Vegyél el (Marry Me); írta és rendezte: Kat Coiro; szereplők: Jennifer Lopez, Owen Wilson, Maluma; amerikai romantikus vígjáték, 2022, 112 perc
Valentin-napra ne erre vigyél el!
Romantikus komédiákból mindig is több készült, mint amennyire szüksége volt a világnak – ezen kéretlen filmek sorát bővíti a Vegyél el is, ami képtelen ötletesen használni történetének alaphelyzetét, megmaradva ezzel egy fárasztó, lelketlen, de legalább nem zavarba ejtően rossz romkomnak.
Két énekes szupersztár, Kat Valdez (Jennifer Lopez) és Bastian (Maluma) olyan esküvőre készül, amilyet még nem látott a világ: színpadon fognak egybekelni, miközben előadják közös toplista-vezető számukat, a „Marry me”-t. Az eseménytől izzik a világháló, közel 200 millió ember szeretné látni világszerte a pár egybekelését, a boldogító igen előtt azonban kiderül, hogy Bastian hűtlen volt szerelméhez. Kat, miután felsorolta az összes üres szerelmes bölcseletet 1 percben, férjűl kéri a közönségben álló Charlie-t (Owen Wilson), aki vonakodva, de vállalja a feladatot. Akármennyire is borzasztóan írtam le, ebben az alaphelyzetben bőven van potenciál, csak sajnos ezt senki nem volt képes a felszínre hozni.
Az ifjú pár számára kezdetben bonyolult feladatnak bizonyul még a kapcsolat látszatának fenntartása is, hiszen életeik gyökeresen különböznek. Charlie matektanárként keresi kenyerét, mindene a matekklub, ahova végre lányát is sikerül bevonzania. Nem érti a social médiát, hetirendje pedig annyira kötött, mint amennyire egy Owen Wilson-féle romkomos apafigurának lehet. Kat persze életének minden pillanatát közvetíti az interneten, kevés időt hagyva magának a hasznos egyedüllétre. Kettejük találkozása olyan témákat vet fel, mint a social media szerepe és fontossága életünkben, a híres élet nehézségei, ezekben azonban egyáltalán nem foglal állást, nem tartalmaz tanulságot a film. Mivel Jennifer Lopez karakterét kizárólag ez határozza meg, sűrűn válik önmaga teljes paródiájává, és Owen Wilson esetében sem beszélhetünk valódi gondolatokról – ugyanakkor a film egyetlen pozitívumaként lehet felhozni az ő személyéből áradó őszinteséget, amit Charlie karakterébe is bele tud vinni, már amikor nem borzasztóan semmis szövegekkel tömik tele száját a forgatókönyvírók.
A film alapvető hiányosságait sajnos nem pótolja körítése sem: a kameramunka hol rendben van, hol végtelenül unalmas és ügyetlen, a popzenei betétek meg olyanok amilyenek. Aki szereti a műfajt, biztos több érdekes pillanatot találhat bennük, de egyedül talán az On My Way című dal tud hitelesen hatni ebben a filmben. Ha érdekes mellékszereplőkre számítanánk, sajnos ebben sem remekel a Vegyél el. Charlie és Kat barátai szinte mindannyian azért vannak a vásznon (különösen Sarah Silverman), hogy gagyi poénokat vágjanak a fejünkhöz.
A Vegyél el nem sokkal lő alá az átlagos romantikus komédiák színvonalának, de éppen annyival és éppen olyan ötlettelenül teszi azt, hogy mégis képes alulmaradni ebben az amúgy sem túl erős zsánerben. Ennek ellenére nem dühítően rossz alkotás, így aki igazán bátornak érzi magát, bírja Wilson játékát, vagy éppen szeretné látni J.Lo-t és Malumát vásznon énekelni, az tehet vele egy próbát. 
