Call of Duty: Vanguard – játékteszt


keyart codFejlesztő: Sledgehammer Games; Kiadó: Activision; Platform: Xbox One & Series X|S, PS4|5, PC

Megérkezett az idei Call of Duty játék: a Vanguard alcímű epizód egyjátékos kampánya olyan, akár egy megfáradt lufi, amit a nagy igyekezet ellenére nem fújtak fel eléggé.

Immáron tizennyolcadik fejezetéhez érkezett a nagy múltú Call of Duty franchise, ami a 2017-ben megjelent WWII elnevezésű epizód után ismét visszakalauzol bennünket a második világháború borzalmaiba. A Vanguard a Sledgehammer Games fejlesztése alatt került piacra, s új címükkel együtt összesen már hatszor működtek együtt az akció-FPS kiadójával, vagyis az Activisionnel – és ezúttal kifejezzük köszönetünket a Magnew Kft-nek, aki közreműködésével biztosította számunkra a személyi számítógépre szánt változatot.

1 2A Vanguard hozza a két évvel ezelőtt debütált Modern Warfare jól bevált mechanikáját, miszerint felszerelhetünk sík területeken különböző típusú géppuska állásokat, illetve átlőhetünk a falakon és tárgyakon, aminek következtében változatosabban iktathatjuk ki az életünkre törő katonákat. Mindössze egyetlen új taktikai elemmel bővült a CoD-sorozat jelen felvonása, ugyanis a „blind fire” révén immáron vakon is lövöldözhetünk. Könnyű fokozaton nem sok hasznát tapasztaltam eme tulajdonságnak. Sokkal inkább a legnehezebb szinten kamatoztathatjuk ezt a képességet, mivel veteránon csupán egyetlen jól irányzott találat elég ahhoz, hogy az örök vadászmezőkre távozzunk.

2 4A játék alaptörténete egyetlen rövid idősíkban, mégpedig 1944-ben zajlik és több karakter bőrébe is belebújhatunk, azonban visszaemlékezések révén, 1941-től kezdődően belekóstolhatunk a háború különböző sorsdöntő csetepatéjába. Bár hangulatában egyik sem vetekedhet a WWII (vagy az eredeti Medal of Honor) felejthetetlen D-napos jelenetével, és a Vanguard talán az eddigi leglineárisabb Call of Duty egyjátékos küldetését hozza, azonban történetvezetés egészen jól sikeredett, s ez a szereplők sokszínűségének és a világkörüli „utazásnak” köszönhető.

3 3Bár a normandiai partraszállás Az elit alakulat c. sorozathoz hasonlóan félig-meddig ezúttal is kulcsszerepet játszik, a kilenc missziót magába foglaló játékban a teljesség igénye nélkül többek közt mesterlövészként le kell számolnunk a nácikkal Sztálingrádban, belekóstolhatunk a midwayi csatába és részt vehetünk a második el-alameini ütközetben. A sztori valójában Hawaii-szigetek és Pápua Új-Guinea között zajlik, földön és levegőben, de csupán két különböző jármű irányítását vehetjük kezünkbe: beleülhetünk egy SBD-3 Dauntless bombázóba és néhány másodperc erejéig vezethetünk egy teherautót. Finoman szólva sem ezek a játék legmaradandóbb momentumai, mivel még a légicsatás szcénák is túlontúl egysíkúak és korlátozottak a lehetőségeink.

4 3A négy központi figura merőben eltérő múlttal a háta mögött alkot egy jól funkcionáló csapatot, és így a „képességeik” is nagyban különböznek egymástól. Kontrollálhatunk még továbbá bombaszakértőt, vadászpilótát vagy gyalogsági egységet. Mindegyikőjük más szempontból jeleskedik; olyannyira, hogy a játék lezárása egy hatalmas, Bosszúállók szerű, „vágatlan” utóérzésű jelenetben csúcsosodik ki.

5 1Nyílegyenes játékmenete miatt a szóló megbízatás sajnos megfáradt koncesszióra utal és klassz lett volna, ha a hadjárat kiegészül legalább egy kooperatív móddal. A közhelyes antagonisták közül az egyiket Dominic Monaghan alakítja, ám az ő megjelenése (is) túl rövid és érdektelen ahhoz, hogy miatta valamiféle izgalmat nyerjen a Sledgehmmer alkotása. Jóval több átvezető animációt nézhetünk végig, mint amennyi a konkrét játékélmény, ezért a Call of Duty: Vanguard tulajdonképpen olyan, mint egy 5-6 órásra nyújtott film. Még a mozis, kisképernyős és videójátékos fronton egyre keresettebb Bear McCrearyt is sikerült leszerződtetni a remek zene komponálásáért.

Remélhetőleg a következő CoD címre néhány évig várni fogunk és kap némi vérfrissítést a szebb napokat megélt játékszéria. Szomorú jelenre enged következtetni a gyér eladási ráta és a szokatlanul alacsony érdeklődés. Szumma szummárum, a Vanguard az eddigi  részeket figyelembe véve nem vall kudarcot, csupán arról van szó, hogy a megöregedett franchise mostohául elbánt vele.

6. szék

 

 

 

Legutóbb ezt teszteltük:

Fatal Frame: Maiden of Black Water – játékteszt

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Összeültek a régi Szellemirtók, Bill Murray, Dan Aykroyd és Ernie Hudson
Következő cikk A Ne nézz fel! új trailerében csak DiCaprio és Jennifer Lawrence izgul a világvége miatt