különböző modellek pofátlan újrahasznosításával. Ezek a hibák azonban nem vonnak le a remek történet, a rendkívül kielégítő csaták és a magával ragadó karakterek adta összképből.

Összességében a Tales of Arise egy igazán szórakoztató és kellemes élmény, bátran ajánlom bárkinek. Azonban akik a keményvonalasabb jrpg-ket és a körökre osztott csatákat keresik, itt erős hiányérzetük lehet a gombpüfölést előtérbe helyező csatáktól. Annak ellenére, hogy néha azért kilátszik min kellett spórolni az erőforrások felosztásánál, ez szépen kozmetikázva a háttérben lelehető csak fel. Cserébe atomstabil élményt kapunk, valóban remek látvány mellett. A történet alaphangon is felölel 45-50 órát, azonban a temérdek gyüjtögetnivaló és mellékküldetés ezt bőven kitolja, így jó ideig időzhetünk a játék kínálta világban. Mire vártok még? Irány felszámolni az uralkodó osztályt!

8.szék

 

 

Legutóbb ezt teszteltük:

Quake – játékteszt

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk 50 éves Martin Freeman, aki a szeretnivaló lúzerből mozisztár lett
Következő cikk Itt a Ne nézz fel! trailere, amiben DiCaprio, Jennifer Lawrence és fél Hollywood szerepel