Fejlesztő: Buckshot Software; Kiadó: Retrovibe, gaming company; Platform: PC, PS4, Xbox One, Switch
Mielőtt megjelenik az akciójáték várva várt folytatása, utána jártunk, hogy mitől olyan nagy durranás az eredeti Project Warlock.
Reneszánszukat élik a retro FPS-ek: olyannyira, hogy korábban weboldalunk hasábjain is foglalkoztunk közülük számos alkotással. Az újabb címek repertoárjából legutóbb a jobb sorsra hivatott, de vállalható Kingdom of the Dead került terítékre, most viszont az elsőként Korai hozzáférésben, vagyis a július 10-én megjelenő Project Warlock II előzményét helyeztük boncasztalunkra, aminek PC-s verzióját hébe-hóba napjainkig foltozgatják különböző minőségű szervizcsomagokkal. Ezek a jellemzően néhány megabájtos frissítések többnyire jópofa tartalmakat rejtenek, úgymint például halloween–i témát és többféle stukker borítását, de természetesen számos bosszantó hibát is kijavítottak a 2018 végi megjelenése óta. Pánikra azonban nincs ok és megnyugtatnám a tisztelt olvasót, hogy eme cikk nem ezeknek a magyar nyelvű összefoglalásáról szól, mert hát annak sok értelme nem volna.
A Project Warlock-ban egy boszorkánymestert irányítva az a feladatunk, hogy fegyverzetünk hathatós közreműködésével felszámoljunk minden egyes gonosz teremtményt. Küldetéseinket többek közt temetőkben, a fagyos Antarktiszon, a száraz Egyiptomban vagy egy középkori várban, mintegy 60 fejenként maximum öt-nyolc perc alatt teljesíthető pályán abszolválhatjuk. Arzenálunk között megtaláljuk a műfajra jellemző legnépszerűbb mordályokat, összesen 38 különböző típust, melyeket a missziók szakaszai közé beékelve, a főhadiszállásunkon fejleszthetünk. A sebzési erő növeléséhez és az újratöltés gyorsításához a klasszikus Wolfensteinből ollózott – akár falak mögé rejtett – kincseket kell összegyűjtenünk, lehetőleg minél többet. De karakterünk szintlépéséhez, pontosabban életerejének növeléséhez vagy az állóképességének javításához elengedhetetlen, hogy a leszámoljunk a legtöbb gazfickóval.
A hentelés igazán élvezetes, főként, ha megfelelő mennyiségű lőszerrel futunk neki a megbízatásoknak, ahol persze a magunkhoz kapható utánpótlásból sincs hiány. Céloznunk körültekintően javallott, mivel, ha mondjuk páncélöklöt vagy bármilyen más robbantáshoz alkalmas eszközt közelről használunk, úgy tegyük, hogy velünk szemben ne akadjon bele a skulóba semmi, különben mi magunk látjuk ennek kárát. A szintek kifejezetten rövidek, s abból állnak, hogy meg kell keresnünk a kulcsokat, amik mindig a továbbjutásunkhoz szükséges ajtók nyitásához szükségesek. A hat világ végén katarzisként pedig megjelennek a főellenségek, akik kiiktatása nehezebb fokozaton nem egyszerű feladat, de talán az egész játékban a velük szembeni párbaj a legszórakoztatóbb.
A lengyel Buckshot Software alkotása nem szándékozik megújítani az első személynézetű lövöldözős játékokat, sokkal inkább felfogható, mint egy tisztességes főhajtás a műfaj legnagyszerűbb címei előtt. Ahogyan az megszokott, a fejlesztők a második rész apropóján beígérték a leghangzatosabb közhelyeket, s demó formájában akár már most neki lehet veselkedni a démonirtásnak.
Legutóbb ezt teszteltük:
