Aerial_Knight’s Never Yield – játékteszt


neveryield keyartFejlesztő: Aerial_Knight; Kiadó: Headup Games; Platform: PC, Xbox One & Series X|S, PS4|5, Switch

Eszeveszett rohanásról szól a közel egy éve megjelent Aerial Knight’s Never Yield című akciójáték: alkotója egy látszólag tartalmas frissítéssel örvendeztette meg a rajongókat, de az összkép minimálisan változott.

Mostanáig kimaradt gamer életemből a 2021 májusban debütált Aerial_Knight’s Never Yield, ami ezúttal csupán azért jutott el a figyelmem középpontjába, mert egyszemélyes alkotója megörvendeztette a nagyérdeműt a Da Update elnevezésű ingyenes frissítésével – momentán az Xbox és PC verziók tulajdonosai számára. Mivel a „futkározós” zsánert illetően a különböző, főleg mobil platformokon volt már szerencsém néhány emlékezetes műfaját erősítendő alkotáshoz (úgymint például a jóöreg Vectorhoz), ezért érdeklődéssel szorítottam időt jelen tesztalanyunk személyi számítógépes variánsának.

A Never Yield sztorija szerint a titokzatos Wally bőrébe bújunk, akiről a platformer bevezető szakaszában csak annyit lehet tudni, hogy a futurisztikus Detroitban fejvesztve menekül ismeretlen rosszarcúak és drónok elől, akik a nála lévő kompromitáló bizonyítékokat mindenáron meg akarják kaparintani. Ha igazán belehúzunk, az átvezető animációk miatt klasszikus ZS-kategóriás filmekre hajazó, összesen 13 különböző pályával megspékelt nonstop akcióval teli szaladgálás játékideje alig terjedelmesebb másfél óránál. A kevés változatosságot és kihívást rejtő küldetések egyes szakaszai kifejezetten önismétlőek, még szinteken belül is sokszor déjà vu érzésünk támad, ami nem egy újabb hiba a Mátrixban, hanem az átgondolatlanság jeleit bizonyítják.

neveryield 01Az előrehaladásunkhoz mindössze négy különböző funkcióval ellátott billentyűt kell nyomkodnunk, melyekkel az automatikus futásunkat színesíthetjük. A fölfelé gombbal ugorhatunk, a lefelével becsúszhatunk, a balrával parkour-ozhatunk és a jobbrával pedig gyorsabban sprintelhetünk. Eme tulajdonságokkal manőverezhetünk például az elénk faroló járművek, eldőlt villanyoszlopok vagy irányukba célzott rakéták között. Főhősünk egyszerű mozgási kultúrája nélkülöz bárminemű kreatív látványelemet. Gyakorlatilag minden egyes funkció ugyanannyi mozgástípust jelent, de legalább „kárpótlásul” az érmék felvételével extra pályákhoz juthatunk, illetve a missziók teljesítése után bezsebelhetünk új ruházatokat.

neveryield 02A játék alkalmanként össze-vissza váltja a kameranézetet és emiatt olykor csak a memóriánkra támaszkodhatunk, vagyis első nekifutásra bizony talánnyá válhat, hogy a soron következő akadály felbukkanásakor éppen mit kell leütnünk. Legkönnyebb és közepes fokozaton még asszisztál a „feladványok” előtt magától aktiváló lassítás, tehát a bullet time, de a játékot nehézre kalibrálva lehetnek továbbjutási gondjaink. Szerencsére viszonylag gyakran eltrappolunk mentési pontok mellett, így legfeljebb csak az idővel kell versenyeznünk. Új funkcióként megnézhetjük, hogy statisztikai szempontból jómagunk meg a többi játékos mennyi idő alatt vergődött el a pályák végéig. Mindent egybevetve ez a koordináta-rendszer alapú kimutatás érdekesnek tűnik, de valójában teljesen haszontalan funkció.

neveryield 03Egy másik szemmel is érzékelhető újítás még az endless mód, aminek nincs története, cserében viszont egy tornateremben kell végtelen ideig körbe-körbe rohangálnunk és persze ugrabugrálnunk egy kutyafejű emberrel. Mindemellett egy vadiúj fülbemászó zenével, valamint a már említésre került, ’80-as éveket idéző bónusz szintekkel egészült ki a grafikai ráncfelvarráson átesett Never Yield, amit a fenti új opció apropóján három új teljesítménnyel is felturbóztak.

Azt gondolnánk, hogy a Never Yield eredetileg egy mobilra szánt játék konzolokra és PC-re portolt változata, a helyzet azonban az, hogy telefonokon (még) meg sem jelent. Összességében kellemes játék, klassz hip-hop zenével és le tudja kötni az embert, de ebben a találásban szimplán nincs több.10 4

 

 

Legutóbb ezt teszteltük:

Martha is Dead – játékteszt

Hozzászólások

hozzászólás

Előző cikk Kötelező filmek: A komédia királya
Következő cikk Egy újabb ember, aki kedvenc rajz és filmszereplőinkkel dobja fel az utcát