Deluded – játékteszt


Deluded

Fejlesztő/Kiadó: New IDEA Games; Platform: PC

Lehet hogy a Deluded nem volt a legjobb névválasztás a kezdő magyar csapat filmes játékának, mert most kicsit mi is becsapva érezzük magunkat.

Ritka, hogy hazai fejlesztésű játékról írhatunk, ilyen esetben gyakorta előfordul a honi sajtóban, hogy a “mi kutyánk kölyke” alapon kicsit elfogultan nyilatkoznak a produkcióról. Nem kívánunk ebben a sorba beállni és nem azért mert gonoszak, vagy lelketlenek volnánk, hanem mert hiszünk abban hogy mindenkinek érdemes ugyanazt az esélyt megadni, a végén pedig úgyis kiderül milyen az adott játék.

Azt sajnos mindjárt az elején ki kell jelentenem, hogy a Deluded nem sikerült jól. Viszont ahelyett hogy önkényesen szétcincálnánk és olyan dolgokat is felhánytorgatnánk, amiket máskor máshol nem (ez szintén gyakori idehaza, ha az adott cikkírónak olyanja van), inkább próbáljuk meg építő jelleggel áttekinteni a hibákat, amelyeket oly gyakran elkövetnek a kezdő játékfejlesztők. Mert hogy erről van szó. A New IDEA Gamesnek már volt egy lövése (Hijacker Jack), ami szintén FMV stílusban indult és azt is egy maroknyi csapat (sőt ha jól értelmezem gyakorlatilag egy ember, hathatós segítséggel) rakta össze, ami mindenképpen megsüvegelendő.

Egy interaktív mozival van dolgunk és azt mindjárt az elején leszögezhetjük, hogy a felvételek nagyon jó minőségűek. Jó a felbontás, egészen ötletesek egyes beállítások és becsületes a kamerakezelés. Hogy mindjárt ellenpontozzam, pár jelenet viszont iszonyatosan sötétre sikerült és nem csak azok, amelyeknél ez volt a szándék. A játék alapnyelve az angol, de szerencsére lehet magyar feliratot is választani. A színészek egyébként egész jól beszélik a nyelvet (legalábbis a főhősök), ellenben pár mellékszereplő (például az egyik jelenetben ránk támadó izomagy – upsz minor spoiler) borzalmasan és nem, nem azért mert a szerep megkívánja.

A sztori szerint egy nyomozás kellős közepébe csöppenünk, amit egy fiatal detektív és hölgy kollégája vezetnek. Az épp vizsgált eset egy cserbenhagyásos gázolás, amelynek mint kiderül messzebbre vezetnek a szálai. Ráadásul a főhősünknek a magánélete sincs a topon, ami természetesen a munkájára is kihat. Ettől többet már nem írnék, hiszen maga a játék bő fél óra alatt kivégezhető, így semmi se maradna belőle.

Sajnos azt kell hogy mondjam, hogy az FMV játékok főbb alappillérei már eleve nem stimmelnek. Nem igazán szimpatikusak a szereplők (igaz nem is ellenszenvesek) és nem is igazán sikerül közelebb hozni őket a játékoshoz. Nagyon amatőr mind a színészi játék, mind a forgatókönyv (erős logikai bukfencektől hemzseg), az egyes jelenetek közt pedig néha annyira nincs kohézió, hogy hirtelen nem is feltétlenül értjük hogy most hogy kerültünk oda. Pár fordulat – például a kihallgatásos jelenetnél jóbarátként kezelt bűnöző (Jimmy, Jimmy, Jimmy….) – nem is lehetne klisésebb.

Ha a játéktechnikai részét nézzük a produkciónak, akkor sem rózsásabb a helyzet. Sajnos nincsenek elágazások a történetben, javarészt ugyanaz történik akármit is csinálunk, ezáltal pedig a kihívás is szinte a nullához konvergál. Vannak ugyan ügyességi részek, amikor a képernyő adott pontjára kell a gyors akciójeleneteknél kattintgatni, de ez is inkább idegesítő sem mint szórakoztató. A játék java részét adó, point-and-clickként aposztrofált szekciói is felemásak, ezek több problémát is tartogatnak. Eleve nehéz megkülönböztetni hogy mi hotspot és mi nem az. Néha ugyanis jelölve vannak, néha nem. Amikor pedig igen, akkor sem tudjuk hol válnak el az egyes kattintható pontok, ugyanazt az elnyomhatatlan jelenetet megnézni huszadjára is pedig nem vicces.

Sajnos a már megnézett lehetőségek sincsenek lekezelve, ilyenkor ugyan nem kell újranéznünk az adott részt, de nem is történik semmi egy újabb kattintásra, ami kissé suta érzést hagy az emberben. Talán a legrosszabb az volt, amikor egy telefont kellett keresni, de ahelyett hogy a hang alapján valahogy segítséget kaptunk volna, inkább váltakozott a kamera és a hihetetlen sötétben végül egy olyan ponton találhatjuk meg a továbbjutás kulcsát, amire semmilyen szinten nincs utalás, hogy az egy kattintható felület volna. A játék alapvetően PC-re készült (Steam verziót teszteltünk), mégis óriási ziccert hagytak ki a fejlesztők, hogy a controllereket nem támogatják – jellemzően egy ilyen FMV stuffot sokan játszanának szívesen kényelmesen hátradőlve.

Sajnálom, hogy a Deludedről végül nem sikerült igazán pozitív képet festeni, azt azonban mindenképp hozzá kell tenni, hogy egy kezdő csapat áll mögötte. A 9 eurós ár talán nem a világvége, így ha valaki támogatni akarja őket, akkor nem annyira mélyen kell a zsebbe nyúlni. Sajnos a játék maga igen rövid, mire belemelegednénk már vége is, és egy bájos “folytatjuk” felirattal búcsúzik. Magam részéről a folytatásos modellt nem tartom annyira túl jó ötletnek, igaz az is kérdés, hogy az már ingyen érkezik-e majd azoknak, akik bizalmat szavaztak, vagy ismét perkálniuk kell a pénztárnál. A készítőknek viszont azt ajánlom, ha valóban folytatják, akkor vegyenek példát a Late Shiftről, amely az utóbbi évek hasonló próbálkozásait tekintve messze a legjobb minta lehet bármilyen tekintetben.

5.szék

Legutóbb ezt teszteltük:

Greak: Memories of Azur – játékteszt

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Mit vásárol Deadpool, Jack Sparrow vagy Macskanő a sarki közértben?
Következő cikk 76 kép a 76 éves Diane Keaton nem mindennapi életéből