Fejlesztő: FYQD-Studio; Kiadó: FYQD-Studio, PLAYISM; Platform: PC, Xbox Series X|S
Az év egyik legjobban várt független akciójátékát kicsit túltolta készítője, de a távol-keleti hangulat miatt a Bright Memory: Infinite remek szórakozást nyújt.
2019-ben jelent meg a Bright Memory eredeti változata, ami felfogható egyfajta ügyesen összerakott tech demóként. Tartalmas mechanikája és szögegyenes, lineáris játékmenete ellenére mindössze 30-40 perc elegendőnek bizonyult a végigjátszásához, de a felettébb pazar külcsínnek hála mégis rendkívül sokszínű első személynézetű akciójáték kerekedett ki belőle. Az FYQD-Studio fejlesztés szempontjából az Epic Games pénzügyi támogatását is élvezte és bár volt egy kisebb malőr illegálisan felhasznált grafikai elemek kapcsán, végül az FPS alkotójának sikerült leszerződtetnie egy érzékelhetően tehetséges művészeti tervezőt. A megjelenés után (és közben) a játék hamar megtalálta rajongói bázisát, s az FYQD a beígért Episode 2 helyett egy „egészestés” folytatás (?) készítésébe fogott, mely az Infinite alcímmel egészült ki. Ám most, hogy magam mögött hagytam, annyit már a cikk elején leszögeznék, hogy lényegében alig változott valami a két évvel ezelőtti bemutatkozáshoz képest.
A Bright Memory: Infinite nyúlfarknyi sztorija 2036-ban játszódik. Furcsa jelenség bukkan fel az égbolton: kapva az alkalmon, egy természetfeletti tudományokat kutató csoport ügynököket küld a kivizsgálásához, majd hamarosan kiderül, hogy eme különös esemény valamiféle archaikus rejtélyhez vezet, aminek következtében feltárul a két világ közötti ismeretlen kapocs.
Nincs semmi meglepő abban, hogy az FYQD újfent lenyűgöző, szeles/esős látványvilágot tákolt össze. Az Unreal Engine 4 talán még soha nem volt ennyire pompázatos; főleg, ha figyelembe vesszük, hogy a zenéjét leszámítva a teljes játék jóformán egyetlen személy, bizonyos Zeng Xian Cheng alázatos munkáját dicséri. A muzsikáért egyébként egy gaming berkekben ismert igazi nagyágyú a felelős: a Jeff Rona és Cody Matthew Johnson alkotta Emperia Sound and Music korábban a God of War III, a Devil May Cry 5 és a 2019-es Resident Evil 2 muzsikáját komponálta.
FPS-ekre jellemzően kezünkbe vehetünk gépfegyvert, pisztolyt, puskát, orvlövész puskát, plusz katanát, illetve rövid jelenet erejéig bárddal is hentelhetünk és az utóbbit kivéve valamennyi eszközt felspécizhetünk különböző extra képességekkel. Bizonyos ellenségeink leküzdése során világító gömbök birtokába jutunk, s így menő tálentumokkal ruházhatjuk fel női protagonistánkat is. Ezek a készségpontok a játék maximum 2 órás teljesítése során jóformán kihasználásra kerülnek, azonban olyan sok van belőlük, hogy ezen intervallum alatt igazából a felét sem kamatoztathatjuk. Az ázsiai címekre jellemző harcrendszer belső aspektusból is megállja helyét, ha a butuska, olykor össze-vissza rohangáló nemeziseinkkel szembe szállva megfelelő kombókkal operálunk.
Valamennyi szempontot figyelembe véve teljesen vállalható játék lett a Bright Memory: Infinite, ezzel együtt sajnálatosan szinte pislantásnyi időm sem volt arra, hogy kiélvezzem, olyan sebesen a lezáráshoz értem. Szórakoztató FPS, amit teljes egészében átjár a kínai kultúra, de tényleg lehetett volna hosszabb a játékidő.
Legutóbb ezt teszteltük:
