Fejlesztő: Zoink!; Kiadó: Electronic Arts; Platform: PC, Nintendo Switch, PS 4|5, Xbox One & Series X|S
Mikor azt gondolnánk, hogy a platformerek egy kaptafára készülnek, rájövünk, hogy nincs párja a kalandnak, melybe a Lost in Random invitál bennünket.
A Lost in Random fejlesztője a Zoink!, aki újfent az EA Originals nevű indie projekteket felkaroló program keretén belül működött együtt az Electronic Arts-szal. Első kollaborációjuk, a szintén metroidvania Fe a vártnak megfelelően pozitív nemzetközi fogadtatásban részesült, s úgy tűnik, a hírhedt videojáték forgalmazó (és készítő) cég nem szándékozik elengedni a rendkívül tehetséges svéd csapatot, így a korábbinál jóval nagyszabásúbb ügyességi játék felett bábáskodott.
Tesztalanyunk sztorija a hat árnyékos birodalomra oszható Random királyságában játszódik: középpontjában Even, a szegény körülmények között élő és szerencsét kerülendő tinédzser áll, kinek húgát elragadja a gonosz királynő. A lány hosszas töprengés után azonban eldönti: megkeresi, majd kiszabadítja testvérét. Az élményekkel teli utazáson találkozik egy titokzatos, élő dobókockával, minek következtében gyökeresen megváltozik az élete. A játékos révén irányítható főszereplő Dicey segítségével olyan tehetségre tesz szert, amire kevesen méltók: a poliéder harc során egyedi fegyverként vethető be, de a feladványokhoz megfejtéséhez is igencsak hasznos társnak bizonyul.
A képességek véletlenszerűen kisorsolt kártyák segítségével alkalmazhatók. Öt különböző típusú lap ütheti markunkat hepajok és (mellék) küldetések teljesítése után, illetve pénzért cserében árusoknál is beszerezhetünk érdekesebb példányokat. Mindegyik tulajdonsága gyökeresen eltér egymástól: ezek fajta szerint a weapon, a damage, a defense, a hazard és a cheat. A küzdelmek hol arénaszerű területen zajlanak, hol pedig társasjátékra emlékeztető helyszíneken, ahol jellemzően – kivéve a főbb ellenfeleket – mechanikus lényekkel találjuk szemben magunkat.
A kártyákat nem használhatjuk kényünk-kedvünk szerint, s csupán a mázlinkon múlik, hogy az előre kiválasztott, legfeljebb 15 lapos, általunk variált pakliból melyiket vetjük be. Társasokhoz hasonlóan minden egyes csetepatéban többször is dobnunk kell a kockánkkal (egész pontosan addig, amíg az utolsó rosszakarónkat két vállra nem fektettük), ám mindenek előtt csúzlinkkal a nemeziseinken vagy a falakon lévő kristályokat darabokká kell lőni – ez által ideiglenesen bővül a támadási lehetőségünk. Egy kicsit tán úgy hangzik, mintha körökre osztott küzdelmekről volna szó, holott minden valós időben történik.
Furfangos és egészen összetett platformert sikerült készítenie a Zoink! csapának, produktumában nagy hangsúlyt kaptak a szavak és jelentésük, lényegében minden fontosabb mozzanat eme tényezőkre lett építve. A Lost in Random szemkápráztató látványvilága kísértetiesen emlékeztet a Laika stúdió mozifilmjeire – leszámítva a hiányzó „stop-motion” effektust. Zeneileg viszont sokszor mintha a mára már félig-meddig kiégett Danny Elfman védjegyévé vált témák csendülnének fel, ám ezúttal a Kártyavár egyik epizódján szorgoskodó Blake Robinsoné az érdem. A szereplők érdekesek és változatosak, sokukkal lehet tartalmas eszmecserét folytatni és rengeteg információhoz juthatunk; mindazonáltal gyakran éreztem azt, hogy a szkriptért felelős munkatársak a sokszor unalomba fulladó szövegelés miatt némileg túlzásba estek – a sok párharc miatt ugyanez az érzésem támadt, a játékmenet is inkább ez utóbbira épít. Ezek miatt ideiglenesen rá is lehet unni a Lost in Randomra, s a játék tempója is alább hagy.
Bár volt már rá példa a Super Magbot esetében, de ennek ellenére nem hétköznapi, hogy a műfaját képviselő tesztalanyunkból kispórolják az ugrás funkciót. Mindazonáltal azt kell, hogy mondjam, kifejezetten jól működik a dolog és a körülbelül 16 órát átölelő, rendkívül színes cselekmény során egyáltalán nem éreztem hiányát.
Legutóbb ezt teszteltük:
